|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Steel látta a ráküldött ködlényeket.
'Ennyi telik a mágiádból?'
Parancsot adott, Izabó új erejétől eltelve a szellemeinek, hogy pusztítsák el az összes ködlényt. És azok megtették.... A ködlények eltűntek és ezzel Steel új veszélyesebb mágiába fogott: teljesen eggyéolvadt Izabóval! Az eriszieknek rengeteg erőt adott, majd jeges, szürkés fényt ragyogtatott fel, ami, mint valami kis nap, a támadók kicsiny serege fölé repült. Mágikus volt a fény, hogy ellássa őket, mindnyájukat, azzal a képességgel, hogy lássanak minden mágiát.
Azután megparancsolta a többieknek, hogy folytassák a harcot, majd felrepült a magasba és felhasználta Izabó egyetlen, kikezdhetetlen és a világegyetemben egyedi képeségét: kitépte az elit, pegazusvezetők lelkeit! Holttesteik a földre zuhantak agyonvágva jónéhány ügyetlen orkot. A lelkük pedig Steel rabszolgája lett. Szorgalmasan irtani kezdték a saját korábbi beosztottjaikat!
Ezután Steel két dolgot tett még, mielőtt leszállt volna, hogy folytassa, ahol abbahagyta: a vízpajzsot megfagyasztotta és blokkolta az "ütés-mágiát" a csata további részére.
|
| Ghost összehúztamagát!Annyira félt, hogy egyszer csak, hogy egyszer csak egy kis kerek pajzs jelent meg körülötte!-Hát ez?-És nekiment vele annak az izének!A pajzsból egy erősebb vízsodrás keletkezzett ami elsodorta a lényt!De aztán eltűnt a pajzs és a víz is!-Hát ezt hogy csináltam??? |
A Sötétség Ura egy védőpajzsot varázsolt a vár köré. Aki hozzáért, abból kiszállt a lélek, és teste beállt a ködpegazusok közé.
Amint eltüntek a lángok, a várból kiralyzott a világ összes méhe, persze nem normális nagyságban. Ezek mellett még néhány pegazus, akik vezető posztot töltöttek be, és osztaguk élére álltak. Egyenlőre ennyinek látszott a Sötét Nagy Úr hadserege.
Amikor megérkeztek a további ellenségek, az egész Sötétségen egy ütés futott végig. Ez úgy festett, mintha egy energiapajzs lenne, csakhogy amikor hozzáért a lényekhez, azok hatalmas ütést érzetek, mintha gyors repülés közben nekirepülnének valaminek. Most ez történt, csak fordítva. Ő beléjük ütköztek. Ezellen kivételesen semmiféle varázslat, furfang vagy egyéb nem használt.
Amint meglátta a tüzes lényt, ami tüzet húzott maga után, felé küldött egy vízsugarat. A vízsugár a sereg körül vékony vízréteget húzott, hogy a katonák ne éghessenek meg.
A hatalmas szürke pegazus által küldött köveket az egyik peguni vezető (az Úr parancsára) fel-felemelgette. Hálából egy védőburkott kapott maga köré, amit nagyon nehéz volt megtörni. csak a legnagyobb varácslattal bíró lények voltak ilyenre képesek.*
- Igaz, a sárkányaim már nem látnak, de a hallásukat és a szaglásukat nem tudjátok elvenni !!!! - *ordította rekedt, rémisztő hangon az Úr valahonnan a vár belsejéből.
A négyszarvú unikornisra 100tagú ködpegazus csapatot küld a Sötét Úr, mivel Őt tartja az egyik legveszélyesebb ellenségének. ~100 katonámmal nem bírhat el.~
A magasan repülő pegazusok és sárkányok sorban potyogtak le, mert a villám beléjük csapott. Ez végtelenül nagy dühre gerjesztette az Urat. Észrevette, hogy a háttérből egy fekete pegazus szórja a villámokat. Erejével visszairányított egy villámot, ami így létrehozójába csapott...
