|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Egy pillanatra gúnyosan-hidegen nézett a fiatal lényre.
'Neked meg mi közöd a dolgaimhoz, és mégis mit akarsz te tőlem' üzente a szeme, de aztán csak válaszolt.
- Igen. Szeretek itt. Jó a nyugalom.... |
 -Persze. Sőt. Már én sem eszem. Jól laktam. És tényleg CSAK legelni jöttél? |
- Nem vagyok éhes - felelte gyorsan.
- Nem akarok udvariatlan lenni, hogy nem eszem veled, de nem kívánom most. Remélem elnézed nekem - udvariaskodott. |
| -Mi az. Miért nem eszel? |
Az unikornist figyelte inkább, hisz nagyon már nem volt éhes. Lehajtani a fejét meg nem akarta az idegennel szemben.
Be kellett vallja: tartott a lénytől még mindig!!! Ahogy mindenkitől.... |
| -Akkor én is megkóstolom!-és ezzel nekilátott legelészni. |
Bólintott.
- Csak vigyázni kell a mérgező növényekkel, és néha szúrós részek is nőhetnek itt. A fű magában nagyon jó. |
| -És, finom? |
Mostmár kissé ellazult, bár gyanakvón nézte a lényt szemben. A választ hallva aztán kissé elmosolyodott.
'Elég fiatal lehet még' gondolta, és kicsit előrébb lépett, bár még mindig tartotta a tisztes távolságot.
- Én csak legelni jöttem ide - jegyezte meg. |
| -Hát. Azt nem tudom. Mint említetem, vándorlok. Megyek a szarvam után. |
| - Miért épp ide? |
| -Vándorlok. |
Megint eltelt némi szünet, mielőtt kimondta volna:
- Vörös Napangyalnak hívnak. Mit keresel itt? |
| Az én nevem Primula. És te ki vagy? |
Felvillanó szemekkel szökellt hátra, az első fák árnyékába.
Alaposan szemügyre vette az idegent.
Aztán megmozgatta nagy füleit, és halkan válaszolt:
- Üdv! - köszönt bizonytalanul.
Nem tudta mit gondoljon. Általában mindig elkerült mindenkit, azért szerette az esőerdőt, most meg itt van ez a lény! De az unikornis nem tűnt gonosznak.....mit tegyen? |
| Szia-köszönt vígan Primula az ismeretlen lénynek. |
Óvakodva leszállt, és körülnézett.
Úgy tűnt sehol senki, így kicsit lazított, majd legelészni kezdett. |
 Elvágtattak az esőerdőböl.
|
 Vállatvont.
- Arrafelé ki lehet menni, amerről jöttünk.
Megfordult, és a sűrű felé vetődött. |
-Áááá!Én ezt nem bírom!-kiálltott Dronyus.
-Direkt szívatsz minket?
Dreneyus újra a pegazus elé állt.
-Kérlek ne pimaszkodj!Mert kicsit fáradtak vagyunk és nem bírjuk ezt....hamar elborul az agyunk! |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Egy pillanatra gúnyosan-hidegen nézett a fiatal lényre.
-Persze. Sőt. Már én sem eszem. Jól laktam. És tényleg CSAK legelni jöttél?
Elvágtattak az esőerdőböl.
Vállatvont.