|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 15:57 - |
 Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Gyenge volt, kapkodta a levegőt és remegtek a lábai.
Azt hitte össze fog esni, és a feje is zúgni kezdett.
Behunyta a szemeit. És elképesztő dolog történt!
Egy kép villant az elméjébe: egy rét, rengeteg virággal és fűvel a közepén.
És a következő pillanatban megremegett alatta a föld és ő, mint egy megsüketült ember, aki újra hallani kezd, újra érezte magában a mágiát és a föld erejét!!!! Mintha az élet elérte volna, mint egy halott fát és feltöltötte volna!
Kihúzta magát és széttárta a szárnyait.
És látni kezdte a földet magát. Az ereje egyre nagyszabásúbb lett! Látta a földben motozó állatokat és gyökereket, a hatalmas földalatti folyókat és barlangokat és a vad születést is: az irdatlan sziklák kiválását a forró, felfoghatatlanul folyó lávából.
A következő percek alatt a látomás tovatűnt, de ő és a föld újra egyek voltak.
És az színe, teste is a régi lett: gyöngyházas derengés mindenütt.
'Újjászülettem hát!' |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 - Csak kérdeztem - mosolyodott el.
- Voltaképp Te itt élsz? - kérdezte végül jobb híján. |
 -Velem?Én fogalmam sincs hol kezdjem kutatni az erőmet!Egyenlőre nem vágyom nagy kutakodásra!Nagyjából ennyi!Vagy mit akarsz hallani? |
| - Nem tudom...És mi a helyzet Veled? |
| -Hát szerintem Neki volt igaza!Biztos, hogy valahogy előlehet hozni belőled a mágiát!...Szerintem! |
Nagyot sóhajtott.
- Valahogy nem hiszem, hogy bármiféle dolog is előcsalogatná belőlem a mágiát...... |
| -Aztmondtad nagyon öreg és sosem téved!Hát akkor? |
Elmosolyodott.
- Bölcsességre vall, ha ezt mondod! Sokan ki nem állhatják Michaelangelót.....Nem értik a stílusát. Örülök, ha Te megértetted.
Elbizonytalanodott.
- Alighanem azonban velem kapcsolatban tévedett..... |
-Miért bántódnék meg a szavain!Nem mondott semmi rosszat!
|
- Az sokkal jobb, mintha tudod mi az elemed és azt is biztosan tudod mit várnak el tőled, és te mégis képtelen vagy rá! Megaztán...neked van még időd, de én felnőttfejjel is csak.....csalódni tudok magamban - mondta keserű belenyugvással.
Horkantva közbevágott.
- Botor beszéd!- kezdte ellentmondást nem tűrően.
- A lassú fejlődés nem szégyen, ha pedig nincs aktív erőd, bizonyára van avagy lesz valamiféle másmilyen. Talán csak alkalomra van szükség. De ne beszélj így magadról, nem szabad. Ha te nem hiszel magadban, Marable, soha nem is leszel képes használni az erőid! Ne légy bolond magad ellen dolgozni! Valamint nem is vagy idős! Fiatal vagy!Nézz rám, én sokat megéltem, igen bölcs dolog volna rám hallgatnod! - mondta dorgálón, nem kevés helytelenítéssel.
Marable szégyenkezve lehajtotta a fejét, majd zavartan elmosolyodott.
- Igen, Michaelangelo. Megfogadom a szavad!
Ekkor Hercegre pillantott, és nem kevés idő múlva szólalt csak meg.
- Erősszívű, jólelkű lény. Naggyá lehetsz egy nap, a láng nem hiányzik belőled hozzá! Nemesnek születtél. De sokat kell még tanulnod, mondhatni nem ártana megtanunod hol a helyed. Aztán már rájönnél hogyan fejlődhetsz. Ércből fémmé....Ugyanakkor most jól viselkedtél, ami szép dolog. Ami az elemed illeti, lehet a Tűz, talán a Föld, vagy inkább az Erő, esetleg valamelyik szívbéli elem, mondjuk a Nemesség vagy a Merészség - mondta szinte becsmérlőn.
- Ha majd megbecsülöd egy nap minden élő társad, és nemcsak a nálad hatalmasabbakkal leszel ilyen tisztelettudó és mindenkivel jól viseled magad, újra beszélgetünk. Tanuld meg mi az igazi Nemesség, ami jelképed lehet egyszer! - intett szárnyával egyfajta elbocsátást, majd biccentett Marablénak, és mégis a magasba lendült séta helyett. Büszke volt rá, hogy megbillenés nélkül tudott elrepülni.
