|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 20:13 - |
 *Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.* |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 Linneit elnyelte az erdő..... |
 Csoki csak várt, csak várt, de Linnei sehol.Lebukott a felhők alá, de ott sem látott senkit.Felszálllt és lefeküdt az egyik felhőre és ott várt tovább. |
Linnei tovább zuhant, majd lassan fékezni kezdett.
Fák lombjai felett járt.
Ide-oda járt a tekintete, kutatta a vidéket, majd lebukott a levelek alá.
Pár pillanat már sebesen vágtázott, a törzseket kerülgetve. |
| Csoki egy percet sem várt, utána ment és ő is beugrott a felhők közé.Nem találta a kancát.kijött a felhők közül és várt.Mereven nézte a felhőket, hogy mikor bukkan elő Linnei! |
Linnei suhant tovább.
Sietett, zúgott, míg végül pár bárányfelhő közé ért.
Ott pörgött egy darabig, aztán fejest ugrott pont a közepükbe, le a mélybe! |
| Csoki nagyon megdöbbent a hirtelen irányváltoztatásnak.Egy helyben lebegve figyelte az unikornist.Nem akart közelebb menni, csak ha már elég messze van, mert azthitte, hogy csak trükk.Bár egy kicsit aggódott a kancáért.Csak nagyon lassan követte! |
Linnei is felfelé lendült, hogy elkapja a csikót, de aztán hirtelen megállt.
Elrévedt a távolba, aztán, mintha mindenről elfeledkezett volna, elindult egy irányba. |
| Csoki egy éles kanyarral, messzebb Linneitől, megfordult felfelé irányba.Így egy kicsit lassabban ment, de próbált sietni! |
Rezzenéstelenül zuhant tovább, egészen közel engedve a földet.
Akkor aztán hirtelen, néhány csavarral, egyenesbe állt, és űzőbe vette a pegunit. |
Csoki kinézett és láta, hogy Linnei tovább zuhan.Kiugrott a felhőpamacsból és leugrott a mélybe!Szarvát a földnek állította és összeszorította szárnyait!Így gyossabban utólérte Linneit!Zuhanás közben szárnyával megérintette és annyit mondott:
-Te vagy!
Azzal tovább zuhant! |
Linnei csinált egy szaltót zuhantában, és csodálkozva látta, hogy a fiatal peguni eltűnt.
Egyetlen pillanatra aggodalom fogta el, de azt gyorsan elhessegette.
'Biztos meggondolta magát.'
Tovább zuhant lefelé. |
Csoki rögtön a föld felé fordult és összehúzta magát.De aztán más jutott eszébe.Csoki visszarepült a felhőkhöz és egy ugrással az egyik kis felhőpamacs közepében termett.Most várt! |
Hihetetlenül gyorsan visszafordult a zuhanásból, és hosszú farkával a csikóra suhintott.
- Te vagy! - kiáltotta.
Aztán zuhant lefelé tovább, megállíthatatlanul. |
Csoki egyszerű repülésben utána indult.egy pár perc múlva játékosan meglökte.Aztán úgycsinált, mintha nem ő lett volna!Most más jutott eszébe!Megint megbökte, de most elrohant és azt mondta:
-Te vagy a fogó! |
Szemei felizzottak, de végül halkan szólalt meg:
- Nem fog....
Linnei megpördült, és süvítő zuhanórepülésbe kezdett! |
-És mi van ha visszatér?
Kérdezte röviden! |
A távolba révedt.
- Csak úgy utazgatok...Ismerkedem. Felfedezek....Pontosan magam sem tudom.
Vállatvont.
- Felőlem jöhetsz, de mint már mondtam, én csak úgy megyek ide-oda, semmi célom nincs. A gyengeséged nem rám tartozik. A Sötétség már legyőzetett, a mindennapi élethez meg már elég idős vagy, hogy magad edződj meg. |
-És mi célból?Veled tarthatok?Vagy túl gyengének tartasz?
Felrepült mellé és kérdőn nézett rá! |
Linnei sajátosan elmosolyodott.
- Utazgatok. - felelte kitérőn. |
-Hát akkor mit csináltál?....Na jó!Hagyjuk!Ne veszekedjünk!
-Egyébként mi járatban errefelé? |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.*
Linneit elnyelte az erdő.....
Csoki csak várt, csak várt, de Linnei sehol.Lebukott a felhők alá, de ott sem látott senkit.Felszálllt és lefeküdt az egyik felhőre és ott várt tovább.