|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 12:37 - |
 Draugherit vadul beszívva az illatokat, idáig követett egy különös nyomot.
- Valahol erre kell lennie. A nyom megszűnik, szerintem felugrott egy fára. - szólt hátra halkan Üstökösnek.
Azzal a fákat kezdte fürkészni. |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| Draugherit szorosan magára zárta szárnyait és könnyedén vágtázni kezdett. |
 *Üstökös bólintott, és elindult at erdő felé.* |
Draugherit bólintott.
- Rendben. |
*Üstökös elgondolkodott.*
- Mondjuk nem megyünk a normális erdőbe ? Ott lehetne valamit csipegedni. Mit szólsz ehez ? - *kérdezte.* |
| - Rendben. Merre menjünk??? - csukta össze a szárnyait. |
*Üstökös figyelemmel kísérte Draugherit próbálkozásait.*
- Gyere, mennyünk valami békésebb és szívderítőbb helyre. Itt már túl sok a hulla. És ne is beszéljünk erről az undorító szagról. |
- Szívesen.
Megmozgatta a szárnyait s figyelte, hogy megy neki. Elégedetten állapította meg, hogy tűrhetően. A szárnya mozgatható volt, de sajgott és nem volt olyan rugalmas, mint korábban. |
- Semmi baj, semmi baj - *ismételgette Üstökös és feltápászkodott, mert Draugherit csapása ledöntötte lábairól.
Érdeklődve nézte Draugherit lángjait.
- Kössz, hogy begyógyítottad a hátamat. |
Draugherit tágranyílt szemmel nézte végig Üstökös párbaját, de nem avatkozott bele. Maga sem tudta, de úgy érezte, ezt Üstökösnek kell végigcsinálni és félt, hogy az új erejével Üstökösben is kárt tehet.
Mikor végre a dárda kiszaladt belőle, felordított, a szemei könnybelábadtak és a szárnya izomrángása eredményeképp óriási pofont kevert le Üstökösnek.
- Ne haragudj! Ne haragudj, nem akartam! - mondta kissé remegő hangon. Pokolian fájt a sebe, de a lángok kitörtek a szarvából és két ágra bomlottak.
Az egyik a vállához nyúlt és begyógyította, csupán egy szürke folt maradt, de idővel az is tovatűnik majd és ez elmulasztotta a szárnya bénultságát is. A másik ág Üstökös hátán szaladt végig, eltüntetve a karmolásnyomokat.
- Ezt szerencsésen úsztuk meg.... - mondta. |
*Üstökös már nyúlt szárnyával a dárda felé, amikor...
... Amikor az imént megdermesztett farkas "kiolvadt" és megint rávetette magát.
Üstökös erre egyáltalán nem számított. Ismételten ugyanaz a helyzet volt, mint 5perce. Üstökös feküdt a földön, a farkas meg felette.
Most mást kellett kitalálnia. Az csak egy pillanatnyi megoldás volt. Megpróbált szárnyaival verdesni, és ezzel megváltoztatni a helyzetet. Ez félig meddig sikerült is Neki. Nagy nehezen sikerült leráznia magáról a farkast. Talpraállt, és oldalbarugta a farkast, ami oldalt esett. Üstökös rávetette magát, és beleszúrta szarvát. A farkas utolsó erejével végigkarmolta Üstökös hátát, majd mancsa élettelenül hanyatlott a földre.
Üstökös teljesen kihúzta szarvát a hullából, és sietett vissza Draugherithez.
- Szóval, most kihúzom a dárdát. - *mondta Draugheritnek. Most nem a szárnyával nyúlt a dárdához, hanem szájával. Ráharapott, behunyta szemét, és egy gyors mozdulattal kirántotta barátjából a dárdát.* |
- Épp erre akartalak kérni. Csak gyorsan.
És megfeszítette a lábait. |
*Üstökös beleszúrta az urtolsó ork szívébe szarvát, aki akadályozta, hogy Draugheritnek segítsen.
Azt a néhány métert nem tudta úgy megtenni, hogy ne akadt volna még egy orkba. Azzal gyorsan elbánt. Még mielőtt hozzáérhetett volna, jól oldalba rúgta, amire az ork 1 méterrel odébb repült.
Végre odaért Draugherithez. Csak most látta meg, hogy barátja vállából egy dárda áll ki. Gyorsan odaállt mellé, és nyugtatóan szólt hozzá, bár hangja véktelenül remegett:*
- Nem lesz semmi baj Draugherit ! Most kihúzom a dárdát. Mondhatnám, hogy nem fog fájni, de nem hazudok, ez nagyon fog fájni. |
Draugherit látta barátja bajbajutását, de mivel körbevették az ork lándzsák nem tudott mit tenni. De aztán látta, hogy Üstökös megoldotta a problémát és így megnyugadva folytatta a küzdelmet.
