|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
- De, jövök - *mondta megadóan.*
*Charisse bólintott.*
- Érdekes felfogás |
 A zene dübörgő hullámzása a csúcsra hágott, egyszerre okozva káoszt és hihetetlen tombolást, Schedule pörögni kezdett a kék ismeretlennel, élvezve Narya arcának duzzogó fintorát, majd hirtelen megállt, éppen elkapva a megtorpanása miatt majdnem elzuhanó partnerét.
- Jó a lendületed! - nevetett a kancára a zsivajban. Mert a zene, éppen Schedule megállásával egyszerre, elhallgatott.
Az erisziek pedig összevesztek a folytatáson.
Végül egy gyönyörű lassú szám jött.
- Szép napot! - mosolygott a közben lábára talált lényre, azzal eltüntette szárnyait, és elügetett a tömegben.
 - Nekem nincs kedvem lassúzni. Ez a szerelmeseknek való! - nyafogta, és kiügetett a táncolók közül.
- Nem jössz?
 - A saját döntésem mindenek felett! Jónak kell lennie! Tökéletesnek! Nem tétovázom! Így leszek jó uralkodó!
|
- Igen - *válaszolta a peguninak.
Hagyta, hogy a mén vezesse. A féktelen tánc közben szinte minden kiesett a fejéből, csak a tánc maradt. Élvezte a tempót, a zenét és a tökéletesen táncoló partnerét.
Amikor elég közel kerültek egymáshoz, Nenya nem jött zavarba, csak Schedule szemeit fürkészte.*
- Így is fogalmazhatunk - *mondta mosolyogva Charisse.*
- Te gondolom nem. Meg szoktál másokat is érdezni egy adott dologról? Vagy a saját döntésd mindenek felett? |
 Bólintott.
- Túl sok volt a zavar...Még Steelt is elkapta, meg lehet érteni...Bár... - elmosolyodott - nem kizárt, hogy lassan rendeződik az a sor! Lassan remélhetőleg a Birodalom minden vidékére is lényére igaz lesz ez.
 Egy lendületes, keringőre hasonlító táncba kezdett.
|
 Komlyan bólintott, ahogy bemutatta Eris Steelt és Izabót.-Hm.Még nem láttam lényt, kinek ennyire elkapta a rossz érzelmek vihara a szívét.Fiat megtagadni...megértem:az akkori idők szörnyűek voltak, naponta haltak meg...
Majd amikor látta Szellő társaságát, megint mosoly fogta el."Hát igen, tipikus eriszi."
 Leállt a táncban, s egy ló-pukedlivel tisztelte mega felkérést.-Örömmel!-volt a válasz.
|
Konira kacsintott.
- Ne add fel! Szellő még mindig jobb, mint Steel.....Aki megtagadta szívének létezési jogát....... - kicsit elszomorodott.
- Ha ehhez hozzáveszem a fiát....akkor azt hiszem igazán nem egyszerű a helyzet....
Közben lágyan elmosolyodott egy másik lényen, aki a kör közepén táncolt, fekete testét hihetetlen kecsességgel dobálva, sörényét néha glóriaként kavarva maga körül!
- Látod Izabót? Ő is sokmindenen ment keresztül...És bár most boldognak látod, a szíve olyan, mnt a túl korán hajtott rózsa: megdermedt a hirtelen fagytól.
Felnézett a levegőben keringő lényei közé, majd alaposan körülnézett a lentiek közt, és végül rámeredt egyre.
A következő pillanatban Szellő társaságot kapott.
- Madame, megtisztelne ezzel a tánccal? - hajolt meg mélyen a pegazus kanca előtt.
Kacagott és kacagott, néha felugrott a levegőbe, csinált néhány capriole-t, majd össze-vissza hajlongott jobbra-balra.
Hirtelen épp mellette rés nyílt a körben!
Egy pillanat, és Narya ott állt kinn, leírhatatlan vigyort vetve Nenyára! Érdekelte is, hogy csupán a véletlen és saját gátlástalan természete juttatta ki! Vadul nyerített, és táncolni kezdett tovább, egyre többet pörögve.
Hirtelen termett a kék kanca mellett a kör közepén, és vadul rázni kezdte, akkorákat ugorva néha, hogy körbe-körbe táncolt velük a köríven belül.
A többi körben álló elismerően hujjogni kezdett, mire Schedule körbe kapta pilantását, majd vagány vigyorral Nenya elé vágtatott.
- Szabad? - jelenítette meg két szárnyát, és hatalmasra növesztve őket, meg sem várva a választ, elkapta Nenya derekát, és pörögni kezdett vele, majd magához rántotta, és egészen lambadába illő mutatványba fogott vele! Ha arcuk közel ért, mindig szélesen, kihívóan vigyorgott az ecume-re, afféle "a java csak most jön!" képpel. És valóban.
