|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.07. 11:38 - |
 Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, de nem is tudott rájönni. A jelenség olyan érdekes volt, hogy órákig vizsgálgatta, aztán hirtelen rájött, hogy ez az üvegdolog pont olyan, mintha jégből volna: sima, csúszós.
Nem is várt többet: korcsolyázni kezdett. Hamar rájött a dolog nyitjára: ha a szárnyaival rásegített, lehetetlenül sokáig csúszhatott egyetlen nekifutásból. Csak a karcolásokkal kellett vigyázni és hogy ki ne törjön valahonnan egy darabot, mert ez mégiscsak üveg volt, ami igenis vághat.
De mindent összevetve remekül szórakozott! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 - Örvendek, Keirus, engem Sorajának hívnak.
- Igen, megpróbálnám! |
 - Mgpróbálod szél nélkül? Mellesleg Keirus vagyok. |
*Lassanként Ő is kezdett feloldódni.* |
Könnyedén suhant ide-oda a széltől vezérelt kanca körül, és nagyokat kurjantott.
- Juhééééé |
| *Neki sem kellett kétszer mondani.* |
| - Inkább élvezd! - szólt vissza nevetve. |
- Hová ez a nagy siettség? - *kérdezte zavartan.* |
Jó kérdés, hogy az óriási szélvihar honnan került hozzájuk olyan közel úgy, hogy nem vették észre.
De az biztos, hogy felkapta a kancát, letette a "jégre", és hihetetlen száguldásba kezdett vele!
Keirus vigyorogva suhant mellette. |
- Kössz, rendes vagy, de most megpróbálom egyedül.
*Igyekezett lábait maga alá parancsolnia, de mindig szétcsúsztak...
Jó 10 perces kísérletezgetés után elismerte, hogy ez nem fog sikerülni.*
- Azt hiszem, ez nem fog sikerülni... |
Nehezen uralkodott arcizmain, de végül sikerült nem mosolyonia.
- Segítsek? - kérdezte készségesen. |
*Csodálva nézte a könnyedén suhanó unikornist. Nem értette, hogyan tud ilyen ügyesen közlekedni a jégen.
Egy merészet lökött magán, mire jól meglódult. Lábai össze-vissza csúszkáltak, végül kisebb puffanás kíséretében elesett.* |
- Csak bátran!
Vigyorogva kezdett gyorsulni, és egyre merészebb lett. |
- Örülök, hogy már állni tudok!
*Kísérlet képpen lökött magán egy kicsit.
El kezdett csúszkálni. Lábai remegtek, de megtartották.* |
| - Ugyan már! Ez a hely a szórakozásra való! Rajta! Csak nem akarsz végig ilyen szerencsétlen módon álldogálni?! |
*Soraja engedelmesen megpróbálkozott a csúszással.
Úgy ahogy sikerült neki, igaz elég remegő lábakal állt a jégen.
De már meg tudott álni!* |
- Áh, nem nehéz! - vágat rá, és előre, valamit lefelé szökkent.
A szarva félelmetes pontosággal csusszant be a kanca hasa alá.
Elkezdte ide-oda lökdösni, majd megkerülte és a másik oldalról meglökdöste a fehér lényt.
Aztán hirtelen újra a másik teremtmény alá szúrt, de tovább furakodott, és egy lökés után a kanca a talpán állt a jégen!
- Látod? A lényeg, hogy ne akarj lépni! Csak csúúúúsz!
Az utolsó szónál könnyedén lépett egyet, de mielőtt a patája visszaért volna a jégre, lökött vele egyet magán. Aztán ezt, majdnem egyidőben, mind a négy lábával ismételgetni kezdte, és körbe-körbe csúszta a kancát.
- Próbáld ki! |
- Szia. - *válaszolta felemelt fejjel.*
- Nem, nem megy... - *válaszolta mosolyogva.* |
Vígan nekifutott újra, hatalmas lendületet vett, és míg átrepült egy kisebb bucka teteje felett, meglátta a "műjégpálya" szélét.
És egy fehér alakot....
Hosszú, könnyed csúszásokkal elindult felé, majd mikor meggyőződött róla, hogy nem veszélyes a lény, odakanyargott.
- Üdv! Nem bírsz a jéggel? - vigyorgott. |
*Békésen sétált a sivatagban, gondolataiba mélyedve.
Lábai önmaguktól vitték előre.
Aztán egyszer csak...
... megcsúsztak a patái és elesett. Lábai szétcsúsztak, ő pedig a homokban találta magát.*
- Mi a...?
*Körbepillantott és látta, hogy jégre került.*
- A sivatag közepén? Jég?
*Csodálkozott. Aztán megpróbált lábra állni, de mindig elcsúszott és visszarogyott a jégre.* |
| Nekilendült újra, és önversenybe fogott: minél messzebbre akart elcsúszni nekifutásból. |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
- Örvendek, Keirus, engem Sorajának hívnak.
- Mgpróbálod szél nélkül? Mellesleg Keirus vagyok.