|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 -Értem!-mondta és ment tovább bár azt sem tudta ,hogy hova.
|
 A messzeségbe révedt.
- Amikor elmentek, én maradtam.....Kellett ide egy őr, és ez a hely....afféle otthon nekem. Kevesen szeretnek itt, de én azon lények közé tartozom..... |
-Ebben igazad van tele van árulással!-mondta.
-És hogy hogy nincs társaságod? |
Vállatvont.
- Valóban nem. Nem velem történt, nem az én életemben. Nem az én társaim ilyenek. Habár tény, hogy sok sötét dolgot megéltem már. Így amíg nem az általam választott lények teszik ezt velem, akik közel állnak hozzám, nem érdekelne egy ilyen esemény. A világ ilyen: tele van árulással. |
Kikerülte.
-És azzal is ,hogy nem bírtak mellém allni mégha nekem is volt igazam!-mondta és tovább ment.
-De ez téged nem is izgat.Ugye? |
Újra elnevette magát.
- Annyi tiszteletlenség van a világban! Hogyhogy nem őrültél még meg, ha ilyen érzékeny vagy rá?
Kicsit vágtázni kezdett, hogy a lóféle elé érjen. Szembefordult vele, és elmosolyodott.
- Én mindenesetre nem akarlak elűzni. Rég volt társaságom errefelé! |
-Azzal hogy például nem tisztelnek!-mondta. |
Elindult a másik után a gödör széle mentén, de közben nevetett:
- Ilyen messzire jöttél, mert felbosszantottak?!?!? Nahát....mivel lehet egy lényt így feldühíteni? |
-Felbosszantottak!De nagyon!-mondta kikerülve a sírt. |
- Maud - közölte könnyedén a mén hátának.
- Különös....Sötét lénynek tűnsz, mégsem ismered ki magad itt. Vigyázz, az egy tömegsír! - folytatta csevegő hangnemben, lassan követve Moridort. Épp három lépéssel voltak csak a csontokkal teli gödör előtt.....
- Mi okból keveredtél ide? - biccentette oldalra a fejét. |
-Moridor!-mondta zordan.Majd tovább lépkedt. |
Kényelmesen megfordult és végiglegeltette szemeit az idegenen.
- Mert kíváncsi voltam, hogy ki tette be ide a patáját. Nem vagy idevalósi, legalábbis korábban nem nagyon láttalak errefelé! Az ilyenek miatt maradtam én itt - felelte lazán, de hangjában volt még valami, ami azt mutatta, hogy okkal nincs a lelkében egy szikrányi félelem sem.
- Egyébként is.....mivel Te vagy az újonnan érkezett, illene legalább egy nevet hallanom tőled, nem gondolod? Vagy csak kérdezni szeretsz és válaszokat kapni? - kérdezte enyhe gúnnyal, de hangjában némi vészjósló él is megjelent. |
A hangra begyorsult és a magasba ugrott.Hirtelen mintha teste felrobbant volna eltünt.A lény mögött jelent meg.
-Miért követsz? |
Maud úgy követte a mént, mintha az árnyéka lenne. Szinte a nyakában lépdelt hangtalanul, de mégis, a lépteitől kavart enyhe szellő nem érte el a fekete idegen bőrét. Ha a lény fordult, tökéletesen tartva az ütemet és az irányt, vele fordult, végig mögötte maradva. Ősrégi technika volt ez, a csapatában mindenkinek tudni kellett. Kíváncsi volt, hogy vajon itt, ahol olyannyira otthon volt, hogy szinte egynek érezte magát a vidékkel, feltűnik-e a jelenléte előbb-utóbb valami mágikus érzék folytán a lénynek, vagy követheti-e a végtelenségig......
Néha gonosz kacagás akart kirobbani a száján, de mindig visszafojtotta, ha komoly remegés árán is.
Végül elunta a játékot, és felsziszegett, épp amikor a mén kicsit közelebb volt hozzá.
- Vigyázz merre mész! |
Dübörögve ment tovább.Teljesen föl volt sapnolva.Magával alig bírva csörtetett tovább. |
'Ideje üdvözölni a vendéget' gondolta sötét, ördögi vigyorral az arcán, és a sűrű Sötétség gomolyokba gyűlt, majd a kanca lidércként elősuhant belőle.
Itt, az örök éjben akár vágtázhatott is volna, nem valószínű, hogyha nem csap nagy zajt, feltűnt volna. Teljesen a feketeségbe olvadt.
Néhány méterre a méntől álldogált és kíváncsian vizslatta. |
A sötétben léptei még mindig gyorsak voltak.Az egyik fánál megállt és nekidőlt.Kezdett elege lenni ezekből a Shi'ranokból vagy mikből.Igazából nem izgatta. |
 Ahogy haladta előre felé, mellettük apró kristályok jelentek meg.Továbbmenve, újabb és egyre nagyobb kristályokat pillantottak meg!Elérték a Kristályhegyet!
(Reag az Elhagyott Templomhoz) |
 Lassan követte a kancát. |
-Ha így jónak látod akkor gyere!-mondta kicsit unottan, majd elindult kifelé a Birodalomból.
Lassacskán elhagyták a sötétséget. |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
-Értem!-mondta és ment tovább bár azt sem tudta ,hogy hova.
A messzeségbe révedt.
Ahogy haladta előre felé, mellettük apró kristályok jelentek meg.Továbbmenve, újabb és egyre nagyobb kristályokat pillantottak meg!Elérték a Kristályhegyet!
Lassan követte a kancát.