|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.22. 16:14 - |
* Ew megérkezett Khorall után a szavannába. Számára ismeretlen hely volt ez, de mégis, mintha járt volna itt. *
|
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Milyen furcsa vég...... - pillantott az égett foltra. |
- Igen. - *felelte mosolyogva.* |
- Nincs mit. - bólintott.
- Szóval Te lennél Pallas? |
*Összerezzent, amikot a semmiből előtűnt az unikornis.*
- Üdv. - *köszönt vissza.*
- köszönöm! - *mondta hálásan, miután a kanca begyógyította a sebei.* |
Könnyedén lépdelt a szavanna füve, a nagy, forró mező lelke pedig beszélt hozzá. Egy olyan bűbájt alkalmazott, amivel nem volt látható, egész lénye egy kissé remegő fodor volt a levegőben.
Csak mikor a peguni elé ért, öltött testet.
- Üdvözöllek. - mondta fejet hajtva, aztán nem szólt csak előrelépett és szarva megérintette a másik kanca mellkasát. És annak sebei eltűntek! |
*Pallas még jó ideig állt ott mozdulatlanul és az aznap hallottakon merengett.
Fel sem tűntek neki a szárnyán és nyakán szerzett sebek, amikből szivárgott a vér.
Teljesen átadta magát a gondolkodásnak.* |
- Nekem nincsenek fajtársaim Te ostoba! Nekem egy fajtám van.....a Sötétség...és őelőtte sem Te, sem senki más itt nem fog tudni megállni...Ez a hely az övé lesz...Nem általam....De mások által majd....Majd ők megtörnek és Ti rabszolgák lesztek majd! Nem számít.....Ha nem..én akkor majd más...
A hangja lassan elhalkult, a szemeiben keveseb lett a láng, utoljára még felnevetett, majd előredőlt a porba és a fűbe, egyet remegett...és meghalt.
Apró szellő söpört végig a csendbe borult tájon, majd hirtelen hatalmas, harsogó, vad lángok robbantak fel a testből, és mire eltűntek, a lényből sem maradt semmi, csak egy égésnyom.... |
*Pallas tudta, hogy semmit sem fog elárulni az előtte térdelő lény, de azért még egyszer megpróbálkozott a kérdéssel:*
- Hol vannak a fajtársaid?!?! |
Felüvöltött és elengedte a pegunit. A szúrás túl súlyos volt...Érezte.....
Vér csurgott a szájából, sötét gyűlölettel nézett a pegunira, aztán felhahotázott! Hörögve, rázkódva nevetett, térdre rogyva a szavanna füvén. |
*Pallasnak sikerült odébb rántania a fejét, igaz így is belemart a lény a nyakába, így viszont volt elég helye, hogy szarvát beleszúrja a másik felső testébe.* |
| A lény felszökkent és Pallasra vetette magát! Az egyik szárnyát elkapta, hozzászorította hosszú karjaival a peguni oldalához, a másik karja csak simán megkapaszkodott és fogaival előremart, a peguni nyakának egy részébe! |
*Pallas egy pillantással eltüntette a hatalmas falakat.
Nem messze az összerogyott lénytől leszállt a földre. Leszállás közben azon tanakodott, hogyan tudna minnél több dolgot kiszedni a lénynől.*
Amikor leszállt, közelebb lépkedett a lényhez.*
- Hol vannak a fajtársaid? |
Vállai közé húzta a fejét és még nagyobb sebességre kapcsolt! Nekiment a falnak! De ez nem engedte át! Nem tört szét!
Dühösen felordított, gonoszul felnézett az őt néző pegunira, majd még egyet ordított és felugrott! És elkpata a fal szélét!
Felhúzta magát, leugrott, és összerogyott!
A Sötétség túl sokat követelt a testétől, és mágia ide vagy oda, bizony ezt már nem bírta a fizikai valója.
Remegett, ujjaival a földet markolta és felkészült a halálig tartó küzdelemre..... |
*Pallas már megrökönyödve nézte a lényt. Nem értette, hogy a csudába bír ennyit vágtázni?
Hirtelen eszébe ötlött egy megoldás, ami eléggé megrémítette.
Még gyorsabb repülésre kapcsolt. Hamarosan egész közel került a lényhez.
Úgy vélte, csak egy módon tudja megállítani: varázslással.
Pillanatokon belül a lény köré 10 méteres sugarú körben falat emelt, aminek a magassága (a biztonság kedvéért) 15méter magas volt.* |
| Még vadabbul vágtatott és élvezte, hogy ő Sötét lény. A teste holtfáradt volt, de ő meg se érezte, és tökéletesen az uralma alá hajtotta a szervezetét a varázsnak hála. A nap tűzött, a talaj a végtelenbe vezetett, de ő még csak nem is lassult! |
| Martin: - Elmegyek, addig próbálkozzatok csak. |
- Rendben. * Válaszolt Khorall helyett is Ew. * - MI lesz a próba? * Kíváncsiskodott. *
Martin: A próba az, hogy áttrötök egy falat. * Azzal varázsolt egy majdnem ugyanolyan falat, mint az előző, csak az kék volt. * |
 - Szia... Öhmmm... de mi nem vagyunk erős varázslók! * Vigyorgott Khorall.
Martin: Mit szólnátok egy kis gyakorláshoz? |
* Miután Ew és Khorall sétált a területen, meglátták gazdájukat, Danyelt. *
Martin: - Hát ti meg? Hogy kerültök ide? Ew, gondolom sikerült áttörnöd a falat. Te mindig is ügyes voltál.
- Igen, sikerült áttörnöm. * Azzal gazdájának iramodott, és simogatást várt. * - Khorallal eljöttünk ide. Ez a... Ez a te területed?
Martin: -Nem, csak egy kis magányra vágytam, bóbiskolni, pihengetni. Túl erős falat meg nem csináltam, mert ha fontos ügyből keresnek erős varázslók, akkor nem bírnák áttörni. Ezért jutottatok be. Szia Khorall! * Azzal megsímogatta Ew, és Khorall fejét. * |
- Talán... Talán a nagyon erős mágiaáramlatok lepusztítják. * Azzal Ew nagy koncentrálásban tört ki, és egy erős mágiahullámot lökött ki szarvából, úgy, hogy még maga is hanyatt esett. A mágiának semmi jelleme nem volt, csak ment, és ment, és ment, és bumm a falnak. A rózsaszínes, átlátszó fal darabokra tört. * - Na ez már szuper. * Azzal behatolt a teljesen titkot nem rejtő területre. * |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Milyen furcsa vég...... - pillantott az égett foltra.
- Szia... Öhmmm... de mi nem vagyunk erős varázslók! * Vigyorgott Khorall.