Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:51 - |
Diadém hallotta, hogy egy új barlangot fedeztek fel, s gondolta megnézi közelebről. |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
A lendülete és a reflexei a segítségére siettek: csaknem azonnal hasraesett, el a paták elől, bár Mistryl ettől éppen a csődör hasa alá gurult!
Ahol a közeli sziklafalnak hála nem volt hová tovább menni......
Végül maga köré kapta a szárnyait, és a hátára fordult félig-meddig, patáival célba véve Látóhatár kényes hasát.
- Jobb, ha nem mozdulsz! - mondta figyelmeztetőn. |
*Látóhatár oldalvást állt Mistrylnek és nem mozdult. Úgy festett, mint aki odadermedt.
Más volt az oka: várt.
Egészen addig várt, amíg a pegazus egészen közel ért hozzá, ekkor előre lendült, megpördült, felágaskodott és melső patáival Mistryl felé csapott.* |
Újabb seb került a szárnyára, de ezt fel sem vette!
Azt viszont már életbevágóan fontos volt elhárítania, hogy a szárnytöve megsérüljön!
Métereket zúgott előre, mivel Látóhatár oldalra lendült, és némi vágtázás után megpördült, és egyenesen elindult visszafelé, neki a csődörnek!
Szárnyait maga előtt tartotta, és minden lendületével a lény oldalának tartott! |
*Látóhatár előrelendült, szarvával megpróbált beleszúrni a pajzsként használt szárnyakba, majd oldalra ugrott és azt a pontot próbálta szúrással megsebesíteni, ahova a szárnyak tövét sejtette.* |
Elvigyorodott, és ezt sziszegte:
- Na, mi lesz? |
*Először meghökkent a láthatatlan valamiktől, majd gyorsan rájött, hogy nem lát mindent.
Továbbra is előreszegezett szarvval állt nem messze a pegazustól.* |
A "kis titka" mentette meg: szárnyai megjelentek a semmiből, és átlátszó szellemanyagukkal megállították a csődört, ahogy Mistryl maga elé kapta őket.
Azonban a kanca nehéz múltja sem volt elég, hogy elég erőssé tegye egy ilyen csapás megállítására, így Mistryl hatalmasat esett hátra, csúnya puffanással érkezve a sziklafalnak.
Azonnal oldalra gurult, hátha a csődör jön utána, aztán talpra ugrott, és zöld, metsző pillantásával az unikornisra meredt a sötétben, miközben továbbra is maga előtt tartotta hihetetlen szárnyait.
Borzongató látvány volt, ahogy vér csöpögött egy vágásból a majdnem átlátszó szárnyak egyikéről..... |
*Pillanatokon belül bedühödött. Megpördült és se szó, se beszéd nekiugrott a "ló"nak.* |
- Béke és nyugalom kísérjen utadon, sok-sok gumicukorral! - szólt a csődör után vigyorogva, tömény, maró gúnnyal a hangjában. |
- Látóhatár. - *felelte kurtán.*
- Örülök, hogy találkoztunk. - *tette még hozzá és elindult kifelé a barlangból.* |
- Mistryl - vetette oda foghegyről.
- És hogy hívják a kérdezgetőt? |
*Bólintott.*
- Mi a neved? - *kérdezte.* |
- Eriszi - hangzott a könnyed válasz. Mistryl tudta jól, hogy nem látszik rajta, de örült, hogy nem került sor végül csetepatéra. Nem volt most hozzá semmi kedve. |
*Dühösen és türelmetlenül fújtatott.*
- Főnökségi vagyok. És Te? - *morogta.* |
- Nem! Ide, a bejárathoz, hozzám, Te jöttél ide! |
- Én már hamarabb itt voltam! - *vágott vissza.*
- Te érkeztél másodiknak! |
- Nem! - vágott vissza.
- Te jöttél ide, Te mutatkozz be! - szúrta oda. |
*Előreszegezte szarvát, támadásra készen.*
- Válaszolj! |
- Te ki vagy!? - csattant fel, ugyanolyan bizalmatlanul, és gyanakodva méregette a lényt szemben. |
*Gyanakodva nézte a furcsa szerzetet.*
- Ki vagy? - *kérdezte bizalmatlanul.* |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|