|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Biztonságban... - *ismételte halkan.*
- Tehát mondjuk ez itt, ez veszélyes. Mitől? A patak elkezd áradni és belefulladunk a vízbe? Vagy miattunk veszélyes? - *itt Éji Táltosra és magára mutatott szárnyával.* - Mondjátok, mitől féltek? Miért akarjátok elzárni magatokat a többiektől? Miért akartok magatokra maradni? Miért akartok Minket magunkra hagyni? - *az utolsó mondatnál végtelenül remegett a hangja.
Csak úgy ömlöttek belőle a kérdések. Sosem akarta ezeket kimondani... most mégis kitörtek belőle.
Barna sörényét arcába rázta, ajkába harapott és csöndben, remegő lélekkel várta a választ.* |
 Követte Éji Táltos pillantását, és elmosolyodva, hálásan bólintott.
|
 Bólintott, bár tudta, nem neki szól főként a kérdés.
-Én mindenesetre azért veletek tartok...biztos, ami biztos!-nézett a kicsikre. |
Szinte szikrázó szemekkel elmosolyodott, és kissé meghajtotta fejét Éji Táltos előtt.
- Megtisztelsz minket! Örülök, hogy együtt utazunk! Remélem jó is lesz az út....
Aztán meghallotta a többiekkel együtt Triopo szavait. Összenézett társaival, és látta a szemükben a lemondó, tanácstalan kifejezést.
 - Tudod - kezdte szelíden - valójában nem akarunk. Sokan nem akarnak...De nem igazán tudjuk mit tehetnénk. Az Alapítók azt akarják, hogy mindenki odamenjen, hogy biztonságban együtt éljünk.....Ott varázs is van bőven. Tény, hogy....kicsit vad hely. Főleg kicsiknek. De mit tehetnénk?
|
*Megrökönyödve nézte a kis csoportot.*
- Ez most komoly? - *bukott ki belőle.* - A Rémségek szigetére akartok menni? |
| -Ha nem zavarok, veletek tartanék egy kis ideig!Még nem láttam a Rémségek Szigetét, s talán elkelhet ott a segítség!-de magában furcsálta, miért odamennek...még nem tudta, hogy ott "laknak" az ereisziek... |
Egy apró lépéssel Triopo mellé lépett, és úgy súgta vissza:
- El kell döntenünk hová is menjünk....Ha jól sejtem a többieknek sem fűlik a foga a Rémségek szigetéhez. A csikókat szabadon akartuk nevelni, de nem épp olyan helyen - húzta el kissé orrát.
Lenézett lányára, aki már majdhogynem szendergett a szárnyai közt. Milyen drága ez a kicsi pegazus!
- Kryannának sem azt képzeltem el. Nem jó, hogy oda akarnak költözni a legtöbben, és tőlünk is ezt várják - mondta komoran.
 Éjfél végre összeszedte minden csikójukat!
- Akkor indulhatunk? - kérdezte lassan, vontatottan.
A többiek kelletlen bólogatása nem tette könnyebbé a helyzetet, de Éjfél nem tudta mégis mi mást tehetnének. Menni kellett.....
Ugyan kis csoportjukban nem volt vezető, mind egyenlőnek számítottak, de mégis ő volt a mén, így elhatározta, hogy erős lesz, és elvezeti biztonságban társait a BoszorkányVidékre. Körülnézett, majd Heruval oldalán elindult elfelé.
Kyrador (ahogy mindig) most megkomolyodott, főleg, hogy látta Kyara szomorkás arcát, és engedelmesen, nyugodtan állt anyja mellett.
Kyara rámosolygott a kamaszra, majd Éji Táltos elé állt, kissé megdöntött fejjel nézve a ménre.
- Akkor...most búcsúzunk? Vagy talán lenne kedved velünk utazni? |
*Egy ideig csöndben várt, hátha valami történik, de végül nem bírta szó nélkül megállni.*
- És most? - *súgta Marannának.* |
Szárnyaiba fogta csikóját, és komor arccal eltöprengett.
Vajon mind ugyanoda kell menjenek? Nem örült volna igazán....
Látta ezt a többiek arcán is. |
- Add csak ide. - *mondta gyorsan és szárnyával elvette Kyradortól a kis tűzlabdát.
Egy utolsó pillantást vetett még rá, majd tollaival körbefogta és az eddig szórakozásra használt tűzgömb eltűnt...* |
| Mivel ő nem vült tűz elemű, ő is Triopóra nézett... |
- Kryanna ma már elég lesz! - kiáltotta hirtelen.