Egy másik fekete pegazus is feltűnt neki, aki gyorsaságával keltette fel magára a figyelmet. Fölé felhőket varázsolt, amik félméteres jégtömböket dobáltak magukból.
A háttérben felbukkanó foltos lény felé küldött egy gyík-elefánt féle teremtményt, aminek a nyelve csonttörő volt.* |
Steel érezte egy tudat simítását.
'Hát ez volt az ára.'
Izabó szelleme pedig beléolvadt és eggyéváltak. |
 *Skywalker villámokat idézett elő, amiknek jó része állatba csaoódott, amik piritósként zuhantak a földre. Ő nem sietett közelharcba. Megelégedett a mágia használatával, semmi kedve sem volt összetöretni magát. Így hát folytatta a villámszórást.*
*Logos kiszemelt magának egy gusztustalan nyelvet, ami a várból kanyargott ki, és a levegőben tekergőzött. Szárnyaival hatalmasatt lökött magán, és nyílként repült a nyelv felé.*
*Despota követte Razort, Mirautot és Maudot. Leszállt, miközben elbánt néhány szörnnyel, és haladt tovább egyre beljebb.*
*Üstökös pedig belevetette magát a ködpegazus hadba.* |
Steel megdöbbenve mmeredt az érkezőkre.
- Várjatok! A vár körüli lángok! Az Draugherité!
De elakadt a szava. És egyetlen pillanatra mindenki megdöbbenve megállt.
A lángok a vár körül elhalványodtak és kihunytak....
-Mi lesz most? - suttogta.
- A Sötét Nagyúr szabad! |
 *Nightwish sebes vágtában érkezett, és észrevétlenül törte meg a határt. Látta, hogy a harc elkezdődött. Egyetlen percig sem tétovázott, sietve az erisziek után vetette magát és támadott...
*Thesztrál sietve repült, hogy beérje az erisziek csapatát. tudta, hogy Izabónak most nem tud segíteni, bármennyire is szeretne. Az egyeteln dolog, amit tehet, hogy itt harcol a Sötétség és ura ellen...*
* Szauron merészen követte Thesztrált, és kitartóan, dühösen horkantva nyargalt a fekete pegazus mellett, a vár felé.*
 *Gery vad bömböléssel és üvöltéssel csapott le a magasból, szárnyai cspásától megremegett a levegő, és a hatalmas csődör egyenesen a sötétbe burkolózó vár felé lendült.*
 *Átok Gery nyomában tűnt föl, makacs és dacos grimasszal az arcán, s elszántan követte a félsárkányt a vár felé, a csatába.*
*Ingition tüzes prüszköléssel vágtatott, nyomában pusztító tűz perszelte az amúgy is fekete földet. Kitartóan vágtatott a vár irányába.* |
| Ghost is itt volt!Először nem mert a szörnsek közelébe menni!Egy negy darab szikla mögött bújkált!Érezte, hogy segíteni kéne!Meglátta Machost és felüvöltött:-Nem hagylk titeket cserben!!!-Ezután annak az óriás sziklának neki rohant!Lezúdította a lejtőn!Nem ért sokat, de valamit segített!Ezután Machos után rohant neki az ellenségnek!Még nem tudta mit csinál azzal az "óriási"erejével, de vágtatott a seregnek, mert úgy érezte segítenie kell! |
Steel felüvöltött. Pont olyan hangon, mint Draugherit!!!!!
- TÁÁÁMADÁÁS!
Ezzel ő is előrerontott, le a meredek falon, függőlegesen; le a fennsíkra az ellenség soraiba!
Amihez hozzá ért, jéggé fagyott és miliárd szilánkra robbant szét! Lesunyta négy szarvát és jeges dermedtséget küldött az útjéba esőkre.
Razor pusztán fizikai erejével, patával, szarvval, foggal ment a szörnyeknek.
M iraut és Maud egyesítették az erejüket és megvakították a sárkányokat, aztán Razor módjára a tömegre rontottak.
 
 
 Az eriszi pegazusok egy csaparta nekiment a sárkányoknak, akik nem láthatták vagy halhatták őket, Maudéknak hála.
