|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 22:42 - |
 *Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
zeironra néezz.*
- Na, megérkeztünk. Ez a pusztaság sziklás része, de ezt Te is látod.
*Gyönyörködve végignézett a tájon.* |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Angel kicsit lemaradott, hogy helyet adjon párjának, majd követte... |
 - Egyet értek. - mondta komolyan, de mosolygott.
Könnyű léptekkel elindult az úton. |
-Akkor gyerünk!-kiáltotta Angel.
-Persze jobb lenne, ha te mennél előre...... |
Mithrandir könnyedén szántva a levegőt hamar elérte a sziklákat, ahol talált is egy utat
Leszállt, és kinyúlt a varázzsal.
'Igen....kelet....kelet felé van valami....' |
| Angel követte. |
Elmosolyodott.
- Akkor menjünk....De csak óvatosan!
Könnyedén magasabbra emelkedett, és a legnagyobb sziklacsúcsok felé indult. |
| -Viccelsz?-tekintett az addigra meggyógyult szárnyaira.-Úgy érzem magam, mintha mi sem történt volna!-kiáltotta és felszállt kedvese mellé és egy puszit nyomott az arcára. |
Mithrandir felszállt.
- Biztos menni fog? - aggódott. |
| Angel komolyan bólintott.-Mutasd az utat, én követlek. |
Mithrandir komolyan szólalt meg:
- Nem hiszem, hogy véletlenül kerültünk ide. Az a vihar.....mágikus volt.....Jobb lenne ennek utánajárni.... |
| -Semmi, hiszen itt vagyok!- súgta mosolyogva férje fülébe.-Olyan hirtelen jött ez a vihar.-sóhajtotta kicsit később, majd párjához fordult-Ne próbáljuk meg mégegyszer?....Csak mert láttam, hogy nagyon szertnél arra menni.Mostmár felkészült vagyok a veszélyekre és nem ijednék meg semmitől. |
Átölelte szárnyaival párját.
- Mi lett volna velem néküled! - suttogta összeszorult torokkal. |
| -Hagyd csak!Meggyógyul magától.-mondta örömtől nehéz szavakkal.Átölelte nyakával Mithrandil nyakát-Boldog vagyok, hogy itt vagy!-pityergett kicsit boldogságában. |
- Angel! - kiáltotta és gyorsan visszarepült a földre párjával.
- Nehogy bajod essen! Bár..ezzel elkéstem....
Gyógyítani kezdte Angelt, bár ő nem volt igazán erre teremtve...... |
| Közben gyógyítgata sebeit és már képes volt talpra állni.Szárnyai még nem gyógyultak meg teljesen, de amikor Mithrandilt meglátta az égen, talpra szökkent és amilyen gyorsan csak tudott, odarepült hozzá. |
Szétvágta szárnyait, és azonnal zúgva repülni kezdett a "hang" irányába.
Fájtak a mozdulatok, de legalább semmije sem tört el, így megállás és kímélet nélkül tartott arra, amerre Angelt remélte.... |
| Angel még mindig eszméletlen volt, bár tudata megmaradt.Olyan volt, mintha álmodna:mindent gondolattal akart csinálni, de, ha valamit már tettel kellett végre hajtani, rögtön csomó keletkezett a tudatában.Olyan volt ez az egész, mint egy kötél táncos munka közben.Rettentően finoman kellett bánni ezekkel a gondolatokkal, mert a csomót nehéz kibogozni, felébredni, meg még nem állt készen.Ekkor a zűrzavarba egy hang hasított, "Angel" , ami még jobban fokoza káoszt,kanca tudta, hogy felelnie kel rá, de gyorsan. Végül miden rendeződött és felébredt.Azonban a szélviharban okozott sebesülések fájdalma most hasított bele, de mélyen.Erőt vett magán, és ezt a gondolatot intézte abba az irányba, ahonnan az előző jött "Mitharndir". |
Az óriási szélvihar tépett még egy sort a tollain, még egy óriási örvénylést végigcsinált vele, majd levágta a sziklára.
Mithrandir azonban erős volt, így amint a szél végre elvonult, felugrott, és kétségbeesetten nézelődni kezdett.
'Angel....' |
*Hektor mosolyogva nézett Zeiron után.*
- Ha nem, hát nem.
*Befordult a barlang felé, szemeiben láng gyúlt, teste pedig másodpercek töredéke alatt elégett...* |
 - Nincs mit kérnem tőled. És ha nem akarod, hogy lebecsüljelek: Draugheritet a párjával találod a Hegyekben, de ő szétszed, ha most zavarod; Machost keresheted akárhol és sehol, mert ő most egy tanítvánnyal vándorol, Fényvihart talán, ismétlem talán a fjordjainál keresd, Izabót pedig, hát, Őt a Félelmek Országában találhatod meg.
- Pallast nem védheted meg, mert ha jól sejtem másfelé mész, és mellesleg semmire sincs szüksége kevésbé, mint dajkára...
- Nincs mit kérnem. - ismételte meg, és ellépett Hektor mellett.
- Inkább kapsz tőlem egy jótanácsot: Steelt keresheted, de ő fog téged megtalálni. És mikor ez megtörténik, ne félj és légy őszinte.
Leugrott a párkányról és széttárva szárnyait suhanni kezdett az éjjeli égen. |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
Angel kicsit lemaradott, hogy helyet adjon párjának, majd követte...
- Egyet értek. - mondta komolyan, de mosolygott.
- Nincs mit kérnem tőled. És ha nem akarod, hogy lebecsüljelek: Draugheritet a párjával találod a Hegyekben, de ő szétszed, ha most zavarod; Machost keresheted akárhol és sehol, mert ő most egy tanítvánnyal vándorol, Fényvihart talán, ismétlem talán a fjordjainál keresd, Izabót pedig, hát, Őt a Félelmek Országában találhatod meg.