|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 13:00 - |
 Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Ott időzött egy darabig aztán visszafordult. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Bólintott.Nem nagyon hatta meg a medve látványa.Csak Icekrystal kedvéért altatta el...
Egy idő után megkérdezte (sose tudott nyugton maradni, ha valamit nem tud...):-És miben tesz kárt a veszettség? |
 A medve ébredezni kezdett! Hatalmas lehetett benne a baj, ha a mágiát is le tudta győzni....
Kihívás nem tétovázott tovább, és mielőtt Lilia valamit is szólhatott volna, előrerontott, és kivégezte a medvét.
Lassan fordult meg.
- Nem érdemes erre szót vesztegetni. Úgysem lehetett rajta segíteni és egy szót sem szólt volna! De ha nyomozni akarsz, láthatod az egész útját - intett fejével arra, amerről a medve, áttörve a sziklát, nekikjött.
 Elfogadta Kihívás javaslatát, és lehajtott fejjel elindult arra. Keresztül botladozott a kőtörmeléken, és egy széles csapást talált, ami felfelé vezetett egy kopár hegyoldalban. Jól láthatóan a szerencsétlen lény már itt sem volt magánál....
- Gyerünk - mondta keményen. |
| Tehetetlen pillantással vont vállat, hiszen még a betegséget sem ismerte. |
 -Karámnak hívják!Az Inkák épp úgy mint több emberi nép ilyen helyen tartja ,óvja állataikat!Még 1-2 óra és kiengednek minket a faluba!-mondta.
Tessék a lényed nevével regisztrálni és úgy írni!
Moderátor |
Elképedve nézett a farkasra.
- Ez hihetetlen volt! Nagyon ügyes trükk!
Mogorván bólintott. Ő ki akarta végezni a medvét, de Lilia könyörgő hangja megállította, aztán meg a farkastól nem fért oda.
Most a medve felé lépett.
- Végzek vele!
- Ne... - kezdte, de maga is elharapta a mondatot.
Nézte a medvét, szomorú lett a pillantása.
- Nem lehet meggyógyítani?
- Te is tudod a választ! - vetette oda.
Bólogatott.
- De ha veszett....honnan szerezhette? Ez nagyon veszélyes betegség! Ki kell derítenünk honnan jött, hogy került a Birodalomba a veszettség!
- És mégis hogyan?!
|
Kihívás reakcióját követte volna, ám Icekrystal kérlelése megtorpantotta.Egy darabig nem tudta, mit csináljon, nem tudta, melyik a helyes út.Nem ismerte a veszettséget, de a medve habzó száját látva, gondolta valamimérgező bogyót evett, ami vagy csak rossz ízű, vagy pedig hatalmába kerítette.
Majd hirtelen a medve elé ugrott, felborzolt szőrrel, hátra csapott füllel, vicsorogva és morogva.Az izom tömeg most felé fordult, nem törődve a csodalovakkal.Karmai épphogy súrolták Azúr Szikrát, de az ügyes farkas mindig kikerülte támadásait.Egy falkával könnyen leterítené, de sem falkája nem volt, se pedig határozottsága megölni a teremtményt.
Aztán Kihívásra pillantott, hogy ne támadjon, van egy ötlete.Eltűnt a medve szme elől, s miután a lény beleunt keresésébe, a többiekhez fordult.
Hirtelen előtte termett Azúr Szikra, s szemei mégjobban, s mélyebben fénylettek.A medve megtorpant.Nem tudta elkerülni a rejtelmes pilantást, amiben fények kavargó játéka hipnotizálta.A medve tehetlen volt.A farkas lassan kerül hárta a habzó lényt, a kontaktust meg nem szakítva, közben az engedelmesen követte.Majd ingatni kezdte a fajét, mire a medve egyre álmosabb lett, míg el nem dőlt.Elaludt.
A farkas a társasághoz fordult:-Csak elkábítottam.Az én munkám innentől véget ért, rendelkezzetek vele ti! |
- Ti is halljátok, ugye? - kérdezett hátra halkan és nyugodtan.
Ugyanúgy lépdelt tovább, ahogy eddig.
- Ne mutassuk, hogy tudunk a követőinkről! - javasolta egy apró mosollyal, majd előrefordult megint.
'Igazán megszokhatnám már a meglepetéseit' gondolta magában elvigyorodva, és a kanca után lépett.
A következő pillanatban szinte felrobbant mellette a sziklafal, és a csődörtől alig két méterre, épp az oldalánál, egy hatalmas medveféle lény tűnt fel bömbölve.
Óriási volt, izmai szinte hullámzottak vastag bundája alatt, agyarai kimeredtek vicsorgó pofájából, karmaival most is a sziklát mállasztotta maga alatt!
- Nem akarunk bántani! - kiáltotta a lény felé ugorva.
Kihívás már most harcra készült, mikor a medvelény akármikor lelökheti az útról, a mögöttük ásító szakadékba!
Icekrystal kétségbeesetten törte a fejét, de a hatalmas lény zavaros szemei és csapzottsága borzalmas dologról árulkodtak: megveszett!
'Hogy lehet ez? A Birodalomban nem lehetnek veszett lények! Itt vigyázunk a betegségekkel!' sikoltozták a gondolatai. |
| Ő is fülelt.Végig borzongott, de nyugottnak tűnően ment tovább.... |
Lemondót sóhajtott, és engedelmesen továbbindult.
Úgy tűnt egyenesen az égig menetelnek!
Csak emelkedők, emeledők, emelkedők.....
