|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Ő is mosolyogva nézte csikóját.
 -Naná!-bakolt egyet vidáman.
|
Vihar elmosolyodott, és kacsintott.
Maranna is örült, hogy Kryanna kancapajtásra talált.
- A Diahar se rossz. Tudsz fogócskázni? |
Bólintott és biccentett Triopónak, természetesen mosolyogva!
Kis méregetés után boldogan ugrott egyet egy helyben és köszönt-Szia!Kryanna, szép név! |
Vihar boldogan elmosolyodott.
- Maranna! Üdv! - nyerítette kedvesen, jól esett neki nem összetörten találni társát.
- Diadém, ő eriszi társam Maranna! Maranna, ő a párom Diadém! A lányunk Diahar!
Örömmel fordult az érkezőkhöz.
- Üdv!
- Öröm találkozni Veled - hajtott fejet Diadémnak.
Aztán mosolyogva a csikókra pillantott.
- Az én kicsim neve Kryanna! Ő pedig - itt szárnyával a vele lévő peguni felé intett - Triopo! Nemrég találkoztunk.
Kryanna hihetetlenül feszesre kihúzta magát, és biccentett a kis peguninak. |
Párja mellett érkezett a kis tisztásra.Kedvesen köszönt az idegeneknek.-Üdv!
Diahar bezzeg rögtön előrohant és megállt a másik csikó előtt.Szemével méregetni kezdte. |
- Nem éppen egy tipikus társasági lény - jegyezte meg szárazon, és lesegítette a bizonytalan Kryannát.
Gyanakodott, hogy visszajönnek a lények, és csak félig-meddig szívesen lépett utánuk a talajra. |
 Lentart lassan elindult az erdő felé, és hamarosan el tűnt a fák között. |
 *Triopo viszonozta a búcsúzást egy biccentéssel.* |
-Üdv!Lentart vagyok!-köszönt az érkező ménnek aztán mást nem is tudott mondani, mert érkeztek a szökkencsek.Ahogy elhaladtak megszólalt.
-Azthiszem mennem kell!-mondta s egy bólintással elköszönt. |
- Ó, az biztos, csak sokan vagyunk, akik nem....kedveljük őket - mormolta, és kirázta sörényéből a beleakadt szökkencset.
Aztán felemelte és háta fölé boltosította szárnyait, hogy takarja az undorodó és rettegő Kryannát.
Kryanna örült a védelemnek, le is hasalt a kis kuckóban, és onnan nézegetett kifelé, néha kidugva orrát, de elborzadt a fekete tömegtől lent. |
*Triopo összehúzott szemekkel figyelte a lényeket.*
- Találó név... - *ismerte el, miközben a hatalmasra szökkenő pókokat nézte.* |
Neszezést hallott, amitől ide-oda kezdte kapkodni a fejét, és magához húzta Kryannát, igaz, lánya már rég közé és Triopo közé furakodott.
Aztán megkönnyebbülten sóhajtott.
- Szökkencsek! - nyihogta nevetve.
Nagy, majdnem csánkig érő pókfélék rohantak át a tisztáson, fekete szőnyeggel borítva be pár percre, néha hatalmasakat ugorva a levegőbe!
- Semmi baj! Nem bántanak! - kiabálta.
Kryanna rémülten sikongva ugrott fel anyjára, és kimeredt szemekkel nézte a lényeket. |
*Triopo nem titkolta: örült a meleg fogattatásnak!
Határozottan állt Maranna mellett és mosolyogva figyelte Kryannát.* |
Zavartan nézett Lentartra, és aztán örült, hogy Triopo csatlakozik hozzájuk. Nem nagyon tudott mit mondani ennek a lénynek!
Boldogan szaladt Triopóhoz, és megpaskolta a szárnyát, hogy aztán csodálkozva lássa: nem lesz sárkányszárnnyá! |
*triopo hosszú töprengés után úgy döntött, csatlakozik a társasághoz, így kicsit messzebb leszállt és Marannáékhoz lépkedett.*
- Üdv. - *köszönt.* - Ha jól sejtem, mi még nem ismerjük egymást. Triopo vagyok. |
| -Mit mondhatnék? |
Visszakozott.
- Nem akartalak megbántani, csak.....Elég komor lény vagy! S nem beszélsz sokat..... |
| -Köszönöm, hogy ilyet feltételezel rólam!Igazán kedves!-komorodott vissza, de amin elkezdett gondolkodni, azt nem felejtette el. |
Elkomorodott.
- Ugye nem tervezed, hogy....megvívsz vele a húgáért, vagy ilyesmi? Duweld néha tényleg különösen viselkedik, de ő az erdő őre, ezt is jelenti a neve, nagy baj lenne, ha történne vele valami! |
-Köszönöm!-mondta és közben újra kezdett feloldódni.
A másik ménre nézett, amelyik éppen nézelődött.
Lentart nézelődni kezdett. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
Ő is mosolyogva nézte csikóját.
-Naná!-bakolt egyet vidáman.
Lentart lassan elindult az erdő felé, és hamarosan el tűnt a fák között.
*Triopo viszonozta a búcsúzást egy biccentéssel.*