Csendesen nézte a mén távozását.
Aztán Hercegre pillantott.
- Ő mindig ilyen, ne bántódj meg a szavain. Habár a mondandójában volt igazság. |
Herceg tisztelettel és csodálattal hallgatta végig a párbeszédet.
Marablehoz fordult.
-Én az elememet sem tudom!-jegyezte meg hallkan. |
- Ne, ne! - hörögte, már amennyire ezt erélyesen meg lehet tenni suttogva.
Végül csak a hirtelen előrerohanó fiatal után sietett, habár valódi félelem és idegesség környékezte. De mégsem hagyhatta, hogy Herceg csak úgy odaállítson Michaelangelo elé! Ki tudja mi lenne a vége....
Könnyed vágtaugrásokkal utolérte a fiatal lényt, és megtorpant.
- Nem is tudod mit csináltál! - sziszegte halkan.
Már épp indult volna, mikor lépteket hallott, és mire megfordult, két lényt is látott.
Egy igen fiatal pegunit, aki méregette őt, és egy riadt, fiatal unikornist, akiről már érezte....eriszi.
- Üdv! - mondta kedélyesen. Nem érződött sem meglepetése, sem kis kelletlensége.
Zavartan állt egy pillanatig, majd mélyen meghajolt, Herceget is megbökve.
- Üdv! Michaelangelo....én....nagy megtiszteltetés Veled találkozni! Sosem hittem, hogy láthatlak! - mondta még mindig meghajolva.
Elmosolyodott. A tisztelet tetszett neki, el is várta, de ezt már túlzónak érezte!
- Ugyan! Egyenesedj fel! - mondta határozottan, aztán szemügyre vette a két lényt.
- Habár idős vagyok, nem kell így kezelned! - intette a kancát.
- Mi a nevetek?
- Én Marable vagyok! Ő pedig Herceg! - mutatta be a fiatalt.
- Én....eriszi vagyok, ahogy Te! Ő afrai....
- Örvendek! - biccentett a két lénynek, külön-külön a nevüket hallva.
Aztán elmosolyodott.
- Azt tudom, hogy eriszi vagy! - mondta vidám csillogással szemében.
- Tudom, hogy megszaporodtak a társaink az én időm óta, de eriszi eriszit mindig felismert! Én is Téged!
Ekkor Hercegre nézett.
- Szóval egy afrai...Én nem sok társad ismertem meg, de tudtommal jóravaló teremtmények vagytok. Örülök a találkozásnak!
Ekkor visszafordult a kanca felé.
- Mondd, minden rendben? - kérdezte halkan, nyugodtan, törődőn.
- Én...csupán nem vagyok túl jó mágus...Nem is ismernék fel más eriszieket, azt hiszem...Ezért...beszéltem úgy, ahogy.......De nem akartam semmit - mondta zavartan, szégyenkezve, halkan, miközben lehajtotta fejét.
Csodálkozva nézte a kancát.
'Nahát, valóban sokminden megváltozott....'
Végül csak udvariasan szólalt meg:
- Biztosan nem véletlen lettél eriszi. A gazdánk mindig jól választ! Ha most nem vagy képességeid ura, majd az leszel később! A későnérő lények sokszor páratlan teremtményekké válnak, csak idő és gyakorlás kell nekik! |
-Szólítsd már meg!Vagy nem mered?Akkor majd Én!
Herceg közelebb baktatott a csődörhöz.De egyenlőre nem szólt. |
Óvatosságból Herceg előtt maradt, kimeredt szemekkel nézve a nyújtózkodó pegazust, majd hadarva, suttogva így szólt:
- Egy...legenda! Eriszi lény ő is, de még az elsők közül! Nagyon öreg, nagyon bölcs lény...Sok szörnyűséget élt át....Még mielőtt én eriszivé lettem volna, azelőtt utazott el egy másik Birodalomba....Küzdeni...Hihetetlen a története! Én...nem is tudom mit gondoljak! Valahogy....az ő alakja mindig olyan távoli volt.....Sosem hittem, hogy találkozom vele!
Végzett tagjai átmozgatásával, és elindult előre.
Nem akart repülni, inkább a gyaloglás mellett döntött. |
-Aztaaa!-nézte elámulva a sárkányt.
-Ez gyönyörű.....
Marable-hez közelebb lépett.
