|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 11:01 - |
 - Valóban gyönyörű itt!
- Szeretsz úszni? - kérdezte vidám kihívással a hangjában. |
[255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Csodálkozva nézte a kiscsikót.
- Valóban? Akkor mégis tudsz varázsolni! Nem is akárogy! - mosolygott.
Aztán elkomorodott, és szárnyára pillantva így szólt:
- Az én erőmet és a tollaimat is a Sötétség vette el. Nem tudom ez egyáltalán gyógyítható-e máshogy, mint önmagunk által. Pallas is gyógyító, mégsem tudott tenni semmit. Egyébként sem szeretnék kimeríteni egy csikót saját célokra. |
 -TUDOK GYÓGYÍTANI!-mondta lelkesen.
-Amikor régen a gazdám megsérült mindig megkeresett ,hogy gyakorolhassam a gyógyítást vagy annak gyorsítását...egyszer volt egy játszó pajtásom...pegazus volt és valaki kitépte a tollait..de nem az a lényeg sikerült meggyorsítanom a tallainak növekedését!-mondta. |
Pallasra pillantott, majd lehajolt a csikóhoz.
- Én vinnélek drágaságom, de valamit tudnod kell: én sem tudok most szárnyalni! Megsérültem, és még nem gyógyultam meg. Nem akarom, hogy bajba kerüljünk. Ugye Te sem szeretnéd? Amint újra kinőnek a tollaim, elviszlek! Addig pedig futhatnánk. Az is jó ám! |
*Ártatlanul nézett fel összeborzolt sörénye alól apjára.*
- Menjünk moooost! - *kezdte a kérlelést.*
- Lécci, lécci, lécci, lécci! |
Lányára pillantott, és mosolyogva nézte kicsit a próbálkozását.
Végül rátette néhány tollát a kicsi fejére, és összeborzolta a sörényét.
- Ugyan kicsim! Ne siess! Légy türelemmel. Szárnyaidnak még sokat kell nőni és erősödni! Akárcsak Neked! De megígérem, hogy amint lehet, megtanítlak repülni. Addig pedig repülsz velünk! |
*Ameno - amíg Thara és apja beszélt - kíváncsian bontogatta szét szárnyait. vagyis csak próbálta.
Úgy érezte, folyton összegabalyodnak!* |
- Hmm...Sok jégelemű lény jön újabban - jegyezte meg, aztán nyugodtan felelt Tharának:
- Nincs miért bánkódnod! Vannak, akiknek nagyon későn jelentezik a képessége, de általában épp ezen lények bizonyulnak nagyon-nagyon erősnek és hatalmasnak! Akinek nincs mágikus ereje, az meg érzékelésben szokott nagyon jó lenni, vagy némi munkával megtanul boldogan élni úgy. Lám, Te még nagyon fiatal vagy. Ki tudja mit hoz a jövőd! Majd kialakul az erőd, csak tanulj szorgalmasan. Akkor nem lehet baj. Talán majd egy nagyobb sokkra jön elő...bár én ezt nem kívánom Neked. Vagy esetleg valami különleges módja van a használatának.....Ezt érdekes lehet felfedezni! Addig meg élvezd a csikókorod! Egy fontos dolgot se feledj: az elem nem minden! Néha nagyon is csalóka lehet, hogy ki minek születik és mivé válik. Van egy ismerősöm, aki csak a Szélhez a viharokhoz ért, pedig sötét lénynek született! Ami azt illeti nagyon elégedett és boldog lény. Te is megtalálod majd az utad! |
| -Az én gazdám mindig azt mondta nekem ,hogy én jég elemű vagyok...de még sosem tudtam még egy kis égcsapot se varázsolni.-mondta szomorkásan. |
Kedvesen elmosolyodott lánya lelkesedésén.
- Biztosan nagyon érdekes lesz! |
*Ameno szinte itta apja szavait.*
- Tök jó! Csodás! Fantasztikus! - *kiabálta boldogan, mintha ezzel a rövid beszéddel, magáévá tette volna a varázslást.*
- Már alig várom, hogy Én is tudjak olyat! |
Nem szólt, helyette felemelte egyik szárnyát.
Arany tollai (már amennyire a megtépázott tagon maradtak tollak) felragyogtak, és hirtelen apró, aranyszín gömb alakult ki felette.
Mintha egy kis labda lett volna napsugárból!
Ragyogott, ragyogott, majd eltűnt.
- Attól függ. Mindenkié másmilyen! - kacsintott lányára - A Mágia maga az Élet valahol. Éppoly színes, éppoly érdekes és ezerarcú. Mi mágikus lények vagyunk. Átszövi az életünk. Mind tudunk kicsit varázsolni, már születésünkkkor. Ha veszélybe kerülünk, például, meg tudjuk védeni magunkat. De az nem tudatos. Az a fő, hogy később megtanuljunk együttélni vele, és megtanuljuk bölcsen használni azt, amink van. Előbb-utóbb mindenki életében megjelenik a Varázs. Sokan hiszik, hogy nem tudnak varázsolni. Tévedés. Néha épp ők a legerősebbek. Hogy pontosan milyen erőd van, azt neked kell felfedezned, mások csak támogathatnak. Gyógyítani, pusztítani, építeni, szépíteni.....ki tudja? Nem az erőd mibenléte a lényeges, hanem hogy tudd irányítani, használni. Mi egész éltünkön át tanulunk, ahogy nő velünk az erőnk! Ismerek lényeket, akik nem tudják.....Szomorú az életük, mert mindig félnek, hogy bajt okoznak majd ismeretlen képességeikkel.....Hm...Összefoglalva: varázslat alatt az értendő, hogy mire vagy képes, túl az átlagos, közönséges dolgokon a mindennapokból. Hiszed vagy sem, olyan lényeknek, akik nem mágikusak, szintén lehetnek különleges képességei. Az is varázslat, amit néha ők tesznek! Például ha megmentik társuk életét......A mindennapokban nehéz észrevenni a mágiát, de ott van....Nehezet kérdeztél, és azt hiszem akkor kapsz majd igazi választ, ha már éltél egy keveset és láttál egyet s mást - mondta szelíden. |
*Ámulva hallgatta apja szavait. Mintha csak egy mesét hallott volna, de ez több volt annál!*
- Hűűűűűűhaaaaa
*Csak ennyit tudott hirtelen mondani. Amint kicsit jobban magához tért, újabb kérdést tett fel.*
- És mikortól tudunk varázsolni? És mit jelent az, hogy varázsolni? |
Széles mosollyal előrelépett, és megsimogatta Ameno fejét.
- Itt, a mi otthonunkban, a Birodalomban sok-sok lény él - magyarázta mindkét csikónak.
- Nem vagyunk egyformák, ettől olyan szép a világ! Neked, Thara, mivel unikornis vagy, szarvad van - és nincsenek szárnyaid. Neked, kicsi Ameno, mivel peguni vagy, szárnyad és szarvad is van. Innen jön a név is: uni jelentése egy, a kornis pedig szarvat jelent. A pegazusok szárnyas lények, különleges a történetük....A pegunik pedig szarval és szárnnyal is meg vannak áldva, a nevük is a két másik lénytípus ötvözete. Thara, Te minden bizonnyal tudsz majd varázslni, ha nem vagy rá máris képes. Ameno repülni fog majd, és nem kizárt, hogy varázsolni is fog. |
| -Én...nem tudom...és neked miért vannak szárnyaid???? |
*Ameno ahogy végignézett Tharan, hiányérzete támadt. Gyorsan rájött, mit is hiányol annyira.*
- Neked hol vannak a szárnyaid? - *kérdezte értetlenül. Először Tharától várta a választ, majd apja felé fordította fejét és türelmetlenül várta a választ.* |
| Ő is szimatolgatni kezdte a másik csikót. |
*Közelebb sétált Thara-hoz és megszimatolta.* |
| Mosolyogva, csendben figyelt minden rezzenésre. |
-Üdvözletem!-mondta a felnőteknek.
-Szia!-mondta lelkesen a másik csikónak. |
*Lehajtotta fejét az érkező csikóhoz.*
- Szia Thara! - *köszönt barátságosan.*
*Ameno először bátortalanul apja lábaihoz simult, védelmet keresve, majd egyszer csak felbátorodott és négy lábbal Thara elé ugrott.*
- Szia! |
[255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Valóban gyönyörű itt! 
-TUDOK GYÓGYÍTANI!-mondta lelkesen.
