|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
 Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Sunny Kecsessel együtt mosolygott.
- Ja, akkor félreértettem, de nem sértődök meg rajta hogy nem úgy nézek ki, mint aki a Sötétségből jött.Nem is szeretnék... magát a sötétséget is gyűlölöm, nem is merészkedek a Sötétség birodalmához szerintem...
-Nahát!-kuncogott, ugyanis épp egy pillangó szállt le a szarvára. |
 - Nem is hittem. - mondta, és szélesen elmosolyodott.
- Tudod, és kérlek ne sértődj meg...nem tűnsz Sötétségtől jött harcosnak. Én a kérdést úgy értettem, hogy a Sötétség űzött-e ide......de akkor valószínűleg nem. - állapította meg a csillámos kanca arcát fürkészve. |
|
-ugyan, dehogy. Azt sem ismerem még hogy kik vannak a birodalomban! Én a gazdám által kerültem ide, az ő ötlete volt hogy jöjjek ide, mert nem tudok enélkül más lényekkel barátkozni. Ebben igaza volt!-mosolygott, de aztán komolyan folytatta- de hidd el, tényleg nem a Sötétségtől jövök. | | |
Kedvesen visszamosolygott, és kacsintott.
- Mi szél hozott ide, Sunny? Ugye nem a Sötétség? - kicsit elkomolyodott. |
|
Sunnyt ez a megjegyzés gondolkodóba ejtette ugyanakkor valamilyen szinten megnyugtatta. Rámosolygott a kancára. | |
| - Ne bolondozz! Te azért lettél unikornis, mert annak vagy a legjobb. A teremtés nem téved. Én egészen biztosan nem lennék jó unikornis. Te pedig annak vagy tökéletes. Mindenki úgy jó, ahogy van. Nem szabad másra vágyni. Megkeseríti a lelket. Ami a mosolygást illeti: engem nem zavar. Jó, ha van valaki, aki örömmel néz a világba. Másnak is erőt adhat. |
|
-Hogy mi bánt? Az, hogy nem lehetek pegazus. Mindig is az akartam lenni. De nem ez bánt most a legjobban...-sóhajtott, és gondolkodott hogy untassa-e a pegazust ezzel a gonddal. Végül folytatta:
-Mindenki elhúzódik tőlem. Nem azért mert barátságtalan vagyok... épp ellenkezőleg. TÚL barátságos. Folyton mosolyognom kell, mindenen,ami sokakat zavar, és néha engem is.-és letörölte szeme alól első könnycseppjét.-nincsenek barátaim...-vallotta be. és miután kimondta mintha kicsit jobban érezte magát. De még mindig szomorú volt. | |
| - A nevem Kecses. Mi bánt, Sunny? - kérdezte kedvesen, miután meghajtotta magát. |
|
-Üdv! Sunny vagyok, nemrég jöttem a birodalomba. Még nem igazán ismerem ki magam... de ez a hely megtetszett.-és megpróbálta visszafojtani kitörni készülő könnyeit.-Téged hogy hívnak? | |
Kecses nem véletlenül adta fiának a Sólyom nevet. A látása félelmetesen jó volt.....de nem annyira, mint anyjának.
A kis unikornis minden rezdülését látta.
Könnyedén lekanyarodott a föld felé, és ledobbant elé.
- Üdv! |
|
Sunny érdeklődve piilantott a pegazus felé. Elámult csodás szárnyaim. Mindig is pegazus szeretett volna lenni, főleg most, és egyszerűen elszárnyalni, elrepülni minden baj felett... de ez nem volt lehetséges. Szomorúan sütötte le eddig ragyogó tekintetét, és majdnem elsírta magát. | |
Könnyedén szárnyalt a magasban, néha le-lepillantva.
Észrevette az unikornist, de egyelőre nem foglalkozott vele komolyabban. |
|
Sunny most itt kersett magának pihenőhelyet, és mivel orrát megcsapta az ismerős és kellemes virágok illata, leheveredett, és legelni kezdett. | |
 Gyorsított, futni akart, cselekedni, kicsit levezetni a gonodlatokat és érzelmeket. |
*Leügettek a dombról és a Sötétség felé vették az irányt.* |
- Akkor menjünk! - táncolt kicsit egy helyben, és szemeiben tűz villant.
|
*Csodaszarv bólintott.*
- Akkor ezt megbeszéltük.
*A napra pillantott, ami már igencsak alacsonyan járt.*
- Van egy rossz hírem: indulni kellene... |
Kis ideig nézte, nézte Csodaszarvat.
- Segítséget hívok....Rendben. De ne várd el tőlem, hogy otthagyjalak. Bármit kérhetnél tőlem. De ezt nem....... |
- Ha valami bajom esne, akkor hagyj ott és vágtass minnél messzebb a helyszíntől. Mondd el, amit láttál a többi eriszinek, ők remélhetőleg elmondják valamelyik társamnak. |
| - Nem, míg nem tudom mi az. Amit nem tudok megtartani, arra nem tehetek ígéretet. De ha képességeim szerint megtehetem, megígérem. |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar a Nagydomb tetején állt. 
Sunny Kecsessel együtt mosolygott.
- Nem is hittem. - mondta, és szélesen elmosolyodott.
Gyorsított, futni akart, cselekedni, kicsit levezetni a gonodlatokat és érzelmeket.