Monaros és Chadrac hirtelen megtorpantak Glaedr mögött.
Glaedr vészjóslóan morgott, és fogait csattogtatta.
Ide-oda forgatta fejét, a szelet szimatolta, és rettenetesen ideges volt!
Oromis aggódva nézte sárkányát, és mágiával kutatott körben, hogy mi lehet a baj.
- Glaedr! Kérlek, mi baj?! - mondta halkan, de a sárkány nem felelt.
Ignis hirtelen felkiáltott.
- Fent! - nyerítette torka szakadtából.
Hatalmas, vörös lények ereszketdek alá éppen rájuk!
Hárpiák!
Phantasm szinte rögtön a magasba szökkent, hisz amúgy sem vitt sok terhet, és légörvényeket kavart a karaván körül, hátha ér valamit!
Dace gyorsan Cerlioék felé fordult, és hátukat egymásnak vetve készültek a harcra, ha nincs menekvés.....
Késő is lett volna letenni csomagjaikat!
Cerlio sötét szemekkel várt, hogy mi lesz....
Tori követni akarta Phantasmot, de beakadt a szárnya egy szíjba! Kénytelen-kelletlen Dace mellett maradt, és fogcsikorgatva tűrte, hogy most bizony semmire sem megy a varázserejével!
Cliggo Casthro szintén semmit sem tehetett, erejét nem vethette be, így közel maradt társaihoz, és készült a harc túlélésére.....
Andragon viszont kész volt a harcra!!! Vicsorgott, ágaskodott, és még társait is megrémítette!
Ultimus Derelinquo rémülten szorult Wryne közelébe......
Wryne magához hívta gyengébb társait, és remélte, hogy valaki megvédi őket.....A hárpiák rengetegen voltak!!!!
- Fedezékbe! Fedezékbe! - nyerítette olyan hangosan, haogy csak tudta, de a többiek alig hallották!
Glaedr előtt haladt eddig, és most is a sárkány felett lebegett, hisz a hatalmas aranyszín lény képtelen volt felszállni rengeteg csomagjától!
Ingeitum kétségbeesetten törte a fejét, de hiába! A csomagok miatt nem tudtak összeállni!!!
Terra Wrynék mellé sietett, és közben végig azon gondolkozott mit tehetne.....De ha a hárpiák nem szállnak le, a leghatalmasabb indáira lesz szüksége, hogy tehessen valamit.....
Csíkos reszketve állt Andragontól nem messze...Ő nem volt harcos....Mit tegyen?
Éjrózsa is Terrával tartott, Angyalhangot magával rángatva, és dühösen nézett felfelé.
Angyalhang rémülten és kissé magánkívül követte a határozottabb kancát....
Heat viszont lassan rájött a megoldásra, ahogy társait nézte!
'Igen....Ez az egyetlen esély!' döbbent rá, és ahogy hirtelen a kristályos lila alakot meglátta, rájött, hogy társa is tudja már ezt.....
- Anhuin! Szállj fel! - üvöltötte, és meglódult a csoport széléhez.
Anhuin kissé döbbent epével nézett társára, de rájött, hogy Heat komolyan beszélt.
Kénytelen-kelletlen levágta pengetollakkal szíjait, majd Phantasm mellé suhant.
Quan Wryne mellé lépett, de ijesztő módján csendben maradt....
Ilirea szinte Quanhoz simult...
Csillagtenger viszont inkább felszállt, és képen rúgta az első hárpiát!
'Ha a többiek nem, hát majd én!' dühöngött, és rúgdosni kezdte a lassan felé csoportosuló vörös, rémítő lényeket!
Cryas reszketve lapult a földön, Anhuin csomagjaitól nem messze, és várta a véget.....
Obszidián viszont épp rákészült egy erős varázsra....
- Ne! Várj! - állította le épp időben a szürke, fiatal, kemény kancát.
- Várj! Nézd!
Ködláng Esőlépést figyelte....
 Esőlépés intett fejével, szinte teljes kört írva le szarvával, és a következő pillanatban, valahonnan Phantasm örvényei fölül, de a tiszta égből, szakadni kezdett az eső! Ömlött, szinte nem is cseppekben, hanem egyenest vízoszlopokban zúdulva lefelé, telibe találva a hárpiákat egymás után!
