|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
 *Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 *Nimrodel már épp válaszolt és újabb kérdésekett tett volna föl Iliannának, de még mielőtt kinyithatta volna a száját, a szürke kanca már köddé is vált és messze vágatott tőlük. Bátortalanul Cedric mellé lépkedett hát, és egy darabig csak némán pislogott föl a nagy termetű, fekete csődörre, ám végül halkan megszólította.*
-Mondd, miért engedett át a határ mágiája, ha a társamat kitaszította? Ezen töröm a fejem, amióta - először, de azt hiszem, utoljára is - beléptem ebbe a birodalomba, de nem bírok rájönni... |
 - Csak a vendégjogra utalt. Vendéget nem bántunk, segíteni kell neki, ha pedig arra vágyik, nem zavarjuk - rázta a fejét.
- De a mi kis csapatunk, amivel most találkoztál, abszolút nem a vendégek fogadtatására szolgál...Csak erre jártunk. Az őrjáratok dolga a lények kinn- avagy benntartása. Ez egy majdnem csúnyán végződő véletlen volt....Cedric nemeslelkű lény, de nem...társasági.... - fejezte be csendesen.
 - Ilianna! Kérlek menj előre, és szólj nekik! - szólt hátra hirtelen nyugodtan, és a szürke kanca szinte rögtön engedelmeskedett, előrevágtatva.
|
| -Miért mondod ezt? -*kérdezte csöndesen, de azért bátortalanul rámosolygott a kancára.* -Nekem úgy tűnt, a bátyád sokszor van az idegen utazók segítségére. -*felelte.* -Hiszen szó szerint azt mondta a társaitoknak, hogy a "vendéget megilleti a segítség". |
- Értem már - mondta csendesen.
- Vanwát nehéz megtalálni. A Sötétség legmélyén lakozik, a Várkastélyban, az új úrral. De mivel úgy sejtem mindenképp továbbmennél, elvezetlek oda. Veszélyes hely ez Neked, Nimrodel - mondta Cedric, és megfordulva elindult az éjszakába.
Megdöbbenve kanyarodott a kanca mellé.
- Te aztán valami nagyon furcsa lény vagy! Elérted a bátyámnál, hogy elvigyen a Kastélyba! Senkinek sem szokott segíteni....Főleg nem ilyen őrült ötlet végrehajtásában.... - mondta őszintén elképedve. |
| -Nem érdekes, nincs semmi baj... Csak kicsit megrémített a tömeg... -*felelte.* -A nevem Nimrodel. Üdvözletem. -*mondta, s mind a kanca felé, mind Cedric felé fejet hajtott. Most, hogy azok az idegen arcok eltűntek, s csak ez a szelíd csődör maradt a húgával, Nimrodel is megnyugodott kissé. Valahogy az első pillanattól bizalmat érzett a fekete mén iránt, és épp emiatt immár sokkal nyugodtabb, fesztelenebb hangon beszélt, mint az előbb.* -A társaim kettőnket küldtek Vanwa keresésére, de a Sötétség valamiért nem engedte át a pegazus csődört, akivel érkeztem... Mind a ketten Sagulon tanácsára indultunk el, mivel szerinte csak Vanwa ereje és hatalma elég nagy ahhoz, hogy a segítségünkre lehessen vele. -*folytatta és végső magyarázatként még hozzátette.* -Úrnőnk kint rekedt a Peremen... |
- Nem akarunk bántani Téged - lépett elő társai közül, és egy könyörtelen pillantással az amúgy ismeglletődött csapat teljesen szét lett oszlatva.
Maud eltűnt, Khárosz szintúgy, Árny valamerre elügetett. Cedric és húga maradtak csak a kancával.
- Cedric Uruhúne vagyok. Ő a húgom Ilianna - hajtott fejet. Aztán komor pillantással végigmérte a megrémített kancát.
- Őszintén elnézésed kell kérjem a társaim viselkedése miatt! Nagyon elszabadultak itt, mióta győztünk, hajlamosak megfeledkezni magukról. De húgom jól mondta, és Maud is: Neked itt nincs keresnivalód. Ez tény. A Fény adja erőd, Magad mondtad! A Sötétség el fogja venni.....Jobb, ha elmész. Elkísérhetünk. És mit is akarnál Vanwától? - kétkedett. |
*Nem szokott félni. Az évek, a tapasztalat és a tündék közt eltöltött idő megtanították rá, hogy a félelem rossz tanácsadó, mely kétségbeesett tetteket szülve a legtöbb esetben nyílegyenes út a gonoszsághoz. Ám most valóban megijedt. Egyedül volt egy olyan helyen, ahol a hatalma jóval gyengébb volt, mint azt szerette volna, ráadásul egy idegen, ismertlen vidéken, ahol idegen, ismeretlen arcok vették körül... Szarvát védekezően előreszegte, és hátrált pár lépést.*
-A... a te-teljes Fé-fény e-elemű lények, a-akiknek le-lelke még ro-rontatlan é-és ti-tiszta, nem rémálmodnak.... -*dadogta, a lángoló csődörnek címezve szavait. Nyelt egyet, majd bátortalanul folytatta, bár nagyon igyekezett magabiztosan látszani.* -Nem tévedtem el.... Vanwát keresem.... És eszem ágában sincs elárulni az elememet..... nekünk a.... a Fé-fény ad erőt.... |
- No nézd! Egy idegen! Egek! Ez egy fehér lény! Mit keres ez itt? Tán eltévedt? - hallatszott hirtelen a vándor körül egy nevetségesen rosszul színlelt csodálkozó hang. Aztán gúnyos kacaj halatszott, és patadobogás.