 Csalogány és Roquen egy lángviharban nekimentek a ködlovaknak.
Machos ezelőtt a kettős előtt repült, ölve és rémítve.
Jaddis pengés szelet küldött a sárkányokra, hogy minél tovább legyenek összezavarva, aztán berontott a legsűrűjébe.
 Michaelangelo pedig felordított és olyan erejű földrengést indított el, ami darabokra tépte a talajt az ellenségeik alatt és ezrek halálát okozta.
Aztán kőkemény sziklákat maga előtt hajtva elindult és ölt és ölt. |
*A sötétbe burkolózott várból halk dörmögés hallatszott.
Steel hatalmas ordítására a Sötétség engedett egy kicsit. A környezet kiszürkült. Már lehetett látni valamelyest. Az ég egyik sarkából pedig előbukkant a nap, de oly haloványan, oly erőtlenül, mintha egy újjászülető égitest lenne.
Egy kis hatásszünet után hirtelen hatalmas szélvihar kerekedett. A szél rengeteg sikolyt, halálhörgést hozott magával. Néhány lénynek személyre szabottan külön-külön széláramlatot hozott létre a várban lévő úr:
Cassandra és Fundamentum fülébe a szél Brünhilde utolsó nyögéseinek hangját hozta el.
Üstökös mellett a szél halkan susogott: "A barátod meghalt borzasztó kínok között. Ugyanilyen sors vár rátok is." És ezt folyamatosan ismételgette.
Michaelangelo mellett is susogott a szél: "Hogy is hívják azt a szép fehér kancát ? Lilina ? Igen, már emlékszem... Épp felé tart egy hordányi sárkányom, akiknek köszönhetően szörnyűséges kínok között fog megdögleni." Az utolsó mondatot folytonosan ismételgette.
Eközben még erősebb lett a szél. A levegő hőmérséklete hirtelen 0fok körülivé változott. A várból egy hatalmas pukkanás volt hallható, és a támadók megpillanthatták a kastély valódi kinézetét:
A pukkanás egy varázslat aktiválása volt, ami kivilágította a várat.
Ám nem csak a várat lehetett látni, hanem a hadsereget is, ami körülette a földön (nevezhetem ezt földnek?) álltak. A földön borzasztóan ocsmány kinézetű lények voltak. Volt ott nyálkás csiga formájú lény is, ami egy pegazus nagyságával is felért, volt skorpió-béka, sáska (pegazus méretben) és még sorolhatnám milyen lények.
A levegőben a vár körül szárnyas lovak sorakoztak. Mindegyiknek volt szárnya és szarva, körülbelül úgy néztek ki, mint a pegunik. Ami viszont más volt. Testük ködből állt össze. A szarvuk végén egy kis piros pötty volt.
A vár fölött gigantikus méretű sárkányok körüztek. Némelyik még tüzet is okádott felcsigázódásában.
És akkor még nem is beszéltem a várból kinyúló nyelvekről, amik között volt olyan, ami a levegőben tekergett, másik példányok mega földön kúsztak. ezeknek pont olyan volt a nyelvük, mint a tengerparton lévő szörnynek.
A Sötétség hirtelen elnémult. A várból hatalmas önbizalom áradt. Úgy vélte az Úr, hogy ezek a kis légypiszkok semmit sem tudnak ellene tenni...* |
*Üstökös követte Michaelangelot és elborzadt a látványtól.*
*Despota is befutott közvetlen Üstökös után.*
*Logos követte Machost. Ő is részt akart venni ebben a döntő ütközetben.*
*Skywalker valahonnan a magasból repült a többiek felé. Ő nem az eriszi hálón fogta a történteket, hanem saját tulajdon fülével hallotta Draugherit hatalmas bömbölését. Követte a hangot, és ide lukadt ki. |
Leolan leszállt a fennsík fölötti meredélyre és elámult.
Fényvihar is megérkezett. Ő sem szólt...
Cassandra már vágátban érkezett.
'Brünhilde...' gondolta és egyetlen könnycsepp folyt végig az arcán.