Az biztos, hogy a kör hamarosan felbomlott, és minden korábbi tag lelkesen rohangált a hatalmas teret felölelő táncú pár után. Schedule pedig élvezte a csillogást!
Narya féltékenyen nézte a ragyogó kék és éjsötét minták összekavarodását.
Nenya tagadhatatlanul a középpontba került a partnerével!
- Hm....Akkor mi vagy? - kérdezte, és a kanca felé lépdelt.
- Valóban nem tűnsz harcosnak. Talán Te is a bölcselők közé tartozol? - hangja egyszerre lett kíváncsi és kissé lenézően lemondó.
|
*Nenya rosszallóan csóválta a feját Naryát nézve.*
- Kicsit vissza kéne venned, mielőtt mindent a levegőbe repítessz. - *mondta a kancának két tánclépés között.
Utána folytatta tovább a táncott: pörgött-forgott, rázta magát, tette az eszét. Minden ritmusra mást és mást talált ki.*
- Amire Te gondolsz, nem! - *válaszolta komolyan.*
- Nem vettem részt a harcban a csatatéren. - *folytatta és nem értette, a pegazus miért hozott fel ilyen témát.* |
Megmosolyogta Erist, és az övéit nézte.
 Meglepetten álltak egy pillanatig, ám rögtön msolygóra fogták.
-Ha tudtuk volna, hogy ennyire örülnek nekünk, előb jövünk!-jelentette ki vidáman Homály.Először pár párral, majd összekeverve a párok egymással (pl:Kavarkád és Szenvedély), aztán egy neműek egymással, végül elkeveredtek az angelidek, mert az erisziekkel táncoltak.
Csak nézte őket mosolyogva, itt ott felkacagott.
Csak Szellő állt egy helyben, s mint Koni, ő is a többieket nézt.Nagyon szerény pegazus volt, és talán félénk, noha fiatalnak se lehet mondani.
-Szellő!Miért nem mész tánvolni?-lépett mellé Koni.
-Nekem a dolgom, hogy őrizzem a Szent Tavat...
-Amit a tündérek bíztak rád-vágott szavába unottan az angyal.-De nem csak az létezik a világban!Tudom, szent kötelességed, megértettem, amikor elősször találkoztunk.De ne hidd, hogyneked sem kell ugyanúgy a társaság.Hisz nézz Nemesre.Csöndes unikornis, mégis élvezi az életet.Persze mindenki máshogy élvezi a sajátját, de nem hiszem, hogy neked az örökös bezártság lenne az.A tündérek sem akarnák, hogy a magányba olvadva éld az életed.Tudom, hogy mennyire lelkes vagy és élénk, még most is.Tudom, milyen nagy szeretettel gondoskádtál Bátorról.Ha a szirmaid közé burkolózol, elveszik az idők során ez a jó tulajdonságod is!
Szellő lesütötte szemét, látva, hogy kétejek közt van.Koni megelégelte.-De elég a beszédből!Mars táncolni!-parancsolta játékosan és bíztatón.A kanca tördelte száját, belemenjen-e vagy inkább maradjon.Koni megfogta szárnya tövét, és behúzta a tömegbe.Elkezdett táncolni.A kanca ökéntelenül is topogni kezdett, majd nagobb lábemelések, és végül tánc!!!!Koni vidáman ropta vele, s amkor látta, hogy Szellő már egyedül is boldogul, Eris mellé ért.Tovább nézte lényeit, különösen az öregedő kancát, akin ugyan volt már néhány ránc vonás, de még mindig fiatalos testben létezhetett.
-Csökönyös, mint egy szamár, de ugyanolyan jó lelkű is, akit a jóutra kell téríteni--motyogta magában.
- |
Odakacagott az angelideknek, és tapsolt is!
Az erisziek lelkesen maguk közé vonták a körbe az érkezetteket, és körbeujjongták őket. |
Ez a kép lemaradt!:
|
Fejét vakarta.-Ez nehezebb, mint gondoltam, mivel mindenki el van foglalva....hacsak!
Behunyta szemeeit és koncentrált.Felfénylet.Kisidő múlva betoppontak.Név szerint Nemes, Kavarkás, Homály, Szenvedély.
 
|
Visszakacsintott.
- Segíthettek! Megtáncoltatni az egész lusta bandát! - nevette vidám szemekkel, azzal visszatáncolt lényei közé. Pörögni kezdett a tengelye körül, hosszú, homályos haja bizarr glóriává állt körötte, teste pedig kék fényt vetett szét a temerbe, szinte parancsként hívva táncolni mindenkit. És az erisziek engedelmeskedtek!
Több száz lény kezdett a zene kiváló és harmonikus ritmusára dübörögni, a levegőben kerengeni, vagy néhány esetben a falakon száguldozni körbe-körbe. |
Komolyan bólintott.
-Az a fő, hogy itt vagy!A jövő legyen a jövő zenéje.-mondta vidám mosollyal.
