|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:07 - |
 *Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...* |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Rolygiano észrevette, hogy megláttk, így leszállt.
-Üdv! |
 Felnézett."Hm...elég forgalmas ez a hely a kinézetéhez képest..." |
| Rolygiano az égben körözve kereste a társaságot és meg is találta, de nem szállt, le csak figyelte őket... |
Felfigyelt a hangra.
A távolban egy kis pontot vett észre.Visszakiáltott:
-Erreeee!!! |
 -Vajon hol lehetek?
-Hallóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó-viszhangzott Maracour hangja
|
| Ő is nézte a tájat.... |
 Bólintott,majd elmerengett a táj szépségén. |
| Én szintén új vagyok, és nem igazán jártam még sehol!De tényleg gyönyörű hely, az biztos!-mosolygott. |
Megrázta a fejét.
- Nem.Nemrég érkeztem Simbelmyne Birodalmába.El kell ismernem,varázslatos hely.Szó szerint.No,és Te? |
| -Ailin vagyok!Te itt élsz? |
Kicsit meglepődött,amikor meghallotta,hogy észrevette a kanca.
Könnyedén elrugaszkodott,majd az idegen előtt ért földet.
- Üdv! Az én nevem Narallin.Te ki vagy? |
Felemelte fejét az ivásból.Meglátta a pegazust, és odakiáltott.
-Üdv! |
Érdeklődve nézte a kancát.
Szárnyait kitárta és halkan közelebb suhant hozzá és egy magasabb sziklaperemen nézelődött. |
| Megszomjazott.Egy mellette lévő szikla darab éppen akkora volt, hogy ne kelljen túlságosan lehajolnia.Hozzá koccantotta a homlokán lévő követ a sziklához, amira az felcsillant, a sziklából pedig rövidesen forrás tört fel.Ivott. |
Boldogan repkedett a hatalmas sziklák közt.Amikor már a hasadékok szűkebbek lettek,inkább összecsukta szárnyait és tovább sétált.
Hirtelen a távolból megpillantotta az idegent.
'Hmm...Ő vajon ki lehet?' - kérdezte magától |
| A sivatagi homok után igazán furcsa volt neki a szikla halom, ezért is vette erre utját.Élvezettel ugrándozott a sziklák tetején, majd az egyiken megállt, s gyönyörködve nézte a tájat! |
 Hihetetlenül vad repülésben csapongott a sziklák felett.
Porig rombolta a tornyot, ahol fogoly volt. Aztán keresztül-kasul űzött mindenfajta sötét lényt a sziklák zűrös vidékén át. Aztán hetekig fénylő pirkadatszínekben aludt kinn, a lapos tetőkön.
Mindhiába...
Azok a sötét lények, akik érdekelték, sehol sem voltak....Sárkányok....erős éjlények....mintha nem is léteztek volna...
És most ki kellett találnia, hogy hogyan tovább...
Ott állt a hideg köveken, végignézett a kopár, kihalt tájon, míg a sörényét lágyan sodorgatta a szél. Nagyot szippantott a levegőből, és gondolatai magukkal ragadták.
Despota szavai...és az utóbbi idő hírei...ezek egy komoly kérdést vetettek fel. Ő, vagy valóban az Úrnők, a Birodalom védelmét jelentők a célpontok?.....
Az Árny halálával láthatóan a Sötétség is tovatűnt innét....Tehát nem a hely volt jelentős.....
Mélyet sóhajott...És az eltűnések......
A Sötétségnek ő mire kellhetett???? Nagyobb dolgokra készült, mintsem pegazusvadászat! És most hogy egyezzen ki önmagával?!
Komor, kőkemény pillantással kelt ki gondolatai kútjából.
Kevés hely volt ebben az óriási birodalomban....de volt, ahol válaszokat kereshetett. És talán ezek a válaszok most mindennél fontosabbak!......A Birodalom....az Úrnők.....az erisziek...vagy csak a saját ép elméje forgott kockán....
Szétvágta a szárnyait, és hihetetlen suhanással elhagyta a sziklákat.... |
Könnyedén leszállt az egyik szikla csúcsára. Mindenütt laposabb sziklatetők voltak körötte, de neki tetszett, hogy mindent beláthat, mégha kényelmetlenség árán is.
'Nos....akkor most várás következik.....' |
 Szétvágta óriási rémszárnyait és felrepült!
'De rég repültem utoljára!' merengett, míg a léget szántotta.
|
-Ez tetszik!ez jó ötlet!Valyon az a lény még mindig ott van?Na mindegy!Siessünk!
Azzal gyors vágtába kezdett! |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...*
Rolygiano észrevette, hogy megláttk, így leszállt.
Felnézett."Hm...elég forgalmas ez a hely a kinézetéhez képest..."
-Vajon hol lehetek?
Bólintott,majd elmerengett a táj szépségén.
Hihetetlenül vad repülésben csapongott a sziklák felett.
Szétvágta óriási rémszárnyait és felrepült!