Csalogány a levegőben lebegett. Titokban jött és most ő sem talált szavakat a látványra.
Roquen a levegőben lebegett és csak céltudatos gyűlöletet érzett.
 Maud a sötétségbe fúrta a tekintetét és már az ellenfelét kereste.
Charcedon lángjait megfojtotta a sötét, de ő már érezte a mágiá, amit használni fog.
Fundamentum is Brünhildét siratta és küzdeni akart.
Machos halgatagon nézett maga elé.
Jaddis is megjött és leszállt.
Steel volt az egyetlen, aki a többiek elé repült, félig fehér ködént.
Razor Maud mellett állt és várta a jelet.
'Eris....bocsásd meg nekem....de ma éjjel ölni fogok...'mormolta magában.
Miraut most érkezett és elszántan meredt a lángoló kastélyra, a körötte sétáló fekete árnyakra és a rettenetes dologra, ami a lángok mögött mozgott a kastélyban.
Michaelangelo utoljára jött.
- Hát ennyi volt.....Jó volt veletek élni.
Steel végignézett társain.
- Draugherit és a többi társunk áldozata nem volt hiábavaló.
-Értük harcolunk ma éjjel!
A kastélyhoz fordult.
- Készen állsz?! Mert most elpusztulsz! - üvöltötte és a homály megremegett előtte.
|
Fogalma sem volt meddig ment a sötétben. Nem érzett fáradtságot, sem félelmet. Csak ment a nyomokon. És ment és ment, míg a sötétség szilárd lényei és pontjai körülvették, de nem érdekelte. Mostmár pont olyan volt, mint ők: rettenetes, sötét, lelketlen....
Aztán hirtelen megállt és azt érezte, hogy kiüresedett lelke minden pontját betölti a döbbenet: egy fentebbi ponton állt és lefelé érzett. Itt már olyan sötét volt, hogy a látás abszolút felesleges volt. De ő, sárkány-peguniként tökéletesen "belátta" az alatta elterülő helyet: egy gigantikus várkastély állt a hatalmas síkságon, körülötte a sötétség hatalmas lényei sétáltak, repültek vagy vonaglottak.
Az agya valahol a legmélyen érezte a pánikot, de a legmélyebb, lényét jelentő mágia kitartott a tébolyt jelentő rémület hullámai ellen.
Nézte a látványt. Csak nézte és nézte....
'Hatamas ellenség.....ennyi mágiát önös érdekre felhasználni csak a legördögibb lények képesek!'
És hirtelen rájött, hogy a borzalmas akarat, immár minden szolgájával, akik az ő eleven nyúlványai voltak, őt figyeli. Kíváncsian és gonoszul vizslatja őt, hogy vajon mit is fog tenni ellene.
'Elpusztítalak! Nem félek! NEM FÉLEK!'
És a sárkányörökség kitört: egész lénye égett, olyan eszelős tűzzel, ami bevilágította a síkságot és lakóit. És azok meghátráltak! És végül, mikor gazdájuk megállást parancsolt, elégtek!
De a Várkastély és Ura ellen mindez nem volt elég. Körülvette, felforrósította a falait, de nem tudott vele mit kezdeni. Nem volt elég.
De az erejével sakkban tarthatta és hívhatott segítséget!
Rettenetes bődülést hallatott. Végigvonult az erisziek mágiahálóján, de a fizikai világon is!
'Mostmár biztosan véged! Mindenki ellen Te sem vagy elég erős!'
És az akarat tombolt a rettenetes, tüzes béklyóban. És elszívta az erejét. Draugherit sejtette, hogy ez az életébe kerülhet, de aztán eszébe jutott Brünhilde, Freya, Midas, Cador, Melisor, Angerum, Lionelf, Keirus, Kunó és még ki tudja hány csupán az erisziek közül, aki áldozattá vált és akik tán soha többé nem láthatják viszont a fényt.
