Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:10 - |
*Lúthien végül nem jutott le a tengerparthoz. Útban odafelé ugyanis rajtaütött egy csapatnyi ork, és Lúthiennek védekeznie kellett. Amit szívesen meg is tett volna, ha nem hordott volna a szíve alatt egy kicsiny csikót. Így viszont jobbnak látta volna menekülni... Csakhogy nem tudott. Nem volt merre. Az orkok bekerítették, és egyik irányba se tudott kitörni a gyűrűből... |
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Sagulon rávillantotta a barnás-ezüstös lényre ijesztő szemeit.
- Érdekes a szarvad. -jegyezte meg.
- Miért nem viszed magaddal a párod?
|
*Fátum ránézett párjára.*
- Ha a világon a legdrágább lény veszélyben forog, akkor nem számít, milyen napszak van. - *mondta mosolyogva.*
- De azért hamarosan el kell majd mennem - *tette hozzá.
Majd ránézett ismételten párja megmentőjére. Mostmár tisztán láthatta annak fejét. Elég furcsa látvány volt. Fátum kissé meg is ütközött rajta. Majd jobban szemügyre vette, és végül arra jutott, hogy a lószabásúnak kifejezetten jól áll.* |
- Előbb-utóbb biztos megszületik. De én a helyedben nem mennék sehová egyedül, ilyen állapotban. A sötétséget elpusztították, de sok lénye szabadon járja ezt a világot.
Végre a vér lekerült róla és így jobban szemügyre vehette a mási két lényt.
'Vajon mit szólnak a Koponyamaszkomhoz?' méregette őket kíváncsian, miközben egyedi fiziológiájára gondolt. |
*Lúthien is felpillantott és meglátta a napot. A fényt. A reggelt!*
-Fátum! -*nézett megütközve párjára.* -Még nappal van! Nem szabadna itt lenned! -*mondta kétségbeesetten Fátumnak.* |
*Fátum nézte egy ideig a furcsa lény ütyködését.
Majd párjára emelte tekintetét.
Végül pedig az égre, és az azon fénylő napra nézett.* |
-Igen. -*mosolygott Lúthien az idegenre, majd a párjára.* -Fátummal a múlt hétre vártuk, de úgy tűnik, még nem akaródzik neki erre a kegyetlen világra jönnie. Meg is értem őt. Mindenesetre nagyon köszönöm. |
Sagulon végigmérte a kancát pupillanélküli szemével.
- Ó, igen. A csikód ugye?
És vadul dörgölte a fűbe fejét és fogait, mivel az orkok vére nagyon zavarta! |
-I...igen. Jól vagyok. -*válaszolta Lúthien az ijedtségtől elfúló hangon párjának. Aztán az idegen felé pillantott.*
-Köszönöm. Nagyon hálás vagyok, és nemcsak azért, mert engem megmentettél... |
*Fátum megérezte kedvese bajbajutását. Ahogy csak bírt, vágtatott át az erdőn.
Végül szeme elé tárult, hogy mi is a helyzet: Lúthien a köt közepén állt, körülötte azonban az összes ork holtan feküdt. Pillantása megakadt a párja mögött álldogáló lényen.
Gyorsan Lúthien mellé ügetett.*
- Jól vagy ? Nem esett bajod ? - *kérdezte szuszogva.* |
Mielőtt az orkok bármit is tehettek volna a fehér kancával, éjfekete köd telepedett az egész csoportra. Az orkok semmit sem láthattak! És retegés önötte el a tudatukat. Amelyik nem futott el, az dobogást hallhatott, de úgy, mintha egyszerre mindenünnen rejtélyes lények csaptak volna rájuk!
Aztán a fekete köd eloszlott. Az orkok véres sebekkel borítva holtan feküdtek a földön.
- Undorítóak, nem igaz? - szólalt meg egy fátyolos és kísérteties hang Lúthien mögött. |
*Lúthien végül nem jutott le a tengerparthoz. Útban odafelé ugyanis rajtaütött egy csapatnyi ork, és Lúthiennek védekeznie kellett. Amit szívesen meg is tett volna, ha nem hordott volna a szíve alatt egy kicsiny csikót. Így viszont jobbnak látta volna menekülni... Csakhogy nem tudott. Nem volt merre. Az orkok bekerítették, és egyik irányba se tudott kitörni a gyűrűből... |
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|