Tűzkört kerített maga köré és így kiugorhatott a gyilkok elől. Aztán meg már nem adott esélyt az orkoknak a helyzetük rendezésére.
Hirtelen szembetalálta magát a másik farkassal (valószínűlg az utolsóval). A legnagyobb farkas, óriási fogakkal a félelmetes állkapocsban, a vállán egy hatalmas orkkal.
'Nem fogom kockáztatni magam.'
Kilőtt a szarvából egy óriási láncsóvát, ami beterítette a két lényt és porrá égette őket pár ppillanat alatt.
Aztán nekiment egy olyan csoportnak, ami láthatóan szervezett ellenállásra készült.
Szétégette őket.
Aztán úgy érezte felszabadult! Szinte az összes orkot ffelgyújtotta, de úgy, hogy csak rájuk kellett néznie, nem kellett tüzet csiholnia és rájukküldeni! Ez eddig is ment, de nem akkora erővel, hogy pár pillanat alatt szinte minden ork hamuvá és pernyévé lényegüljön át!
- Na, ez az új erőm! - kiáltotta oda nevetve Üstökösnek, de aztán felordított a kíntól és a földre zuhant. Egy dárda állt ki a vállából. Egy ork állt meg felette és halálos szúrásra készült. Ő felsziszegett és az ork még suhintás előt elégett.
Körülnézett a földön fekve.
A megmaradt orkok menekültek, a veszélyesebb lények meghaltak
Ő pedig lábra sem bírt állni a fájdaomtól.
- Üstökös!.....Üstökös! - kiáltotta erőtlemül.
|
*Üstökös egyszer kiugrott a tömegből, hogy lássa, hogyan is állnak. Már jónéhány ork halottan feküdt a földön, és egy farkas is. Ennek ellenére még hátravolt 2 farkas, és jónéhány ork.
Miközben ezt figyelte, Üstökösre oldalról rávetette magát egy farkas, akit eddig még nem is láttak.
Fekete színe, pirosan izzó szeme volt, állkapcsából folyt a nyál. Ezzel a pofával nézett farkasszemet Üstökös, aki háton feküdt, és rajta "állt" a farkas. Egy hirtelen mozdulattal megpróbálta a farkas belemélyeszteni hatalmas fogait Üstökös nyakába, aki ezt már igazán vészhelyzetnek találta, ezért működésbe hozta dermesztő varázslatát. A farkas erre megmerevedett, és ledőlt róla.
Üstökös feltápászkodott, és folytatta a harcot az orkokkal.* |
| Draugherit félelmetes csatát vívott előbb egy farkassal, most pedig egy trollal. Hol felugrott, hol repült egy kört, hol körbevágtatta és közben marta, szúrkálta, tépte! Végül a troll egy torokharapás után kidőlt, így Draugherit tűzzel borította be a testét és lesunyt fejjel végigvágtatott a hadoszolpon. Aztán vissza! |
*Üstökös vette Draugherit "TÁMADÁS" pillantását, és Ő is az orkok közé vetette magát.
Egyenlőre nem használt mágiát. Azt csak akkor ha muszáj. Az orkok megzavarodásukban azt sem tudnáh, hova nézzen, hova forduljanak. Ezt kihasználva néhányat sikerült pofánrúgnia, másokat meg oldalba, vagy hasba.
Szarvát még senkibe sem döfte bele.* |
Draugherit meglátta őket.
Hármas-négyes sorokban legalább hatvanfős ork sereg menetelt az erdőben, volt velük három nagyméretű farkas, lovasokkal és egy troll.
'Csodás...' ironizált.
Hagyta, hogy az ork menetoszlop eleje elhaladjon mellette, majd közeledni kezdett.
Aztán átnézett a túloldalra, felizzította a szemeit egy pillanatra és biccentett Üstökösnek, majd összecsapta szárnyait és lángot okádva belezuhant a tömegbe! |
*Üstökös szó nélkül teljesítette Draugherit tervét.
Ő is elkezdett távolodni, csak a másik irányba.* |
Draugherit gyorsan közelrepült barátjához.
- Előttünk vannak. Gyorsan jönnnek. Te kerülj az egyik oldalra, én szembe megyek veled. Két oldalról nagyobb lesz a zavar!
Azzal biccentett és eltávolodott a fákat kerülgetve. |
- Jól van, megbeszéltük.
*Üstökös elrugaszkodott, és felszállt a földről. Várta, hogy Draugherit is jöjjön.* |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit vadul beszívva az illatokat, idáig követett egy különös nyomot.
*Üstökös bólintott, és elindult at erdő felé.*