|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.09. 23:11 - |
 Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
Ezért állt most egyedül a tó partján. Fájt ez a mostani, újabb bizonyíték, ami miatt most például nem játszott a többi eriszivel a cseppkőbarlangban. Ide hallotta őket. De nem érdekelte.
'Közülük vajon hányan fogadtak el igazán?' kesergett. Itt, egyedül, megtehette, másnak sosem mutatta volna ki ezeket a gondolatait. A sötétségben volt egyedül igazán őszinte. Máshol kemény és zárkózott. Bár a gazdája is így talált rá és valósággal kirobbantotta abból az életéből, ami korábban az övé volt, hogy helyette egy őrjítő örvénybe lökje. És az is igaz, hogy akkor és ott, szinte rögtön kapott két barátot, akik azóta is mindig vele voltak, ha kellett.
Felkapta a fejét.
'No igen..Innen nézve már nem is olyan rossz.' Visszanézett a tükörbe.
'Ha ők elfogadtak így, akkor nem lehet akkora baj. És Eris is rajong értem. Így.'
Hátat fordított a tónak és ügetni kezdett a vidám zsivaj felé.
- Kösz. - szólt hátra elmentében. - Még jó, hogy van valaki, aki mindig a megfelelő irányba tereli a gondolataim!
- Szívesen - válaszolta a sötétből egy testnélküli hang.... |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Könnyedén a csarnok falához ügetett, és rést nyitott rajta.
Könnyedén kilépett a tóhoz, és a kijárathoz indult.
 Eleonóra Triopóra pillantott még egyszer, majd követte Lightflare-t.
|
- Rendben. |
 - Nincsmit. - mondta ugyanolyan halkan, mint korábban.
- Megyünk mi is! Ha nem is Veled, de kettőnknek van valami dolga.
Intett a barlang mélye felé, mire egy már látott alak lépett elő.
- Indulunk? |
- Húúú, akkor nekem mennem kell! Örültem, hogy találkoztunk és nagyon szépen köszönöm az "időjelentést". - *mondta és a ragyogó pegazusra nézett.* |
- Itt sosem lehet tudni. Nekünk nem igazán fontos. De ha érdekel.....
- Elbereth! - kiáltotta a fáklyafénnyel táncoló és küzdő sötétbe.....
Ahonnan egy ragyogó pegazus lépdelt elő.
- Tessék Lightflare. - mondta szelíd, halk, de valahogy fojtott hangon.
- Meg tudnád mondani menyi lehet odakinn az idő?
- Esteledik....A nap lenyugvóban van. - mondta szinte rögtön. |
- Semmi dolgom sincs, egészen estig. Akkor találkozok két alakváltóval és elintézzük a dolgunkat... - *felelte könnyedén.*
- Hm... érdekelne, most mennyi az idő. |
- A gazdánknak. - mondta egy unott intés kíséretében.
- Sok lény segíti őt, és sokan vigyázzák. De ott, a Sötétség csatájában ő valóban megszűnt volna létezni, ha nem kerül mágikus óvás alá....És még úgy is időbe került felépülnie!
- Most viszont Téged és Ulmót illet dícséret és hála. Köszönöm mindenki nevében!
- Mit tervezel most? - váltott könnyed, flegma, vagy talán figyelő stílusában témát. |
- Kinek? Már ha nem vagyok túl tolakodó... |
 Elvegyült a tömegben...
- Neki van egy nagy hibája....Nem tud magára vigyázni. Mindig mindent feláldoz a győzelemért.....nos, nem mindent...hanem saját magát....Ha nincs vele valaki, akkor talán képes lenne elpusztítani magát.....Ezért kell mellé minden akcióhoz és harchoz még egy lény....Most épp Te és Ulmo mentettétek meg....Máskor más.....De nem akarok belegondolni milyen lenne egy nagyobb harcba egyedül elengedni....A legutóbbiban való tettei miatt egyetlen lénynek köszönhetjük a létét....... |
- Neked is!
*Azzal kiügetett a nyíláson.*
- Az igazság az, hogy Draugheritet illeti a dícséret. Ő tett mindent. |
- Nagyon vigyázz magadra! És Zeironra......Jó lehet, ha van még párod.... - vegyült a mosolyba bánat...
- Jó szerencsét!
A kijárat felé intett, amin megjelent egy rés Pallasnak.
Biccentett.
- Hm...Szép kaland lehetett az Árnnyal.....Meg persze a vámpírral..
|
- Azt hiszem, nekem ideje lenne mennem. Remélem, még találkozunk!
- A félsárkánnyal? Igen, meg Ulmoval. |
- Igen....
Ábrándosan elmosolyodott, de némi gúny is volt az arcán.....
- Egyébként Te lennél az, aki Draugherittel jött? |
*Pallas bólintott.*
- Majd az idő úgyis eldönti és meglátjuk.
- Feltéve, ha beengednek... |
- Én nem látok bele.....Aki meg igen, arra nagyon szigorú szabályok vonatkoznak.....A sejtéseim...Annyira zavaros a jövő, hogy nem tudom a számtalan "lehet" közül akárcsak melyik pár lehet az esélyes a "lesz"re....
- Feltéve, hogy beengednek.... - ismételte magát, míg a vízhez lépett, és ivott. |
- Nem. Nem sejtek semmit. Te?
- Megfogadom a tanácsodat. Amint lesz egy kis időm, ellátogatok a Csillagvizsgáló-városba. |
Vállatvont, majd mosolyogva biccentett.
- Rendben! Mondd Pallas, Te sejtesz valamit a jövőről????
Biccentett.
- Ha érdekel a varázs és a tér összefüggése, javaslom néha látogass el Csillagvizsgálóvárosba! Bár....nem biztos, hogy beengednek.... |
- Nem. Most vagyunk kvittek. Egyszer Brünhilde mentette meg Despotát.
*A lángok ropogását hallva oldalra nézett.*
- Üdv!
*Despota Brünhilde után sietett.* |
- Hát, szerintem sem. És nem akartam megkérdezni....Annyit nem ér....de hálával tartozunk neki.
Lángok lobbantak fel a pegui mellett, majd ő kilépdelt belőlük.
 - Jól.... - mondta, de aztán egy szót sem szólt, csak kihúzta magát, és végignézve a többieken ellépdelt a fekhelyétől.
Majd hirtelen kifelé vette az irányt, és meg sem állt a lávafolyóig. |
- Én ezt nem tudhatom... Mondanám, hogy kérdezd meg tőle, de szerintem úgysem válaszolna rá...
- Aha, így már érthető.
*Körbenézett, de nem látott senkit a közvetlen közelében.*
*Despota segítségképp közelebb lépett Brünhildéhez, hogy ha esetleg szeretne, nyugodtan támaszkodjon rá.*
- Hogy érzed magad? |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
Könnyedén a csarnok falához ügetett, és rést nyitott rajta.
Eleonóra Triopóra pillantott még egyszer, majd követte Lightflare-t.
- Nincsmit. - mondta ugyanolyan halkan, mint korábban.
Elvegyült a tömegben...
- Jól.... - mondta, de aztán egy szót sem szólt, csak kihúzta magát, és végignézve a többieken ellépdelt a fekhelyétől.