|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.13. 23:45 - |
 Izabó eltévedt, miután egy hatalmas viharral még ő sem tudott mit csinálni és az elsodorta.
Érezte a hatalmat, ami rátelepedett, érezte, hogy egy olyan helyre került, ami már nem az övé, de valaha egyenest az otthona volt.
'A Félelem' Az Örök Rettegés országa!'
Szétterjesztette hatalmas szárnyait és sodortatta magát az alig rezdülő, mások számára talán fojtogató szellővel. Közben gondolatai visszaszálltak egy egész élettel ezelőttre.
Itt született, egy északi pusztán, ahol a szülei remélték, hogy békésen nőhet fel. Itt mesélték neki a Félelem (ez volt a bennélők számára az ország neve) történetét és sok más történetet is. A szülei bölcselők voltak, kiváló nevelők és a lehető legbölcsebbre akarták nevelni. Itt vagy ésszel, vagy páratlan erővel lehetett csak boldogulni. Az észt a szüleitől megkapta. Egy eltévedés folyamán pedig találkozott az egyik legbölcsebb (külvilágból származó) lénnyel, akit valaha is látott, aki valamiért tanítójává szegődött. Ez a lény végül az erejét is fejleszteni kezdte, míg végül a tökélyre fejlődött. A Félelem ekkor mérte rá az első csapást. A kapott mágiával rátalált a szüleire. De ezek után már csak elkeserítően kevés idő jutott nekik. A támadókat egy másik hatalom küldte, aki Izabót akarta magának. A szülei minden erejüket bevetve védték meg, és mágiával taszították őt el olyan messzire, amennyire csak bírták.
Hosszú út után visszakerült a mesteréhez, aki tovább nevelte.
De a támadók beérték és újabb csata jött. A mestere elsöpörte a gyilkosokat, így a közben elzárt Izabó későn érkezett a harchoz. Az utolsó támadó halálos sebet tépett mentorába. Ő Izabó szárnyai közt halt meg, de előtte átadta az utolsó dolgot, amit Izabó kiérdemelt és amit még megkaphatott: a kivezető utat.
És Izabó kijutott, sokáig élt a fényben és sokra is vitte. Aztán a Félelem idővel a múltjává vált és nem kísértette őt tovább, még akkor sem, mikor meghallotta, hogy a Félelem immár ezen világ elérhető része. Bár minden értelmes lény messze elkerülte...
És most újra itt volt. De már nem félt.
'Vajon tudja rajtam kívül bárki, hogy miért is ilyen rettenetes hely ez az ország? Vagy már csak én tudom az Igaz Történetet?'
Ezen töprengett, míg megérkezett a különös és hihetetlen lényektől nyüzsgő fővárosba. Leszállt és elindult, hogy tegyen egy sétát a múltban. Annak is egy gyűlölt és alig ismert pontján, hisz születése után nemsokkal a szülei örökre elhagyták a fővárost. |
[530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Nos.....akkor mehetünk a Legendás Kristályhegyhez? - kérdezte, miután a Város fölé értek. |
 - Valóban. - *értett egyet és Ő is a levegőbe szökkent.
Néhány szárnycsapás után már kinn is voltak a furcsa épületből, a szabad ég alatt.* |
- Igen - mondta egy komor biccentéssel.
Körbepillantott, és őszintén örült, hogy elmehetnek. Néhány lény már őt figyelte.....
- Sosem hittem volna, hogy a Lelkek Köve ilyen veszélyes lehet.....A lény azt hinné, hogy a Birodalomhoz kötődő dolgok nem ártanak a Birodalom lényeinek! - mondta, miközben szárnyat bontott, és elrugaszkodott. |
*Egy ideig ízlelgette a hallottakat.*
- Igen - *válaszolta Izabó érkezése után a kérdésre.*
- Így már tudjuk, merre tovább - *fordult útitársa felé.* |
Izabó várt egy darabig, majd végül kérdezett:
- Tudom, hogy bölcs vagy, hisz számtalan vidéket bejártál. Aki nem elég kifinomult és hatalmas, az nem is marad életben! Te pedig már hosszú-hosszú ideje tapodod e világ sarát és aranyát is....
- Hagyd abba Izabó - vágta rá a lény hirtelen, félbeszakítva a bókokat.
A kanca megrezzent, majd mosolyogva és kérdőn nézett a lényre.
- Mondd, mit akarsz! - dörögte az.
Elkomolyult.
- A Lelkek Kövét kell megtalálnom....
- Nincs az az égi vagy földi hatalom, hogy azt a borzalmat felidézzem!!!
- Kérlek...
- Nem!
- A gazdámnak kell, mielőtt elpusztulunk! - nyerítette harsányan, némi feltűnést keltve, de a csuklyás végre komolyan nézett rá.