-Ha valamiben segítségedre lehetek, lehetünk, csak szólj!-kacsintott rá. |
- Is-is - bólintott.
- A születésnapom, a győzelem, az élet ünnepe ez. Mivel a lényeim és én együtt küzdöttünk, és kissé rólam is szól az ünnepség, úgy éreztem kötelességem eljönni, még ha csak ilyen megjelenéssel is. Sokuk soha nem is látott ezelőtt! Nem tudom mikor jöhetek legközelebb.....így ez egy búcsúbuli is.... - mondta kissé elhalkuló hangon, de azért újra mosolyogni kezdett, ahogy körbenézett a néhányszáz jelenlévő ünneplőn. |
 -Áh, nem baj!Majd utánuk megyünk később!-és kérlelő szemmel nézett Konira.Ő felnevetett, és így szólt:
-Jól van, menjél csak!-Yashát elnyelte a tömg-Még sosem járt ilyesfajta bulin.-magyarázta Koni
-És hogy hogy ilyen állapotban itt látlak?-fordult Erishez-Vagy a tiszteletedre rendezték a partit? |
- Óh, nagy öröm lenne, ha maradnátok!
Sajnálkozva nézett a fiatal farkasra:
- Hiráék már elmentek, Yasha. Jártak itt, üdvözöltek, de nem akartak maradni a barlangokban, és főleg nem a tömeg tombolásában. Megértem őket, mások is tettek így közülünk. Úgy gondolom az a jó, ha mindenki úgy ünnepel, ahogy szeret. Hiráék éppenséggel elindultak a sziklákat felderíteni. |
| Először meglepődtek Eris "szellemességén", de Koni mosolyogva biccentett:-Üdv Eris!Kedves tőled, hogy gondoltál ránk.Mi, vagyis Yasha már hiányolta nővérét, tulajdonképpen ezért jöttünk, de szívesen maradunk, ameddig csak lehet! |
Fény villant, és hirtelen ott állt homályos szellemalakjával a két látogató előtt.
- Üdv, Koni! Szervusz Yasha! Örülök Nektek! Reméltem, hogy eljöttök! Az ünnepség már a végéhez közelít, de azt hiszem csak most izgalmas igazán! - mosolygott.
Narya lelkesen pörgött, szárnyait kitárva, szinte kis tűzlidérccé válva, aztán szédelegve elindult oldalra, félig-meddig rockyzva.
Bár a szemei keresztbe álltak, rávigyorgott Nenyára.
- Mutasd meg mit tudsz!
Horkantott.
- Aha! Hát....én eriszi vagyok, és jó is ez így. Itt kellőképp szabad vagyok. A harcban meg remekeltem! - dicsekedett.
- Te is harcos vagy? Nem tűnsz annak.......Mi az életcélod? |
Yasha hiányolta növérét.Mivel a mezőn nem találták meg, gondolták itt piztos meglesz...de, hogy buli is legyen....
Meglepődve álltak az egyik járatban.Aztán elmosolyodtak, és vigyelték, hogyan mulatnak a többiek!"Ha itt nem találjuk meg Hiráékat, akkor sehol se!" |
*Nenya nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. De már késő volt. Ha tetszett neki, ha nem, ezt végig kellett csinálni, hiszen máshogy nem volt kiút.*
- Na várj csak, Narya! - *mondta, szinte csak magának és elkezdett táncolni.*
- Nem csoda, hiszen most vagyok itt először. Az Úrnőhöz tartozom. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
A zene dübörgő hullámzása a csúcsra hágott, egyszerre okozva káoszt és hihetetlen tombolást, Schedule pörögni kezdett a kék ismeretlennel, élvezve Narya arcának duzzogó fintorát, majd hirtelen megállt, éppen elkapva a megtorpanása miatt majdnem elzuhanó partnerét. 
- Nekem nincs kedvem lassúzni. Ez a szerelmeseknek való! - nyafogta, és kiügetett a táncolók közül. 
- A saját döntésem mindenek felett! Jónak kell lennie! Tökéletesnek! Nem tétovázom! Így leszek jó uralkodó!
Bólintott.
Egy lendületes, keringőre hasonlító táncba kezdett.
Komlyan bólintott, ahogy bemutatta Eris Steelt és Izabót.-Hm.Még nem láttam lényt, kinek ennyire elkapta a rossz érzelmek vihara a szívét.Fiat megtagadni...megértem:az akkori idők szörnyűek voltak, naponta haltak meg...
Leállt a táncban, s egy ló-pukedlivel tisztelte mega felkérést.-Örömmel!-volt a válasz.
Meglepetten álltak egy pillanatig, ám rögtön msolygóra fogták.
-Áh, nem baj!Majd utánuk megyünk később!-és kérlelő szemmel nézett Konira.Ő felnevetett, és így szólt: