|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 16:38 - |
 *Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül.
A rét mellett megpillantott egy kis tavat. Szörnyen szomjas volt, ezért odaügetett a tó partjára, és mohón inni kezdett vizéből. Mikor már teleitta magát, magára pillantott. Egész teste tiszta vér volt, jobb szárnya pedig élettelenül lógott oldalán.*
- Mitszólna Crystal, ha így látna ? - *kérdezte fennhangon, de csak úgy magától.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Oldalra biccentett fejjel nézte a két pegazust, és mintha egy pillanatra elmosolyodott volna, de aztán csak szeme sötét mélységén látszott, hogy nem teljesen érzéketlen, mint egy kőszobor.
Mikor, szinte egy örökkévalósággal később, a két kanca szétvált, fejet hajtott a zebramintás lény előtt, és Szellőhöz fordult:
- Én nem is zavarnék tovább. Köszönöm, hogy megmutattad nekem ezt a vidéket, és hogy van még mit megnéznem a Birodalomban. |
 Most csak némán állt, s elgondolkozott Dominus szavain.
 Megelégelte a csendet.Körbetekintett egy bárgyú mosollyal:-Üdv!A nevem Pillangó...
"Pillangó....Pillangó!"A könnyek most csorogtak le arcáról.Emlékszik!A döbbenet, csodálat és az öröm egy szerre tört fel benne.De tényleg ő?Rég volt...és hamar...
-Pillangó...-modott csak ennyit, de ebben minden benne volt.
-Anya!-fakadt sírva a másik kanca is, és azt a pár métert, ami közöttük voltvágtába ugrással és fékezéssel számoltak föl!A két kanca szorosan ölelte meg egymást.Mindegyik sírt, mindegyik örült... |
- Csak egyféleképp szabadulhatsz a félelemtől....Csak egyféleképp nyerhetsz bizonyságot... - mondta halkan.
- Mit veszíthetsz? |
-Nem tudom,..mintha félnék!-valóban, teste kicsit remegett...Oly rég történt.S oly hamar!Ahogy lelkéből kiszakadt, sebet az örök magánnyal akarta begyógyítani...Ez olyannyira sikerült, szinte kitörölte a memóriájából lánya jegyeit, melyekről megismerhetné-akkoriban alig volt csík Pillangón....
Kívülről is meglátszódott, teste kicsit elernyedt, itt eltorzult, ott felpuhult.Szemében megcsillantak a könnyek, ...lassan, foltok jelentek meg emlékezetében.
Ő csak állt és várt némán, bár, neki is kétség könnei gyűltek szemébe, hátha anyja nem örül a találkozásuknak. |
Finoman horkantott.
- Nem kellene üdvözölni? - kérdezte szelíden. |
Ő is a lényre meredt.-Nem tudom!-suttogta."De, mintha ismerném....de nem tudom!"
Egyre joban kirajzolódott a lepke szárnyú kanca, akit keresett "Anya!!!!...De csak lassan; megvárom, míg ő lép...." |
Fejet hajtott mindenkinek.
Szeme megvillant, ahogy a különös mintájú ifjú pegazusra esett a tekintete. Az a lény....
Egész halkan szólt, ügyelve rá, hogy csak Szellő hallja szavait:
- Az a lény Neked valakid. A lelke hasonló a Tiédhez. Ki ő? |
| -Ő az utitásam, Dominus!-intett maga mellé.A közeledők felé fordult.-Őket viszont nem ismerem...bár a kanca pegazus......"áh, nem biztos nem ő az!"gondolta, de mégis ott motoszkált a fejében a feltétel. |
 -Üdv, Szellő! -*köszöntötte vidáman a pillangószárnyú kancát, és eléügetett.*
-Valóban rég találkoztunk már! Nagyon örülök, hogy látlak! -*biccentett jókedvűen, majd a többiekre esett a pillantása.* -Ők kik?
*Fejével finoman a társaság felé bökött, őszinte kíváncsisággal meredt rájuk, majd kérdő tekintettel visszafordult Szellőhöz.* |
| Megindult a csapat felé. |
-De legalább mostmár látja!-mosolygott.Felfigyelt a repülést tanuló kancára.Intett Dominusnak, s együtt közeledtek a családhoz.
-Logos!-kiáltott fel kellemes meglepetéssel és egy főhajtással tisztelte meg régi ismerőseit.A kancához fordult:-Kegyelmed biztos Wílya!Milyen rég láttalak...mostanra már gyönyörű kancává serdültél! |
Egy üresebb részen szálltak le. Miruvor körülnézett, de első pillantásre senkit sem látott a környéken.