- Micsoda?
- Eris eltűnt a Túlon.....Vissza akarom és vissza is kell hoznom! Ehhez kell a kő!
A csuklyás elgondolkozott. Szinte andalgón nézett a kancára.
- Egy kő.......Értem már.......
- Kérlek.....
- Az Örök Télben, ha a világotokkal baj van, hamarosan egyértelműen érezheted majd...Megtalálod! Emlékszem, a föld alá vitték.....mintha érne bármit is...Jól figyelj rám Fekete Hölgy! A kő pusztító erővel bír...épp azért, mert hatalmas, olyan veszélyes! A helyedben....megkeresném a használata kulcsát......Tündék őrzik, vagy legalábbis őrizték, de azt kevesen tudják, hogy a Lelkek Kövének vannak trükkjei....Például: ha már sérült vagy ébredőben van, a közelébe sem mehetsz megfelelően hozzá illő varázsok nélkül.....Az őrei sem......A trükkök kulcsait viszont a másik ősi és hatalmas helyen találhatod meg....
- Hol? - kérdezte mohóm és ijedten az új információk miatt.
- A Kristályon! - mondta a csuklyás, azzal befordult a tömegbe, és otthagyta a lényt egy pillanat alatt.
Izabó hiába próbált utána szólni vagy lépni.....A tömeg visszalökte valahogyan, és elkezdte összenyomni.
Gyorsan a levegőbe küzdötte magát, majd ledobbant Hektor mellett.....
- Hallottad? - kérdezte némi szünet után. |
*Meglepetten vette tudomásul a feltűnő, váratlan akciót.
Tekintetével követte Izabót és úgy helyezkedett, hogy ne legyen feltűnő, de mindent lásson.
Mikor Izabó megszólalt, füleit hegyezve hallgatott.* |
Élesen a mutatott lényre meredt. Elképedt.
- Majdnem, Hektor! De ez a lény telitalálat! - nyerítette igen furcsa gondolatát, és levetette magát az erkélyről. A csuklyás alak egy trollkeverékkel akart a jelek szerint ölre menni valami vita miatt, de Izabó feltűnése szétkergette a gyűlő bámészokat, a drukolókat, és magát az ellenfelet is elhajtotta. Izabó nemcsak tudvalevőleg itteni mágus volt, de Cardoron őrzött kincse is, mindenki tisztelte, vagy inkább félte.....
Fejet hajtott a lehiggadó, csodálkozó lénynek.
- Üdv, Camunosiaz.....Erre vetődtél újra világvándor? - mosolygott gyönyörűen. |
*Kicsit összeszűkítette szemeit és vizsgálódva mért végig jónéhány lényt, de nem talált semmit. Aztán taktikát váltott: a furcsa, meglepő, vagy néha kissé visszataszító lényeket kezdte keresni.
Nem telt bele néhány percbe és meg is akadt a szeme az egyik szórakozón.*
- Talán az, ott - *bökött orrával a tömegbe, egy lángoló frizurájú, fekete köpenyes kétlábúra, aki éppen nagyban hadonászott a csillogó (valószínűleg drágakövekkel díszített) botjával.* |
A tömeget kutatta szemeivel.
- Olyan lényt kellene találnunk, aki elég erős és hatalmas, hogy még itt is kicsit feltűnjön....Cardoron most nem fog segíteni.....Meg kell oldani, hogy feltűnjünk és érdekeljük az uralkodó lényeket, de ne annyira, hogy darabokban kerüljünk eléjük....
Lemutatott feje intésével.
- Azok a gallykötegforma lények például rémerdők lakói, de itt most jobban a városba illőket keresünk. Aki itt, a Fővárosban úr, a Félelemben mindenütt az....Te látsz valakit, aki ilyen lehetne? - kérdezte. Hektor jobban benne volt a harcokban, Izabó mindig hátul maradt.....Diplomata és nemes volt, nem értett az ilyesmikhez, inkább tárgyalt.... |
*Figyelmesen hallgatta a fekete pegazust, majd gyorsan rendezte gondolatait.
Mikor Izabó mögött Ő is beért az épületbe, a szokatlan látvány miatt nem figyelt eléggé és majdnem nyomát vesztette Izabónak.
Kis késéssel bár, de leszállt a fekete pegazus mellé.* |
A város többi részétől ez az egy magasba szökkenő torony különült el határozottan. A Fekete Vízből meredt elő karcsún. Nem a legnagyobb volt, de valami különös erőt és szépséget sugárzott, ráadásul számtalan hatalmas ablaka, árkádja és erkélye tátongó nyílásán barátságosan villogtak ki színes fények.
Izabónak nem került sok időbe megtalálni. Jól ismerte múltjából is, meg az idetartozó kevés eriszi miatt is.