Lilia már azon gnolkozott, hogy jól meggondolták-e ezt az edzést, mert egyre kevesebb izgalmat látott benne.
És még mindig sok volt az idegesség Kihívásban, szinte forrt tőle a levegő!
Nem tudta, hogy észrevehető rajta, hogy mennyire megriasztotta egy közeli zaj.
Fülelt, és ment tovább, de az a csörrenés nagyon felborzolta az idegeit. |
| Értette a pillantást.Lenézett a folyóra."Hm, a hegység ere..." |
 -Jó reggelt!-mondta és megpuszilta a kancát.
-Mi ez a ketrec?-nézett körül |
Kihívás szavaira laposan körülnézett.
A csődörnek igaza volt. Mindenütt gerincek, emelkedők, lankák, meredekek, csúcsok, szakadékok, repedések.
- Hujhuj - sóhajtotta, ahogy lenézett a mellettük ásító szakadék mélyére.
Nagyon mély volt! De egy gyönyörű, ragyogó kék szalag módján kanyargott az alján egy folyó.
- Gyönyörű - lépett gyorsan hátra.
- Vajon le tudunk oda menni?
- Nem! - vágta rá gyorsan.
Intőn nézett a farkasra, és gyorsan elterelte Liliát a szakadéktól.
- Majd máshol keresünk szebbet! De oda biztosan nem tudunk lemenni...
Lilia imádta a vizet, és hatalmas erőt meríthetett belőle, de a szenvedélye néha túlzó volt a csődörnek. |
| Egy kislány futott be az istállóba és odafutott Try-hez.Óvatosan megsimogatta az oldalát mire felkelt a kanca.Lassan felállt és hagyta ,hogy a lány felmászzon a hátára.A gyerek belekapaszkodott a kanca sörényébe és úgy irányította.Megvárta amíg iszik 1 kortyot a kanca aztán ellovagolt vele a karámhoz.Ekkor lecsúszott a hátárol a lány és beengedta a karámba.(a gyerek elfutott).Észre vette a csődört aki várt rá és oda ügetett hozzá.Megpuszilta majd legelészni kezdett. |
| Másnap elég korán kelt.Óvatosan felállt, hogy Try ne ébredjen fel.Ivott pár kortyot és elindult ki az istállóból, hogy körülnézzen.Uta nem tartott sokáig, mert valami emberfélék feltartóztatták.Nem ellenkezett, úgy gondolta nem lesz gond.Nagy gond nem is lett, csak bezárták valami ketrecbe a réten(karámba, ami nem olyan volt mint egy átlag karám, hanem ellenállt a mágiának)és nem tudott kijönni.Egyenlőre nem foglalkozott vele, várt, hátha a kancát is idehozzák.Addig legelészni kezdett. |
Érezte ahogy a csődör mellé fekszik és ahogy ráhajtotta a fejét mivel ő is csak félálomba volt.Ez nagyon boldogá tette hiszen vissza tért az Inkákhoz az ő segítségével és ráadásul nagyon vonzónak találta a mént.Kicsit közelebb bújt a ménhez.Mostmár teljesen biztos volt abban ,hogy ez a csődör kell neki. |
| Hessoryn odalépdelt csöndesen hozzá, lefeküdt mellé, fejét ráhajtotta és Ő is lehunyta szemét, de nem igazán tudott elaludni. |
| Try is ivott a hordóból majd visszament az egyik boxba és mélyen elaludt. |
 Vállatvont.
- Szerencsés vagy, bár érdekes lehet mindenhez és mégis semmihez érteni. Egyébként sok régi lénynél a nevelő kérte a pótlást, mert kiderült az elemük. Az én gazdám nem, de a szilnoriak például mind. De akkor majd ügyeljünk a lavinákra és egyéb itteni csodákra - ironizált.
- Végre! - sóhajtotta, ahogy elértek a kanyonokho. Valamiért itt nem volt hó, az utak meg szélesebbek voltak, mégha kanyonok oldalán is futottak végig párkányokon. Andulon örömmel lépett rá az elkanyarodó sziklákra, a csúszós, keskeny havas világból. Itt ragyogott a nap, a mélyben folyó folyók hátán táncolt a fény, és mindent összevetve barátságosabb volt a hely. |
 -Mint már említettem, régi lény vagyok. Akkor még nem voltak elemek, ugyebár. Tehát majdnem mindent jól kezelek. |
Csodálkozva nézett a lényre, majdnem újra elvesztve egyensúlyát.
- Hogyhogy? Nincs olyan erő, amit könnyebben kezelnél, értenél és éreznél? |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Bólintott.Nem nagyon hatta meg a medve látványa.Csak Icekrystal kedvéért altatta el...
A medve ébredezni kezdett! Hatalmas lehetett benne a baj, ha a mágiát is le tudta győzni....
Elfogadta Kihívás javaslatát, és lehajtott fejjel elindult arra. Keresztül botladozott a kőtörmeléken, és egy széles csapást talált, ami felfelé vezetett egy kopár hegyoldalban. Jól láthatóan a szerencsétlen lény már itt sem volt magánál....
-Karámnak hívják!Az Inkák épp úgy mint több emberi nép ilyen helyen tartja ,óvja állataikat!Még 1-2 óra és kiengednek minket a faluba!-mondta. 
-Jó reggelt!-mondta és megpuszilta a kancát.
Vállatvont.
-Mint már említettem, régi lény vagyok. Akkor még nem voltak elemek, ugyebár. Tehát majdnem mindent jól kezelek.