- Nézzétek már! Hé! Hahó! Nézzétek mit találtam!
Hirtelen lobbant a fehér unikornis elé.
- Engem úúúúgy érdekelnének a rémálmai! Nagyon finomak lehetnek! - mondta vágyakozón és éhesen nézve a kancát. Hirtelen egyenest hozzá szólt:
- Kérlek - őszintén kérlelő, szinte könyörgő volt a hangja - egyszer hadd lépjek be egy rémálmodba! Nagyon kérlek!
- Még mit nem! - dobbant elő a semmiből, félrelökve a fiatal-öreg csődört, és ez egyszer nagyon komoly volt, sőt, arca kegyetlen lángokat mutatott.
- Hogy a csudába kerültél ide? - fordult végre a látogató lényhez.
- Eltévedtél? Elárulni vágysz az elemed?
- Na, persze! Másra sem vágyna, minthogy a Te légióidhoz csatlakozzon! Maud, rossz hatással van Rád az, hogy kiélheted magad - lépdelt elő ő is a feketeségből.
- Téged már láttalak - kezdett töprengeni Nimrodellel szemközt.
- Elég! - zendült egy hang egyszerre távol és közel, harangzúgással és földrengető erővel. De Cedric szelíden vonult az ismeretlen elé, szemeiben a csillagok fényét hozva.
Egyszerű méltóságteljessége félresöpörte a három kelekótya karavántagot.
- Ő egy vendég! A Sötétségben járva is, megilleti a vendéget a segítség, főleg, hogy mi vagyunk itt a felelősök. Ha csak véletlenül jártunk is erre, az alapvető szabályokat be kell tartanunk!
Vészjóslóan nézett körül.
- Ebbe az ajánlataitok nem tartoznak bele.
- De az jogos kérdés, hogy ki ő és miért van itt. Nem való ide! - csendült egy komoly, nagyon fiatal hang a fekete unikronis mén mögött. Előlépdelt.
- Vagy vezessünk ki? |
*Nimrodel átvetette magát a határon és könnyed, de sürgető vágtában haladt tovább a Sötétség Birodalmának mélye felé, ám ekkor hirtelen megtorpant s hátrapillantott.*
 -Nem enged a sötét varázslat! -*kiáltotta ingerülten. Valahányszor át akarta lépni a Sötétség határát, mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna, mely örökösen visszalökte őt.*
-Átkozott feketemágia...! -*dühöngött magában.*
-Maradj hát! -*szólt vissza Nimrodel.* -Ha kell, akkor egyedül megyek, de Vanwát meglelni most az egyetlen s legsürgetőbb feladatunk.
*Egy ideig még figyelte a komoran rápillantó pegazust, majd visszafordult eredeti úticélja felé és ismét vágtába ugrott.* |
 - Jó. Akkor menjünk tovább.... - javasolta, hisz kifújta magát, és vágtába ugrott. |
 -Persze!-felelte teljesen felpörögve. |
Lelassított, ahogy beértek, és kicsit megállt.
Hosszú út állt mögöttük, és nem akart fáradtan nekivágni.
- Te jól vagy? - kérdezte Lidércfényt. |
| (reag a sötétség sziklás részére) |
 Chaos némán lépkedett mögötte.Kíváncsi volt, pontosan hova is tartanak, de nem szólt egy szót sem. |
 Kiment a partra.Megrázta magát, s egy nagy sóhajjal újra hozzászokott a földi lélegzéshez.Viszont nagyon elfáradt, de most, hogy útitársa van, behunyt szemmel folytatta útját.Úgy ismerte a Sötétség Birodalmát, mint a tenyerét-na jó, mancsát-, így könnyen megtehette.Útjába úgy sem állt senki, hiszen mióta viszonylag troll mentes az övezet, az őfajtajá lett a csúcs ragadozó |
Hirtelen megrezzent egy száraz bokor.A farkasok rámeredtek...Nem volt semmi.Koni érezte, talán visszakéne fordulni, de, ha most visszamenne, a smmiért jött volna ide.Edzeni akarta magát, s egész addig itt marad, míg komolyabban meg nem szédül.....
És ekkor....előugrott egy fenevad, egyenesen a lányra.De nem sikerült, Yasha rögtön ott termedt, és eltérítette.Mindketten talpra estek- a lány elesett, ezzel akart kitérni a fogak és karmok útjából.Most a három lényközt játszódott a harc,Koni, ha beleavatkozik, saját magát is megölheti-hiába...hogy ereje növekedjen, most gyengének kell lennie...túl gyengének.
