|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.17. 19:55 - |
 A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 '3 maradt......Amit megvakítottam, az még rámjöhet....A töröttszárnyú kitörte a nyakát.....Despotáé halottabb már nem is lehetne...A két nyakazottam meg szintén csak a Nirvánában fog felébredni....' vigyorgott sötéten, míg az utána menő lény elől hátrált, és számolt....Rosszat sejtett...a lénynek nem volt skorpiófarka....de valahogy nem úgy tűnt, mintha félne.....
'Ez nem tetszik....'
Hirtelen valami erő elkapta oldalról Drongunt, és hihetetlen erővel arrébbvágta!
Mikor végre leérkezett, és a gurulás is abbamaradt, Drongunnak csak elszökkenni maradt ideje, mert négy karmos láb dobbant le a korábbi helyére!
Hatalmas ugrásai egyikét akarta bemutatni, de a levegőben elkapt avalami és lecsapta a földre!
Gurult egyet, és megint csak alig kerülte el, hogy össze ne lapítsák...
Futott egy óriási adagot, és mikor hátrapillantott, azt kellett látnia, hogy egyláthatatlan akármi óriási darabokat szakít fel a földből épp mögötte!
'Mi ez?!'
Szemei mágiával sziporkáztak fel, és látni kezdte a varázst meg a hőt.
A mantikórnak volt még egy pár láthatatlan szárnya!!!!!
És mögötte ott közeledett egy normál mantikór, távolabb meg a harmadik. Despota vagy holtan feküdt már valahol, vagy túl távol vol, hogy tehessen valamit.
'Éljen a fair play?' morogták gondolatai, majd óriásit ugrott! De ekkor már látta a felé kapó elképesztő sebességű szárnyat, ami bizonyára csak harci célokat szolgált, és Drongun felhasználta!!! Elkapta a fogaival, és mikor a mantikór megpróbálta lerázni, Drongun eltűrte, hogy hihetetlen erővel a kőkemény talajnak csapódik, de aztán, mikor a mantikór azt hihette volna, hogy győzött, és elhúzva szájából a szárnyát már nem figyelt rá, annak hátára ugrott, és valósággal feltépte a bőrt rajta! A mantikór rávágott még párszor a láthatatlan részeivel, de Drongunt már nem fékezhette meg: a karmaival megkapaszkodott, majd rúgott egy óriásit előre, és ezzel a mantikórnak vége volt: eltört a gerince. Drongun még előreugrott, és elharapta a torkát, hogy biztosan ne okozzon bajt, majd szemberohant a két közeledő szárnyas szörnnyel. |
*Az eddig eszméletlenül fekvő mantikór most felállt.
Despta nem hagyta neki az első támadás. A lény először skorpió farkával sújtott le. Ezt Despota egy szökkenéssel kikerülte. A lény már emelte egyik mancsát, hogy azzal felhasítsa ellenfele bőrét. Despota egyik megkeményített szárnyával a földhöz szorította a mantikór mancsát, majd másik szárnyával hatalmas csapást mért annak fejére. A mantikór koponyája kettéhasadt és élettelenül a földre rogyott.* |
A farkával védte ki a skorpiófarok csapását, a szárnyakat a gazdájuk elé csavarta, hogy a lábai és a szája ne nagyon érhessék el, de így is előre-előre mart a mantikór, erre ő válaszul visszafejelt tüskéivel, de a jelek szerint teljesen egyenlőek volt, így Drongun kezdett feldühödni.
Aztán hirtelen a farok arrébbcsusszant és csaknem feltépte az oldalán a bőrt! Drongun szemei felizzottak, és az előrelendülő fej hatalmasra tátott szájába belenyomta a szárnyakat, amik így kitörtek a helyükről. A mantikór fel akart ordítani a kíntól, de odáig már nem jutott: Drongun lefejelte, majd egy óriási csapással feltépte a torkát!
A dög eldőlt, és a korábban megsebesített lénnyel találta szemeb magát. A harci láz elöntötte és óriási üvöltéssel felugrott, rá a lény hátára (épphogy kikerülve a farkat), és ott harapta el a sötét teremtmény nyakát. A hatalmas dög összerogyott, Drongun meg legurult róla.
Pár pillanat múlva már talpon is volt, és a rárontó, eddig távolmaradó, és emiatt pihent lénnyel tusakodott. |
*A lény meg sem próbálta kikerülni a tűzgömböt. Egyszerűen belefutott. Néhány égési sérüléssel megúszta.
Despota megkeményítette szárnyait és jól pofáncsapta a megpörkölődött lényt, mire az eszméletlenül elvágódott a földön.
Despota már épp kezdett volna örülni, amikor oldalról valami feldöntötte. pördült 2-3-mat, csak utána tudott felállni. Körbepillantott és látta, hogy két másik lény rugaszkodik el a földtől. Mindketten felé ugrottak.
