|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
 Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Örült, hogy meg tud nevetettni másokat.Felállt, és nyújtózott egyet.
-Na?Megyünk tovább? |
Ezen nagyot nevetett.
Színe már újra régi fényében tündökölt. |
| Mosolyogva bólintott.-De figyelmeztesd, hogy ne merészeljen egy csillagot is teremteni a nagy kék vásznon, ezaz én munkám!-viccelődött. |
Elmosolyodott.
-Hát igen, ez nagyon különleges képesség...egy társam is képes rá, de mást nem ismerek, aki rendelkezne ilyen képességgel. |
| -Igen!Néha azt kívánom, bár azon elmélkednék, hogy ki teremti a csillagokat...-nézett rájuk-Érdekes lenne.Néha magam sem hiszem, hogy én eremtem őket! |
Mosolygott, majd tett egy mozdulatot, amit leginkább a bólintás és a vállrándítás közé lehetne sorolni.
Majd a csillagokra tévedt pillantása, és mosolya még szélesebb lett.
-Látom, nem tétlenkedtél... |
Felnevetett.
-Nem mindegy?! |
Gondolatainak kavalkádjából halk döbögés ébresztette fel.
A tetőről jöhetett, mert mást nemigen látott közel s távol. Elmosolyodott, és nekirugaszkodott. A következő pillanatban patái már a tetőt érték - és Göncöllel találta szemben magát.
-Jó reggelt! Vagyis...-nézett mosolyogva a csillagokkal pöttyözött éjszakai égre-...inkább estét. |
| Felriadt.Furcsálta könnyeit, de elszomorodott."Jobban hiányzik, mint hittem."Nesztelen léptekkel átkukkantott Rose-hoz.Moslyogva látta, hogy már felébredt.Hangtalnul kirepült az ablakán, a ház tetőre (tetőtérben volt szállásuk), Rose ablaka fölé.Onnan csodálta műveit.Még egy kicsit topogott is, amit már hallani is lehetett. |
Az álomtól még kissé kábán ébredt fel. Nesztelenül feltápászkodott, mert megpillantotta a másik szobában szuszogó Göncölt.
Pár centire felemelkedett a földről, és a levegőben lépkedett, hogy ne csapjon zajt.
Göncöl mellé sétált. Az arcát fürkészte, mely fáradt volt, és könnyektől csillogott. Rose megdöbbent.
'Talán csak az álom miatt...' álltatta magát, de tudta, hogy úgysem így van.
Mindenesetre némán visszalépkedett a szobájába, és kiült az ablakba - merengeni, amit mostanában oly gyakran szokott. |
| Visszatért.Ledőlt az ágyra, és álomba borult.Holdvilágról álmodott...könnyesen. |
Göncöl utolsó mondata alig jutott el a tudatáig, aprót bólintott, és már messze az álmok birodalmában járt. |
Elmosolyodott látva az ásítást.
-Aludj csak!
Miután Rose elaludt, kiröppent az ablakon, az űr felé....Eléggé lemaradott, sok lesz a munka....Ha felébrd azunikornis biztos itt lesz már. |
Elégedetten járta körül szállásukat, majd nagyot szusszanva lehuppant az egyik ágyra.
Elfáradt...csillogása egyre fakult...
Ásított egyett. |
Bementek.Itt az volt a fizető eszköz a varázslat átadás volt-minél előkelőbb a szoba, annál értékesebb varázsige...Az aula nagy volt, csupa aranyszínű fallal, amiben pár különböző abrázat és különböző színű drága kő volt.
-Maradj itt, mindjárt jövök!-mondta és szobát rendelt....
Felmentek.
-Nos, ez a szoba egész napra a miénk!-nyitott be.Nem a legszebb szoba volt, de nem tartozott a legolcsóbbak közé... |
-Én benne vagyok!-nevetett, majd fölnézett a szállodára. Talán az összes közül ez lehetett a legnagyobb. |
Erre ő is elmosolyodott.
-Ez esetben!-és odamentegy szálodához-Kipróbáljuk milyen a "keleti kényelem"? |
A megjegyzésre magára nézett, majd elmosolyodott.
-Ez csak azt jelzi, hogy fáradt vagyok.-mondta. |
| Rose-ra meredt.-Hm, fakulunk, fakulunk?-mondta hallkan.BNem tudt miért rengett meg Rose fénye |
-Értem.-bólintott, és nézelődve mentek tovább.
Fénye mintha kicsit elhalványodott volna, bár ő ezt nem vette észre. |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!!!
Örült, hogy meg tud nevetettni másokat.Felállt, és nyújtózott egyet.