De a magasban hirtelen megpillantott egy pegazus kancát...olyan, mintha lezuhanni készült volna, és Miruvor már épp kiáltott volna neki, mikor az lefékezett.
Mély sóhajtással fordult vissza Pillangóhoz.
-Nos, itt volnánk! És rajtunk kívül még más is...-bökött az akkor már földön álló kancára. A többieket még nem vette észre. |
-Értem. -*bólinott nagy komolyan, és apja utasítását követve máris kitárta szárnyát. Azonnal megérezte a szelet, és először lépésbe majd ügetésbe váltott. A következő pillanatban vágtára gyorsított, és elrúgta magát a földtől... egy pillanatra furcsa ürességet érzett a mellkasában, ahogy nem volt többé talaj a patái alatt, de ezt az érzést hamar átvette a siker feletti öröme és a szabadság mámorító érzése. Boldogan csapott párat a szárnyával, és emelkedett pár métert a magasba. Újra csapott, és érezte, hogy ezzel az utolsó csapással tollai közül kisiklik a szél... Wílya nagyot sikkantott, amikor érezte, hogy teste zuhanni kezd, és ijedtében mindkét szárnyát berántotta, hogy szorosan magához lapítsa őket.
~Istenem! Mi a fenét csinálok? ~*döbbent meg, és azonnal újra kitárta szárnyait. Igyekezett elkapni egy segítőkész légáramlatot és a következő pillanatban már újra érzett tollai között egy lágyabb szellőt. Néhány méterrel a föld fölött sikerült teljesen lefékeznie zuhanását, verdesve ismét a magasba emelkedett és végül egy kecses félfordulattal, csigavonalban ereszkedett le, kijavítva ezzel azt a csúnya kis zuhanást... Pihegve ért talajt, és lábai megroggyantak, ahogy a gravitációnak hála újra teljes testsúlya rájuk nehezedett, de Wílya büszkén, örömittasan, első repülésétől és teljesítményétől mámorosan állt apja előtt.* |
- Valóban nagyon szép! - mondta, miután körülnézett.
- Sajnálom, hogy elmulasztottam...... |
Leszálltak a partra.A tó közepén tényleg ott lebegett az óriás liliom, mely otthont adott a kancának.Még nem vette észre, hogy mások is vannak itt.
-Itt vagyunk!Az otthonom.-mosolygott Dominusra. |
| - Nagyjából ugyanazt, mit eddig. Figyeld a szelet, érezd, ahogy a tollaid között mozog. Próbáld irányítani és amikor úgy érezd, eléggé a kezedben vannak a dolgok, akkor gyorsíts vágtára, kezd el mozgatni a szárnyaidat fel és le és rugaszkodj a levegőbe! - *mondta az instrukciókat lányának.* |
| -Öhm... -*Wílya egy pillanatra elbizonytalanodott a kérdést hallva, de nem telt bele sok idő, máris rávágta a dacos választ.* -Igen, hát persze! Csak mondd, hogy mit kell tennem! |
- Nagyon ügyes vagy és rendkívül gyorsan tanulsz - *dícsérte a lányát.*
- Megpróbálsz a levegőbe emelkedni? - *kérdezte egyszerre kihívóan és aggódva, kíváncsian és lelkesen.* |
-Igyekszem, de nem olyan könnyű... -*mondta Wílya az első pár lépés után, ahogy lassan elindult. Lassanként azonban egyre inkább belejött, és mikor úgy érezte, hogy a szelet már biztosan uralja a szárnyával, és a környezetére is bőven tud figyelmet fordítani, abban a pillanatban ügetésre fogta.*
-Húú, ez nagyon klassz! -*lelkendezett a réten körözve.* -Ezt nézd, apu, már ügetve is megy! |
- Kezdj el mozogni. Mármint sétálgass. - *mondta a következő lépést.*
- Próbáld meg a környezetedet is figyelni azon kívül, hogy a szélre koncentrálsz. Oszd meg a figyelmedet! - *magyarázott lelkesen tovább, mikor látta, hogy lánya rohamosan fejlődik.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül.
Oldalra biccentett fejjel nézte a két pegazust, és mintha egy pillanatra elmosolyodott volna, de aztán csak szeme sötét mélységén látszott, hogy nem teljesen érzéketlen, mint egy kőszobor. 
Most csak némán állt, s elgondolkozott Dominus szavain.
Megelégelte a csendet.Körbetekintett egy bárgyú mosollyal:-Üdv!A nevem Pillangó...
-Üdv, Szellő! -*köszöntötte vidáman a pillangószárnyú kancát, és eléügetett.* 