Despotának sem kellett több. Egy másodperc alatt beleolvadt a környezetbe, így eltűnt támadói szeme elől.
A két elrugaszkodó lény csak későn eszmélt fel, ezért egymásba ütköztek a levegőben.* |
Megpördült a levegőben, és az egyik lényt felpofozta, de kivájta a fél szemét, a másik szárnyát meg eltörte a farkával.
A skorpiófarkak még felévágtak, de akkor már újra lefelé zuhant, és nagy puffanással el is érte e talajt. Ott aztán futni kezdett, ahogy csak bírt, mert az egyik nagyobb lényt követte őt. Le is szállt, és hihetetlen tempóval kezdte utolérni!!!!!
Drongun megprödült és felordított. A lény is.
Aztán egymásnak mentek. |
*Despota elé ledobbant az egyik mantikór, ami már lendítette is skorpiófarkát.
Despota odébb ugrott és egy fél méteres tűzgömböt lött ki felé.* |
'Csak heten?' sötéten elvigyorodott.
Aztán az első, hatalmas lecsapott, Drongun meg felugrott, és egy rúgással beletépett a torkába.
A dög felsivított, hátracsapott, és kettő jött helyette! |
*Végigmérte a közeledő alakokat.
Tudta, hogy nem lesz egyszerű dolguk, de azt is, hogy muszáj sikerülnie.* |
Dühödten hörrentett.
- Mantikórok!
A lények akkorák voltak, mint ők, oroszlántesttel, skorpiófarokkal, sárkányszárnyakkal.....Igen veszélyes karmokkal és agyarakkal...
Izamit megfeszítette, vicsorított, és felkészült a csatára.
|
*Ő is észrevette a közeledő lényeket. De még nem tudta kivenni, mik is azok.* |
Kényelmes, hosszú, elnyújtott, a vadászó macskákéra emlékeztető ringatózó futásba kezdett, végig a távolt fürkészve.
Nem kellett sokáig várnia. Mire a nap delelni kezdett felette, a távolban szárnyas alakok tűntek fel.
Nem lassított, de a figyelme minden lángocskája felfelé irányult a közeledőkre.... |
*Despota a látóhatárt kémlelte.*
- Igen - *felelte kemény hangon úgy, hogy rá sem nézett "társá"ra.* |
Drongun egyenesen, kihúzottan állt a fennsík szélén, és a szelet szimatolta.
A vágta nem fárasztotta ki, sőt, csak lehiggasztotta, és összehangolta az elméjét.
- A valkűr a fennsík túloldalán fogoly. Itt kell mennünk, mert ha közelebbről, valamelyik sziklafalon mennénk fel, megölnének minket. Innen mi is elég nagy területet belátunk, talán át tudjuk majd vágni magunkat, ha ránk támadnak....
- Készen állsz? - kédezte végül, lefitymáló, mustráló tekintettel. |
 - Jó. Menj csak előre! Én itt nem ismerem ki magam, még! - mosolygott. |
| -Hát igen!Én már csak tudom!Na mindegy!Már úgy hiányoztál!inkább menjünk valami barátságosabb helyre! |
Ő is megölelte kedvesét.
- Sok dolgom volt. Eris megkért egy-két dolgora. De mostmár itt vagyok!
- Milyen különös ez a hely! Simbelmyne, ugye?
- Itt mindent úgy áthat a mágia! Olyan.....hihetetlen.... - nézett jól körül. |
| -Üdv édes párom!-Kiálltott fel Berkenye és átölelte szárnyaival!-Hol voltál ilyen sokáig? |
Hangtalanul suhant a táj felett, majd meglátta a párját.
Hihetetlenül halkan leszállt és odavágtatott.
Aztán gyorsan, mikor a knca épp úgy fordlt, hogy nem láthatta őt a sörényétől, arcon csókolta.
- Üdv, kedvesem! - mondta boldogan. |
| Berkenye unatkozva rudosott egy követ!Várta Fantomot!Nem nagyon tudta mit csináljon!...Gondolta próbálgatja a tűzfújást!Próbálkozott!Előbb köpött egyet, aztán meg csak szikra jött az orrából!És így oróbálkozott tovább! |
| Fundamentum utoljára még lenézett a másik pegazusra, aztán könnyedén szétfeszítette a szárnyait és hagyta, hogy a feltámadó szél elsodorja. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. 
'3 maradt......Amit megvakítottam, az még rámjöhet....A töröttszárnyú kitörte a nyakát.....Despotáé halottabb már nem is lehetne...A két nyakazottam meg szintén csak a Nirvánában fog felébredni....' vigyorgott sötéten, míg az utána menő lény elől hátrált, és számolt....Rosszat sejtett...a lénynek nem volt skorpiófarka....de valahogy nem úgy tűnt, mintha félne.....
- Jó. Menj csak előre! Én itt nem ismerem ki magam, még! - mosolygott.