-Ki...ki az a Mich...Michaelangelo? |
- Nekem viszont itt valami nagyon nem tetszik! - nyerítette egyre határozottab riadalommal, aztán a következő pillanatban csak úgy vetődött hasra, Herceget is magával ragadva.
Óriási robbanás hallatszott, és valami hatalmas és forró átsöpört felettük. Marable érezte, félig-meddig Hercegen fekve, hogy hatalmas akármi repül el felettük, majd kissé távolodik. Csak ekkor nézett fel.
Egy hatalmas, vörös sárkányt látott, de akkorát, amekkoráról még soha nem is hallott legendában sem! Gigantikus volt, és itt-ott lángok lobogtak a testén, forróságot sugározva. Maga a lény is izzott valahogy, belülről! Mint egy tűzdémon!
- Mi ez? - rebegte a kanca. Nagyon félt! A sárkány olyan volt, amiből kinézte volna, hogy felégeti a Birodalmat!
A sárkány ledobbant a mezőn, ami olyan jól ismert.
Michaelangelo óvatosan lecsusszant a hátáról, megállva a lábán.
- Köszönöm Neked! Azt hiszem még hiányozni is fog mindez - mondta az öreg pegazus, elmosolyodva.
A sárkány (a maga rémítő módján) visszamosolygott.
- Mindig otthonra lelsz minálunk! - mennydörögte hangja - És biztos vagyok benne, hogy egy idő után hiányozni fog a Tűz! - viccelődött, majd fejet hajtott, ami nagyon mókás látványnak tetszhetett talán a méretkülönbségek miatt, de itt furcsa élt adott a pillanatnak, majd földet-levegőt megremegtetve a magasba dobta magát, és bár egy ideig még nézte Michaelangelót, végül csak elfordult, és egy hatalmas lángviharban, aminek forrósága gyilkosan lobbant lefelé, eltűnt......
- Milyen rég volt - mondta halkan a magára maradt gyöngyházszín lény, a talajt nézve. Magára tekerte szárnyait, mert valóban, a sárkányok hője után a Birodalom hideg volt. S miközben körülnézett, úgy érezte ez minden oly jól ismert és most mégis oly idegen pontjára igaz......
- Ez....ez....Michaelangelo! - suttogta hitetlenkedve. |
-Nem tudom miről beszélsz!Én nem érzek semmit!-válaszolta és körülnézett.
-És nem is látok semmit. |
- Tudom, hogy nem vagy az, ezért is mondtam először "fiatalt". Ami igaz is. Fiatal fél-felnőttek valóban szinte senki másnál nincsenek. És ahogy mondtam: vannak másnál, főleg olyanok, akik már itt születtek, de nem annyian és nem eleve szülők nélkül befogadottak, mint nálunk......Ha csak csikókat néznék, az már mindenkinek van.....Majdnem mindenkinek. De nem annyi, nem úgy, mint az afraiaknál és eriszieknél. Alighanem más nevelők nem olyan vállalkozó szelleműek.....Vagy a lényeik nem....De mindenesetre érdekes. Te voltaképp mennyi idős vagy? Ha meg nem sértelek.
Közben lassan továbbindult, mert rosszul kezdte érezni magát. A mező ezen részén nem járt szél, ami furcsa volt neki, és bizonytalanná tette.
- Itt máskor is áll a levegő? - kérdezte végül hirtelen, és nagy levegőket kapkodva körülnézett. Megállt, ahogy elfogta az az érzés, hogy valami borzalmas fog történni...
- Herceg, Te nem érzel veszélyt? - csattant fel újra, mostmár ide-oda kapkodva fejét, és izmai megfeszültek.
Nagyon gyanús lett minden! |
-De csikók máshol is vannak!Vagyis másnál!Példáil az Orbiszieknél, vagy az angelideknél!szerintem, vagyis úgy tudom!
-Egyébként meg nem vagyok már csikó!-húzta ki magát. |
Vállatvont.
- Nem tudom az okát. De más nevelőknek lényei vannak, és azoknak lehetnek csikói... Árvákat, szülő nélküli lényeket.....javarészt csak Timi és Eris fogadtak maguk közé nagyobb számban...Például csikócsoport szülők nélkül csakis nálatok és nálunk van. |
| -Igen?Hogyhogy?-kérdezte döbbenten. |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
- Csak kérdeztem - mosolyodott el.
-Velem?Én fogalmam sincs hol kezdjem kutatni az erőmet!Egyenlőre nem vágyom nagy kutakodásra!Nagyjából ennyi!Vagy mit akarsz hallani?