A fenevad rátámadYashára, ám azon -erejének köszönhetően-átesik.Most Azúr Szikra támad rá, meg is harapja, ám ez mit sem segít neki-a lény meg se érzi.Yasha eltereli az idegen figyelmét, míg Azúr Szikra ráveti magát.A lény kikerüli, s egy harapással egyenlíti ki a számlájukat, de a nagy farkas sem adja fel!A csata most kettőjük közt zajlik, Yasha tehetetlenül nézi, csak itt-ott segít be...
...A "műsor" hosszú ideig tartott, míg a két lény fáradtságtól, és a sebektől nem rogy a földre-vagyis csak az idegen lény, Azúr Szikra még áll, őt inkább a fáradtság erőltette meg.Koni összeszedte erejét, és az afraiaktól kapott medállal elteleportált a sötétség lepte fák közé.... |
 Némán lépkedett.Farkasai mögötte.
-Koni!Nem kéne visszafordulnunk, ez a hely nem neked való!-aggodalmaskodott Yasha.
-Egyet értek!Itt az életeddel játszol!-mondta vész jóslóan Azúr Szikra.
A lány csak lépdelt tovább, a hallotakon elmosolyodva.Egy idő után megáltt és hozzájuk fordult.
-Tudom, és köszönöm, hogy aggódtok értem, de muszáj megcsinálnom!Talán túl vakmerő vagyok, de addig nem vagyok kellően erős, amíg nem tudok farkas szemet nézni az ellentétemmel!Igaz, a csatában is részt vettem, de az nem volt az igazi.Megakarok birkózni a "halálommal", hogy, ha eljön az idő a sötétségbe is utánatok menjek!Meg aztán, itt vagytok nekem ti!Ha baj lenne, megvédenétek.-kacsintott rájuk.
A farkasok tántoríthatatlan tekintettel néztek rá-vagyis nem tudta megnyugtatni őket. "Őrült"gondolták mindeketten.De hát,..Koni ilyen!
 
Dombos részre értek.A farkasoknak rossz előérzete támadt.Konin meglátszott a sötétség hatása:bicegett, és lehet majd ennél rosszabb....
-Koni...-aggódott megint Yasha, de nem tudta végig mondtani.
-Tudom!Mióta itt vagyunk követnek.-mosolygott továbra is. |
 Némán nézte az eseményeket.
Úgy érezte Syrkol után kell menni,hogy tisztázza magát.
Mikor Rezory elvágtatott biccentett neki,majd ő is tovább lépdelt. |
 Syrkol hátraézett.Egyenlőre senki nem követte.Nem tudta örüljön, vagy ne, de csak ment tovább és lassan beért a Sötétedő homályba.
(Ott várja azokat akik vele szeretnének szerepezni)
 Rezory tudta, hogy mot nem ő áll a központban, úgyhogy ágaskodott egyet és elvágtatott.
|
 Hátra kapta tekintetét és látta ,hogy Syrkol elmegy.Szomorúan baktatott tovább. |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.*
*Nimrodel már épp válaszolt és újabb kérdésekett tett volna föl Iliannának, de még mielőtt kinyithatta volna a száját, a szürke kanca már köddé is vált és messze vágatott tőlük. Bátortalanul Cedric mellé lépkedett hát, és egy darabig csak némán pislogott föl a nagy termetű, fekete csődörre, ám végül halkan megszólította.*
- Csak a vendégjogra utalt. Vendéget nem bántunk, segíteni kell neki, ha pedig arra vágyik, nem zavarjuk - rázta a fejét. 
- Ilianna! Kérlek menj előre, és szólj nekik! - szólt hátra hirtelen nyugodtan, és a szürke kanca szinte rögtön engedelmeskedett, előrevágtatva.
-Nem enged a sötét varázslat! -*kiáltotta ingerülten. Valahányszor át akarta lépni a Sötétség határát, mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna, mely örökösen visszalökte őt.* 
- Jó. Akkor menjünk tovább.... - javasolta, hisz kifújta magát, és vágtába ugrott.
-Persze!-felelte teljesen felpörögve.
Chaos némán lépkedett mögötte.Kíváncsi volt, pontosan hova is tartanak, de nem szólt egy szót sem.
Kiment a partra.Megrázta magát, s egy nagy sóhajjal újra hozzászokott a földi lélegzéshez.Viszont nagyon elfáradt, de most, hogy útitársa van, behunyt szemmel folytatta útját.Úgy ismerte a Sötétség Birodalmát, mint a tenyerét-na jó, mancsát-, így könnyen megtehette.Útjába úgy sem állt senki, hiszen mióta viszonylag troll mentes az övezet, az őfajtajá lett a csúcs ragadozó
Némán lépkedett.Farkasai mögötte.
Némán nézte az eseményeket.
Syrkol hátraézett.Egyenlőre senki nem követte.Nem tudta örüljön, vagy ne, de csak ment tovább és lassan beért a Sötétedő homályba.
Rezory tudta, hogy mot nem ő áll a központban, úgyhogy ágaskodott egyet és elvágtatott.
Hátra kapta tekintetét és látta ,hogy Syrkol elmegy.Szomorúan baktatott tovább.