|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.26. 14:09 - |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 A magasba fúródó szikla felé suhant, majd spirálba fordult, hatalmas farka sznte táncolt, félig-medig köréje tekeredve, majd ledobbant a sziklatetőre. |
 Hangosan felnyerített, majd Spartan után eredt... |
 Spartan örömmel fogadta az ajánlatot.
-Ez jó ötlet! De azért túl messzire ne menjünk egymás mellől, mert úgy nem tudunk szólni a másiknak... Najó... akkor indulás!-kiáltott, és szárnyait szétcsapva repülni kezdett. |
-Öhm...először járok itt....-húzta fejét kicsit hátra tanácstalanul.
-Szerintem...menjünk arra....-mutatott délnek, majd kicsit érdekesebbre formálva a füves hely keresését így szólt:-Aki előbb lát meg füves részt és előbb ér oda, az nyer! |
-Értem...-Spartan elgondolkodott azon, hogy bárcsak Méreg is mellettük maradt volna. Annyira belemerült, hogy csak akkor riadt fel, mikor Bátor a nevén szólította.
-Ja, bocsi, csak elmerengtem... néha szoktam ilyet. Hú, de éhes vagyok-mondta.- Nem tudsz valami jó legelőhelyet? Én nagyon nem ismerem még a környéket... |
| -Nos...sokszor nem láttam otthon őt, de amikor mellettem van mindig mosolyog és éreztetjük egymással mennyire szeretjük a másikat....nekem is ő az első.... |
| -A csillagokat ő csinálja?-hitetlenkedett Spartan.-Nahát! Büszke lehetsz anyukádra! Persze én az vagyok az enyémre mert hihetetlenül nagy szíve van, számomra ő az első.-aztán Bátorra pillantott.- Persze untatni azért nem akalak. Én is szabad vagyok mostmár, de meg kellett ígérnem, hogy vigyázok magamra. Remélem, ezzel nem lesz gond...-bizonytalanodott el. |
| -Ugyanolyan, mint itt az este, csak sokkal hidegebb, és légüres tér. Anyám ott fent csinálja csillagokat meg ilyesmi égitesteket.Eddig csak az Uránuszt láthattam, nem jöheteem és nem tudtam lejönni a Földre.Anya óvott a bajtól, s mivel ő nem mindig volt mellettem, jobbnak látta, ha biztos helyen vagyok, ahol nem ér baj.De mostmár szabad vagyok!-kiáltotta a végét vidáman. |
-Valóban?-kerkedtek el Spartan szemei.
-Először a Földön? Nahát... de hogyhogy? Az űrből jöttél?-kérdezte, és még egyszer végigmérte a pegazust, hátha valami olyan jelet talál rajta, ami nem oda való, de nem talált semmit.
-És az űr az tulajdonképpen hogy néz ki? Én sokszor gondoltam rá, hogy milyen lenne az űrben élni... |
| -A nevem Bátor!Én most járok a Földön először és meg kell mondjam, szebb, mint az Uránusz.... |
Spartan gyorsan végigvizslatta az idegent, de miután látta, hogy nincs rossz szándéka, ő is köszönt:
-Szia! Épp most szálltam ki a cseppkőbarlangból, úgy gondoltam, erre nézek körül először. Szerintem jó hely! Egyébként Spartan vagyok. Benned kit tisztelhetek meg?-kérdezte éppoly kíváncsian, mint ahogy őtt kérdezte a pegazus. |
 Látta a felette elszálló pegazust.Vele egyidősnek vélte, így úgy gondolta, nem lesz belőle semmigond, ha megismerekdik vele.Felszállt a pegazus mellé, s köszöntötte vidáman egy apró kíváncsisággal:-Szia!Mit csinálsz erre felé?
|
| Spartan, miután a cseppkőbarlangban elrepült Starshine mellől, úgy gondolta, ezt a helyet nézi meg először egyedül, remélte, ez nem a legveszélyesebb helyekhez tartozik, és némán repült a sziklák felett. |
|
Bátor boldogan szállt le a sziklaszírtre. Végre egyedül és előszőr járhatott a Földön, nem pedig az űrben néznie a csillagokat.Viszont a szabadsággal felelőség is járt, hisz nincs anyja a közelben, ha bajban van, ezért inkább megpróbálta egyedül élvezni a pillanatot.... |
 Könnyedén rohant lefelé.
Nem állt meg, élvezte az izmai erejét, ahogy előrelökték, de nem engedték lezuhanni az igazán meredek részeken.
A gigantikus szikla véget ért, Drongun pedig levetette magát, az utolsó tíz méteren lezuhanva a futás helyett.
A kövek megrepedtek alatta, ahogy ledobbant a szikla aljába, és végignézett a többi, kisebb példányon. Nem akart megállni, és esélyt adni a pegazusnak újra az útjába akadásra.
Elindult a sziklák életveszélyes, omladékos közein. |
*Despota forrt a dühtől.
Ismét a rohanó lény mellett szállt, ég színben.
~Egyszer úgyis elfáradsz...~* |
A szem igen. A fül igen.....De az orr soha!
Ez az idea sok ragadozó lénynek volt az alap. És Drongun is tudta, tapasztalatból, hogy ez bizony nagyon igaz.
Félelmetes lendülettel oldalra ugrott, elzúgott a pegazus mellett, hahotázott egy sort, csak hogy éreztesse: ő aztán nem veszít, és tovább trappolt lefelé. |
*Despotának lehervadt a mosoly az arcáról. azt gondolta, hogy ezzel meg fogja tudni állítani a különös lényt. De tévedett.
Lázasan törte a fejét, hogy mit is tehetne még.
Mivel nem jutott eszébe más, kénytelen volt az utolsó ötletéhez fordulni. Színét az éghez igazította, így egyáltalán nem látszott belőle semmi. Aztán meggyorsította repülését és nem messze a rohanó lénytől leszállt, immár sziklaszínűen.
Elég hátborzongató volt, ahogy ott áltt és várta, hogy összeütközzenek...* |
Nem állt meg. Még jobban felgyorsult, majd egyenest átrohant a tűzön!
Kisebb pörkölődésekkel, füstölő, kissé felforrósodott bőrrel megúszta!
Nem állt meg. A pegazus felette volt, ő meg nem tudott akkorát ugrani, hogy elérje és biztonságban érjen vissza a sziklafalra. És az sem lett volna biztos, hogy el bírja éri a szemtelen, beképzelt lényt.
Így csak futott tovább lefelé, eltekintve a dühtől, ami benne tombolt. |
~Hát így állunk ?!~
*Elrugaszkodott és lejjebb repült a lenti párkányra. Nem szállt rá, hanem mellette repült egészen addig, amíg be nem érte a sebesen rohanó lényt.
10 méterrel Drongun előtt megjelent egy tűzfal.
Despota kajánul vigyorgott és a reakciót várta.* |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A magasba fúródó szikla felé suhant, majd spirálba fordult, hatalmas farka sznte táncolt, félig-medig köréje tekeredve, majd ledobbant a sziklatetőre. 
Hangosan felnyerített, majd Spartan után eredt...
Spartan örömmel fogadta az ajánlatot.
Könnyedén rohant lefelé.