|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
| Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 Horkantott és elfordult, majd csak elmosolyodott, és megrázta a fejét.
- Nem. Nem tudok. |
- A levegő? - *kérdezte furcsállva.*
- Érdekes. És ha már az az elemed, akkor tudsz is repülni? - *érdeklődött.* |
Elnevette magát.
- Nem, meg fogsz lepődni! A Levegő az én elemem. |
- A szürkület! - *válaszolta lelkesen.*
- Neked a virágok? |
- Igen! - lelkesült.
- Neked mi az elemed? |
- Aha, értem - *mondta.*
- Gyönyörűek - *folytatta közömbösen.* |
Kicsit elmosolyodott.
- Nagyon szeretem a virágokat. Az én nevem is ezt jelenti....Hallottam, hogy itt milyen gyönyörűek nőnek, hát idejöttem. |
- Nem volt a terveim között, hogy a mezőn ragadok. De elfáradtam, így kicsit maradok. - *mondta.*
- És Te? |
Kelletlenül gondolkozott, hogy mihez kezdjen a mostmár tudhatóan neveletlen lénnyel.
Végül egy sóhajjal megadta magát, és felé fordult.
- Tulajdonképp mit akarsz? Úgy értem miért jöttél ide? |
- Tudom, tudom. Elégszer hallottam már ezt a dumát.
*Mivel elfáradt és úszott a verejtékben, nem vágtatott tovább.*
- De, mint láthatod, most nem történt semmi rossz - *mondta, mikor a fekete lény mellé ért.* |
- Én meg Lothela - vetette oda, és alaposan szemügyre vette a szemtelen, nemtörődöm lényt.
- Vigyázhatnál jobban is. Ebben a Birodalomban történt már elég rossz dolog, és elég fájdalom.
Azzal elfordult, és továbbsétált. Biztosra vette, hogy a lény pillanatokon belül tovább vágtat. |
- Mint láthatod, Én törődök. Egy szó nélkül is tovább vágtathattam volna. - *mondta.*
- Nautilusz vagyok. - *folytatta.* |
| - Arra vagyok kíváncsi, hogy ki vágtázott majdnem keresztül rajtam! Miféle csikó rohangál ilyen felelőtlenül, mások sérülési esélyeivel mit sem törődve?! |
- Ezzel a kérdéssel a nevemre vagy kíváncsi, vagy arra, hogy kihez tartozom? - *kérdezte pimaszul.
Míg a választ várta, talpra állt.* |
Haragosan és rosszallóan nézett a lényre.
- Ki vagy? |
- Elnézést - *mondta ismét, cseppet sem megbánó arckifejezéssel.*
- Általában oda szoktam nézni. De hát vannak kivételes helyzetek... - folytatta ártatlanul.* |
Gyanakvón, és mostmár kissé haragosan nézett a lényre.
- Mire volt ez jó? Én nem ártottam neked. Igazán nézhetnél magad elé is, mikor száguldozol! |
*Nautilusz a földön feküdt és ahogy felnézett, úgy érezte, nem bírja visszafogni a kitörni készülő nevetést.
Annyira szerencsétlen volt a helyzet!
Amint meg meglátta a megrémült ló arcát, felnevetett. csak néhány perc múlva tudta visszafogni magát.*
- Bo-bocsánat - *nyögte két kitörő kacaj között.*
- Nem volt szándékos. |
Lothela csodálkozva nézte végig a felé száguldó lény rohanását, és már nyugtalankodna kezdett volna, mikor látta, hogy csak fékez.
De korai volt a nyugalma. A porfelhőt felverő lény csúszott, csúszott, majd oldalra ugrott, és éppen a földre rántotta magával a felnyerítő Lothelát.
- Mi...Mi a csoda folyik itt? - kiáltotta, és valahogy talpra kecmergett.
Jópár lépést hátrált, elkerekedett szemekkel nézte a szürke unikornist, és lassan azon kezdett gondolkozni, hogy segítségért kiált vagy elrohan. |
*Nautilusz fékezhetetlenül vágtatott.
Már jó ideje ezzel szórakoztatta magát. Akárhány lény mellett elhaladt, mindenki csak úgy szórta rá az átkokat. Ő csak jót mosolygott rajtuk és nem zavartatta magát, száguldott tovább.
Egészen mostanáig. Már egészen kifáradt, nyaka csak úgy úszott a habban. Vágta közben magára nézett és úgy döntött, ideje lenne kicsit pihennie. Mire ismét maga elé nézett, egy lóféle lényt látott közvetlenül maga előtt.
Bevágta a féket és oldalra vetődött, de még így sem sikerült teljes mértékben elkerülnie az ütközést.* |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Horkantott és elfordult, majd csak elmosolyodott, és megrázta a fejét.