A tollas lények egymás után csapódtak a földbe, hisz elázott tollaikkal nem tudtak repülni!
Ingeitum észrevette a lezuhant háripatömeget, hála az égnek egyetlen eriszi közelébe sem zuhantak!
Azt is észrevette, hogy Esőlépés befejezte a bűbájt, és most az izzó szemű Anhuin, aki szintén besegített az esőbe, főleg a célzással, meg Ködláng és Heat már a legnagyobb hárpia előtt állnak!
- Neeee! - ordította, és odazúgott egyetlen hatalmas zuhanórepüléssel a lényekhez.
- Élve kell! Hogy megtudjuk miért jöttek! - nyerítette, szinte a hárpia elé állva kitárt szárnyakkal.
Aztán megfordult, és egy gyűlölettel teli szempárral találkozott össze a tekintete.
Megkeményedett az arca.
- Beszélj, ha könnyű halált akarsz! Minek törtetek ránk! Épp itt?!
A lény nem felelt....
- Heat! Égesd meg! - nyerítette a pegazus, és utasítása pillanatokon belül teljesült!
- Ha akarod, folytatjuk, amíg csak bírod, vagy megúszhatjátok élve is.... - morogta, és patájával csak centikkel hibázta el a lény képét!
A lény csikorgó fogakkal kapkodta a pillantását rajtuk, de a többi is, ő is túl ázottak és sérültek voltak....
- Az küldött, akinek mind meg fogjátok tanulni a nevét!!! Az küldött, akinek mind szolgái lesztek! - sziszegte sivítva, de hirtelen lángbaborult, és egy pillanat alatt, süvöltve a borzalomtól, elégett!!!
- Heat, mit tettél?! - pördült meg.
- Nem én voltam! - tiltakozott felháborodottan és legalább olyan döbbenten.
- Mi a fene volt ez?!
 - Én azt hiszem tudom - mondta hirtelen feltűnve a lények mellett. Ledobbant, becsukta szárnyait, és komoran végignézett a jelenlévőkön.....
Ekkor vette észre az idegen kancát is, Ködláng mögött-mellett.
Egy ideig idegesen, megrendülten nézett, majd Ingeitum pillantását elkapva kibökte:
- A kőtábla, amit találtunk...Azt hiszem meg kellene nézni.....Sürgősen...Olyasmi van rajta, már ha jól értelmeztem....ami mindnyájunkra hatással lehet...és nagyon furcsa.....
Aggódva nézett körül, majd döntött.
- Gyerünk! Pakoljunk fel és nézzük azt a táblát! Hrippa, mutasd majd az utat! - osztotta ki a feladatokat, és a lények gyorsan fel is oszlottak.
Az út mostmár komoly volt! Tétje volt.....
- Jártál már itt? - kérdezte halkan Íziszt, párja arcát vizsgálva éjsötét szemeivel, mikor már újra úton voltak.
- Hrippa olyan...különösen nézett Rád....Nem tudod miért? |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset. 
Világéletében nem volt nagyon türelmes kanca, amint meglátta, hogy az egyik hárpia direkt úgy kormányoz, hogy még meglóghasson, észrevétlenül utána vágtatott, ráállt a hatalmas madárféle-még nem látott hárpiát-kétszárnyaira, úgy, hogy azok nagyot reccsentek-eltörtek.Próbálta kivallatni, de ugyanazt montda, mint a másik, s ugyanúgy égett el...Gyorsan visszasomfordált Ködláng mellé.
Esőlépés intett fejével, szinte teljes kört írva le szarvával, és a következő pillanatban, valahonnan Phantasm örvényei fölül, de a tiszta égből, szakadni kezdett az eső! Ömlött, szinte nem is cseppekben, hanem egyenest vízoszlopokban zúdulva lefelé, telibe találva a hárpiákat egymás után! 
- Én azt hiszem tudom - mondta hirtelen feltűnve a lények mellett. Ledobbant, becsukta szárnyait, és komoran végignézett a jelenlévőkön.....
- Értem. - bólintott,majd újra a gigantikus sziklára pillantott.Ugyan nem értette mi lehet rávésve,de azért kíváncsi volt rá - Gondolom,akkor sok kutatáson résztvettél már,igaz?