|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
 *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Srokdons lebukott a víz alá, majd viszzajött a vízfelszínre.Rámosolygott a másik sárkányra és újra lebukott, de már nem jött vissza.
Srokdons a levegőbe és vízbe is egyaránt otthon érezte magát, mégis mindig a vízről beszélt, ha kérdezték és kecsesebben, gyorsabban mozgott a vaíz alatt, mint a levegőben.Ezt mostmár mindenki belátta, pedig egyesek nem akarták elhinni.... |
 Büszkén rázta meg a fejét:-Soha!
|
Srokdons felnevetett, majd a víz alá bukva Illúzió után úszott.
-Te sosem hagyod ki az izgalmakat igaz?-kérdezte nevetve. |
-Rendben!-s felröppent.Olyan helyet keresett, ahol már nem érhet le a lába.Jó messzire felrepült, amikor megtalálta azt a helyet, s zuhsnó repülésben közeledett felé.A víz felett ki tárta szárnyát, s lefékezett-elég nagy erő kell egy ilyen tömegett a víz felett lelassítani, úgyhog le akalappal Illúzió Vadász szárnyai előtt.Pár pillanataig várt, majd összecsukva szárnyait belecsobbannt a vízbe! |
 Nem méltatta válaszra sem a színes lényt.
'Ah...szerelmesek! No épp erre volt szükségem! Csodás!' gondolta némi dühvel, és elindult ügetve a parton.
Hátha talál valahol egy nyugodt zugot....
|
-Bejössz?-kérdezte, miközben a vízbe gázolt. |
-Persze!-mondta |
Lesétált a vízhez, ivott pár kortyot.
-Így mindjárt jobb!-nézett hátra Illúzióra.
-Tudsz úszni?-kérdezte. |
-Nos, akkor örülök, hogy idejöttünk.
A kék unikornsra nézett, s mosolygott.- Nem fogunk zavarni, csupán nézelődünk! |
Srokdons tökéletesen tudta követni társát.
Nagyobb termeténél fogva, Srokdons tömege is jóval nagyobb volt, és nem is érjezett olyan puhán, tisztán, mint barátja.
Körülnézett.
-Szép hely!Ez jobban az Én terepem!Van víz!Bár még nem voltam itt! |
Dobbanást érzett! Arra kapta fejét, de újra lehiggadt abba a furcsa közönybe, amiben eddig várakozott.
'Csak egy sárkány......' gondolta unottan. |
Az az elképsztő tömeg, amely Vadászt alkotja, hihetetlen, de most olyan finoman, s puhán ért talajt, hogy a kék lény talán meg sem halhatta....
Illúzió remélte, hogy Srokdons bírta követni.... |
Keirus a parton állt, a vizet nézve. Tűnődő volt az arca, ami ritkaság volt életében. Dehát a tűnődés sem volt épp jellemző rá.
Meglibbentette a szél a sörényét, de nem mosolyodott el, nem kezdett játszani vagy futni.
Töprengett és várt tovább. |
 Ingeitumék mind feszült arccal nézték a nagy, karcsú vitorlást. Ez nem az ő eriszi hajójuk volt, hanem egyszerű ingázó, de nagyon örültek neki! Ingeitum csak pár percet kellett beszéljen a kapitánnyal, aki erre minden vitorlát felhúzatott, és szinte repülni kezdtek a sziget felé a vízen, alig egy órával a hajó közeledése után!!!
- Közeledünk! - kiáltotta boldogan. Akárhogyan is dőlt össze a világ, a BoszorkányVidék lélekemelő volt mindenkinek....Talán csak Ainának nem. |
 Egy ideig azon töprengett, mire várnak...tudta, hogy át kell érniük a tengeren, de...mégis mivel?Pegazusokkal?!Sárkányokkal?!...
Aztán a távolban valami pont közeledett....a nagyságához képest gyorsan....Egy 10percbe is beletelt, míg meglátta mi az..."Ja, hát persze...Hajó!"világásodott fel, de nagyon kellemetlenül érezte magát butaságán...."Remélem senki nem olvassa a gondolatokat!"Reménykedett magában.... |
Ingeitum és csapata a tengerpartra zúdult, és feszült várakozás kezdődött....... |
 Lassan elérték a Varázserdő határát....
(oda is reag) |
-Persze.-mosolygott.-Ahol van víz, az nekem csak jó lehet!-mondta jókedvűen, és felzárkózott a kanca mellé.
|
-Hogy Én?Hogy maradnék le?-mondta és egy könnyed ugrással vágtában haladt tovább.
-Nah és melyik részre szeretnél menni?A vízesés jó lesz?-kérdezte.
|
Elmosolyodott, és egy ugrással Siria mellett termett.
-Ne maradj le!-vigyorgott csibészesen. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*
Srokdons lebukott a víz alá, majd viszzajött a vízfelszínre.Rámosolygott a másik sárkányra és újra lebukott, de már nem jött vissza.
Büszkén rázta meg a fejét:-Soha!
Nem méltatta válaszra sem a színes lényt.
Ingeitumék mind feszült arccal nézték a nagy, karcsú vitorlást. Ez nem az ő eriszi hajójuk volt, hanem egyszerű ingázó, de nagyon örültek neki! Ingeitum csak pár percet kellett beszéljen a kapitánnyal, aki erre minden vitorlát felhúzatott, és szinte repülni kezdtek a sziget felé a vízen, alig egy órával a hajó közeledése után!!!
Egy ideig azon töprengett, mire várnak...tudta, hogy át kell érniük a tengeren, de...mégis mivel?Pegazusokkal?!Sárkányokkal?!...
Lassan elérték a Varázserdő határát....