|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Finoman vállatvont.
- A folyó- és vízesésrendszer mindig is érdekelt. Lenne kedved némi vízhez? - mosolygott vidám szikrákkal a szemében. |
 -Hát ha lehet választani akkor inkább ne menjünk tömegbe.És Te is mondtad, hogy nem szeretnél ünnepelni!Legalábbis ott nem!Hát akkor menjünk mondjuk....mondjuk...szerinted?-kérdezte végül, mert nem jutott eszébe semmi. |
- Nos - töprengett.
- Visszamehetünk a társaim ünnepére, vagy elmehetünk innét. Dönts Te! |
Lidércfénynek fülig ért a szája!Nagyon boldog volt, hogy újra láthatja Tennoiot.
-És akkor mort mi lesz velünk?-kérdezte-Úgy értem megyünk valahova? |
Lelkesen nézegette a csikót, majd mikor az megállt végre levegőt veni, mosolyogva válaszolt neki:
- Én végig itt hevertem....A Sötétség magához akart szorítani....Küzdöttem vele, és ez úgy elszívta az erőm, hogy nem tudtam magamról egészen odáig, míg két társam a gazdám lényei közül el nem jöttek, hogy segítsenek. Ők térítettek magamhoz, mikor már mindennek vége lett..... - nagyot sóhajtott - Szépen lemaradtam mindenről! De sejtettem is ott, ahol voltam....hogy valami történt...Mert egyik nap, bár nem is tudom meddig voltam ott, ahol....nos, egyik nap vége lett a kínnak, és én magamra maradtam a semmiben.....Aztán jött Asylon hangja, és én itt ébredtem, méghozzá győzelemre! Bár nem sokat tettem érte, én is örülök most. Csak nem megyek ünnepelni...
Horkantott, és szeme felragyogott.
- Vége a Sötét Nagyúrnak, Lidércfény! Élni fogunk! Szabadon! Boldogan! És köszönöm, hogy voltál nálam....Biztosan az is segített nekem. |
-Hát persze!De veled mi történt?Egyedül voltál,És mikor ébredtél fel?És egyébként mi történt veled,a csata után ébredtél?Egyébként voltam nálad mikor aludtál....
Lidércfény csak hadart egyfolytában... |
 Követték. |
Pár pillanatig döbbenten nézte a nekirohanót, aztán boldogan elmosolyodott, és megához ölelte.
- Te is nekem! De látom egyedül is elbántál a Sötétséggel! - nevette. |
Lidércfény felemelte fejét és meglátott valakit.Sötét volt odabenn, de örült, hogy van itt valaki.Odarohant hozzá és csak akkor látta, hogy ez...ez Tennoio!
-Tennoio!-kiáltott fel!Odarohant és átölelte.
-Tennoio úgy hiányoztál. |
| Fejét lehorgasztva ment kifelé. |
| Lidércfény csak lépkedett befelé.Nem örült, hogy nincs itt senki, mert így nem tudott senkit megkérdezni, hogy merre kell menni a Csepkőbarlangba. |
Mélyen gondolataiba merülve haladt kifelé.
Meggyógyulta után most vágyott ki, és gyakran eszébe jutott Lidércfény.
'Vajon mihez kezdjek most?' merengett.
De örült, hogy vége a borzalmaknak. |
| Lidércfény gondolataiban elmerülve sétált a barlangrendszer felé.Nem rég eszébe jutott Tennoio és elhatározta, hogy megkeresi.Végre elérte a bejáratot.... |
 Mosolygott.
- Ugyan! Én örülök, hogy ilyen okos és szófogadó lányunk van! Nem kell félned Diahar, ha nem kószálsz el, csodás napod lesz! - mondta bíztatón kacsintva, és elindult a sötét járatban befelé. |
Kis Diahar alig értett meg apja szavából valamit.Ilyen hangon még nem szólt hozzá senki, ezért kis elméjével annyit fogott fel:maradni.Ezt viszont nem kellett kétszer mondani, hisz nem szokott hozzá a nagy zajokhoz, így végig apja lábahoz simult.
 Diadém felnevetett.
-Azért csak finoman kicsim, fel ne bukjon apa! |
Egy pillanatra megállt a sötéten ásító bejárat előtt, és Diaharhoz fordult. A zene dübörgése már itt kinn is hallatszott!
'Nagyon ünnepelnek a többiek!'
Intő hangon szólt a kis pegunihoz:
- Kislányom, figyelj rám! Nagyon fontos, hogy anyáddal és velem maradj, ha bemegyünk! Sok lény lesz odabenn, és sok furcsa varázslat. A járatokban könnyű eltévedni! Légy figyelmes, türelmes és óvatos! Kérlek, fogadj majd szót! Rendben? |
 Lyan nem aggódott a peguniért.Végülis neki volt a cseppkőbarlang a célpontja!Csak állt a bejáratnál és a tömeget bámulta.még sosem látott ekkora tömeget egy helyen4Vajon mind Erisiek?
(Köv. reag a cseppkőbarlangban legyen!) |
 Sacra átvergődött a távolabbi falig, ahol gyümölcsök álltak halmokban.
Lehajolt, és enni kezdett, de aztán csak felegyenesedett, és visszanézett a bejáratra.
Vajon jött-e az unikornis utána? |
Lyan követt a cseppkőbarlagig, de aztán a barlang bejáratánál megállt.Furcsán nézett az óriási tömegre és várt hogy mi lesz itt... |
| Belépett a cseppkőbarlangba vezető járatba, és hamarosan beolvadt az ottani tömegbe. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
Finoman vállatvont.
-Hát ha lehet választani akkor inkább ne menjünk tömegbe.És Te is mondtad, hogy nem szeretnél ünnepelni!Legalábbis ott nem!Hát akkor menjünk mondjuk....mondjuk...szerinted?-kérdezte végül, mert nem jutott eszébe semmi.
Követték.
Mosolygott.
Diadém felnevetett.
Lyan nem aggódott a peguniért.Végülis neki volt a cseppkőbarlang a célpontja!Csak állt a bejáratnál és a tömeget bámulta.még sosem látott ekkora tömeget egy helyen4Vajon mind Erisiek?
Sacra átvergődött a távolabbi falig, ahol gyümölcsök álltak halmokban.