'Őértük!' és a Belső Lángja felragyogott, még egyszer (tán utoljára...)! És egyetlen titáni pillanatra nappali világosság töltötte be az egész Örök Sötétséget! Aztán Draugherit érezte, hogy az öntudata elszáll és csupán a (tán örökké égő) kastélyt körülvevő lángok maradnak meg....
'Addig, amíg kell...' ez volt az utolsó gondolata.
|
Draugherit megérkezett. A hívás elhalt. Előtte a sötétben egy mozdulatlan alak feküdt...Mindent megértett. Odalépett Brünhilde fölé.
'Valószínűleg elvették a lelkét...' gondolta szomorúan.....Egy valkűr elesett...Ha nem is pusztult e teljesen, egy társsal mindenképpen kevesebb...Mostmár csak a teljes győzelem segíthet. Csak az mentheti meg Brünhilde és (immár tudta) sok-sok társa lelkét. A sok segélyhívás, ami túl korán elhalt....
De Brünhilde nem hiába veszett el (akár örökre, akár csak időlegesen): tükörszilánk-nyomok mutatták, merre ment támadója....Az utolsó mágia, amit a valkűr megtett....
Lassan elindult a nyomokon.
'Talán most elérkezünk az utolsó felvonáshoz...' |
| *Skywalker ment tovább. Úgy tett, mint aki meg sem hallotta az iménti megjegyzést. pedig nagyon is meghallotta, és rosszul is esett neki. Ez a beképzelt illető azt hiszi, hogy csak Ő kűzd, pedig ez így nem igaz. Skywalker is már régóta szelte a sötétséget. De véleményét nem hangoztatta. Jobbnak látta békében elválni...* |
- Én nem. - szólt hátra.
- A Sötétség elleni harcban jobb ha nincsenek zavaró tényezők az utamban.
És ment is tovább. |
| - Remélem, még látjuk egymást ! - *azzal folytatta útját a másik irányba.* |
- Draugherit vagyok.
Azzal el is fordult a másiktól. Homályos hívást érzett ,arafelé indult el.
'A Sötétség zavarja a mágiánkat...Közel már a cél!'
Így céltudatosan elindult. |
- Nyugalom. Biztosíthatlak, hogy a Te oldaladon állok. Mármint akkor, ha Te a Sötétség ellen vagy. De ha a nevemre vagy kíváncsi, akkor elmondom. Engem Skywalkernek hívnak. És Téged ? |
- Szürke vagyok, de ezúttal világos.
De ha nem mondod meg ki vagy, akkor az utolsó, örökkétartó vaksötét éjszakád elhozója leszek! - lépett egyet előre fenyegetően. |
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Steel látta a ráküldött ködlényeket.
*Skywalker villámokat idézett elő, amiknek jó része állatba csaoódott, amik piritósként zuhantak a földre. Ő nem sietett közelharcba. Megelégedett a mágia használatával, semmi kedve sem volt összetöretni magát. Így hát folytatta a villámszórást.*
*Nightwish sebes vágtában érkezett, és észrevétlenül törte meg a határt. Látta, hogy a harc elkezdődött. Egyetlen percig sem tétovázott, sietve az erisziek után vetette magát és támadott...
*Gery vad bömböléssel és üvöltéssel csapott le a magasból, szárnyai cspásától megremegett a levegő, és a hatalmas csődör egyenesen a sötétbe burkolózó vár felé lendült.*
*Átok Gery nyomában tűnt föl, makacs és dacos grimasszal az arcán, s elszántan követte a félsárkányt a vár felé, a csatába.*
iraut és Maud egyesítették az erejüket és megvakították a sárkányokat, aztán Razor módjára a tömegre rontottak.
Az eriszi pegazusok egy csaparta nekiment a sárkányoknak, akik nem láthatták vagy halhatták őket, Maudéknak hála.
Csalogány és Roquen egy lángviharban nekimentek a ködlovaknak.
Michaelangelo pedig felordított és olyan erejű földrengést indított el, ami darabokra tépte a talajt az ellenségeik alatt és ezrek halálát okozta.
Maud a sötétségbe fúrta a tekintetét és már az ellenfelét kereste.