Hangja komor volt, és elszánt.
 Kryanna erre megállt, és mivel már habosra izzadt, odaszaladt anyjához. Kimerülten hagyta, hogy Maranna felvegye, és egy pillanat múlva már aludt is. Valahogy minden értelmét vesztette.......
Igazat adott Marannának, és ő is hívta fiát.
- Talán mára elég.....Ideje pihenni!
 Kyrador elcsodálkozott, hisz Kryanna sosem szokte feladni, de aztán rájött, hogy anyja hívta, és neki is mennie kell.
Odaügetett Kyara elé és felmosolygott rá.
- Felőlem mehetünk! De ezzel mit tegyek? - mutatta fel a tűzgolyót.
Aztán tanácstalanul nézett Éji Táltosra és Triopóra. |
| Nem akart állást foglalni senki között, ezért inkább nézte a "versenyt"! |
- Azért kedves tőled! - mondta halkan Triopónak.
Aztán lányának kiáltott:
- Hajrá kicsikém!
Kyranna erre még jobban belehúzott!
Szinte már Kyrador mellett haladt!
Döbbenten pillantott a kis kancára, aztán nevető anyjára, és ő is inaszakadtával loholt tovább! |
*A probléma megoldására egy újabb kis tűzgömböt varázsolt szárnyára, de mikor látta, hogy így is jót szórakozik a két csikó, tollaival körbefogta a kis tűzlabdát és eltüntette.* |
| -Már látom!-nevetett fel. |
- Ejnye! - súgta nevetve a fekete ménnek, ahogy visszatért mellé.
- A fiam ügyes csődör, határtalan kedvvel és emellett nagyon kitartó....Örökölte az apjától azt, ami igazán szenvedélyesen szerethetővé tette....De azt a kis kancát sem kellene féltened!
Kryanna meghallgatta ugyan Éji Táltost, de láthatóan nem érdekelte a tipp! Hirtelen beugrott az eddig még tőle sosem látott sebességű vágtába!
Egy pillanattal később már Kyrador nyomában volt!!!
Szinte csak magának elmosolyodott, de büszke volt szórakozottsága mellett!
- Sárkányvarázs... - mondta halkan. |
| Mosolyogva nézte, ahogy Kryanna reménytelenül próbálja elkapni Kyradort.Sokáiggondolkozoztt, vajon beleavatkozzon e, de végül a csikó kori énje győzött.Odalépet a kis kancához, és a fülébe súgta.-Próbáld meg nem elkapni, hanem kicselezni!Próbáld meg sarokba szórítani, s ha nem adja a labdát, megnézhetnéd, vajon csikis-e!-kacsintot rá, s még mielőtt a csődör siheder észrevehette volna az ő ellene készülő szövetséget, Éji Táltos a felnőtt közegben volt már. |
Kyrador bólintott. Hisz minden jónak vége szakad egyszer....
Megrázta magát, és hirtelen patái előtt lobogott már a labda!
Felkacagott, felkapta, és megiramodott vele!
Kryanna felháborodott arccal, hangosan visítva rohant utána!
Még elrontja a játékát!!! |
| -Rendben!-bólintott ö is szelíden, majd Kyradorhoz fordult-Na, rázd meg magad, eleget pirultál!Hadd kapja vissza Kranna a labdáját! |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Követte Éji Táltos pillantását, és elmosolyodva, hálásan bólintott.
Bólintott, bár tudta, nem neki szól főként a kérdés.
- Tudod - kezdte szelíden - valójában nem akarunk. Sokan nem akarnak...De nem igazán tudjuk mit tehetnénk. Az Alapítók azt akarják, hogy mindenki odamenjen, hogy biztonságban együtt éljünk.....Ott varázs is van bőven. Tény, hogy....kicsit vad hely. Főleg kicsiknek. De mit tehetnénk?
Éjfél végre összeszedte minden csikójukat! 
Kryanna erre megállt, és mivel már habosra izzadt, odaszaladt anyjához. Kimerülten hagyta, hogy Maranna felvegye, és egy pillanat múlva már aludt is. Valahogy minden értelmét vesztette.......
Kyrador elcsodálkozott, hisz Kryanna sosem szokte feladni, de aztán rájött, hogy anyja hívta, és neki is mennie kell.