- Hektor, a Látszat Cirkuszában olyan lényeket is láthatsz, amik megrémítnek vagy elborasztanak, de nem szabad mutatnod....Mindenkinek oldottank kell ott viselkedni - ez az egy szabály van. Ez az őrült hely a szórakozásért van, és mindenkinek azt is kell benne tenni. A város urai azért építették meg, hogy a bajokra senki se akarjon figyelni....Eddig be is teljesült a tervükhöz fűzött összes remény. A hatalmasok idejárnak, nem lázadoznak, a társam, Cardoron is emiatt lett a város hercege......Ha nem is biztosan, de van némi remény, hogy találunk ott olyan lényeket, vagy olyan lények utódait esetleg képviselőit, akik elég vének, hogy pontosan tudják merre lehet a Lelkek Köve - mondta el terve lényegét a pegazus ménnek.
- Vigyáznunk kell mit mondunk el és kinek, de azon a helyen bármi megtörénhet, pozitív és negatív értelemben is!
A következő pillanatban pedig fékezés nélkül berepült az egyik erkélyen.
Odabenn ezúttal sárga, kék és fehér fények domináltak, valami kissé kísérteties dallam szólt, és a sok helyütt sötét, irdatlan, oszlopos teremben ezúttal is a padlótól a falakon át a plafonig táncoltak a lények tömegei.......
Izabó rövid ideig maradt a levegőben, nem akart feltűnést kelteni. Az egyik galériát választotta ki a leszálláshoz nem messze. Szerencséjére épp üres volt. |
*Gyorsan Ő is a levegőbe szökkent és követte a magasba Izabót.* |
Izabó hirtelen halálosan komollyá vált. Felpillantott a magasba, de nem az égre.....A várost nézte.
Azután elkiáltotta magát:
- Kövess!! - nyerítette harsogva, és a levegőbe szökkent.
Őrült szlalomozás után elhagyta a szoborparkot, és mint egy rémálom suhant a város felett egy magányos torony felé... |
*Nem kerülte el a figyelmét Izabó hirtelen mozdulatlanná merevedése és elhallgatása.
Már nyitotta száját, hogy megszólaljon, de az utolsó pillanatban meggondolta magát.
Inkább a már jól bevált kivárás mellett döntött.* |
El akart indulni, a magasba akarta rúgni magát, hogy megintcsak keresztülszáguldjon az egész Birodalmon, rengeteg valószínűleg felesleges fáradalmat vállalva, amikor a lépés közepén megdermedt. Egy kósza gondolat kezdett a fejében megfoganni....Több élmény is átsuhant rajta, nem a sajátjai, amikről vadul megrázkódott és elkerekedtek a szemei, azután újra vadul gondolkozni kezdett.
Nem mert moccani sem, ahogy az őrült terv kezdett megfogalmazódni benne.... |
- Nincs - *felelte fejrázás közepette.*
- Bár azt sem tartom hívogató ötletnek. - *vallotta be.*
- De rajtam ne múljék... |
Megrázta a sörényét.
- Azzal sem segítünk sem a társainkon, sem magunkon, ha csak itt várunk és sajnálkozunk..... - mondta halkan, de keményen.
- Van jobb ötleted, mint az Örök Télbe menni? |
*Megrázta sörényét.*
- Nem tudom, pontosan hol van a kő és jelenleg nem tudok kapcsolatba lépni az enyémekkel... - *válaszolta és vállat vont.
Nem tudta palástolni, mennyire nem sajnálja.* |
Szégyenkezve és szomorúan hajtotta le a fejét.
- Az eriszi háló nélkül nem sok hasznom veszed, ha meg akarod találni.....Ráadásul most a világunk más részeire is hiába mennénk további útmutatásért.....A látomások dimenzióját eluralta Asylon, akivel nem szívesen szegülnék szembe, ha egyszer csakis Eris segítségével menthető meg...... - megremegett a hangja - Ővele nem akarok harcolni, főleg nem hiába! A látomások barlangja vagy álmok vidéke meg nem megbízható.....
Tanácstalanul nézett fel a fővárosra.
- Voltak információüzérek a fővárosban, de a legjobbról tudom, hogy utolsó látogatásom után megölték..... |
*Sosem jutott volna ilyesmi az eszébe és elég földtől elrugaszkodottnak érezte a dolgot, mégis...*
- Ez még be is válhat!
*Ő is a Rodus-szoborra pillantott.*
- Igen, hallottam már egy-s-mást arról a kőről. Igaz, hogy megtalálták. Információim alapján Arwen bukkant rá valahol az Örök Télben. |
[530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Izabó eltévedt, miután egy hatalmas viharral még ő sem tudott mit csinálni és az elsodorta.
- Valóban. - *értett egyet és Ő is a levegőbe szökkent.