FrissítésSúgó

Draugherit

2006.05.26. 22:25 -

Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte. A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte. Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt. Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat.... Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában. Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet... Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....' Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.

[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]

Steel

Előzmény | 2006.06.01. 17:49 - #44

- Köszönöm. - mondta ellágyulva. - Lámlám Üstökös...Annyi mindent elvesztettél, és most "apa" leszel. És mindez rám is igaz! Csak épp anya leszek! - nevette el magát.   Végignézett a tájon. - Nézd! - mondta boldogan. A lények ott álltak körülöttük. - Sok-sok sérült, sok-sok veszteség, de élünk! És új életek kezdődnek majd! Az erisziek ott álltak. Törött tagok, vágások, hiányzó lények, de mind győzedelmesek voltak! Razor, Mad, Miraut - csöpögött róluk a vér. A pegazusok tépetten, égetten, összevágva az új és megtért taggal (a sárkánnyal) összeölelkezve ünnepeltek. - Nézzétek! - mondta Gerynek és főleg Üstökösnek, aki ott állt mellette. - Győztünk!

Ustokos

Előzmény | 2006.06.01. 17:41 - #43

*Üstökös tétovázott, majd odarepült a Steel-Gery páros mellé, és leszállt a kiscsikó mellé.* - Majd Én vigyázok rá és felnevelem. - *válaszolta Steelnek.*

Lilina

Előzmény | 2006.06.01. 17:34 - #42

*Gery előszőr úgy nézett a kiscikóra, mintha fel akarná falni. Szájában összefutott a nyál, de aztán valahogy legyűrte sárkány ösztöneit. Steel szavait meghallva azonban úgy hátrált el a kiscsikótól, mintha fertőző lenne. Ő aztán nem neveli fel ezt a porontyot! Azt se tudja, hogyan kell. Különben is! Elég neki Átokra vigyáznia!... Átok! -*villant be tudatába, és szélsebesen elrúgta magát a földtől, hogy visszamenjen megkeresni a fiatal pegazust.*

Steel

Előzmény | 2006.06.01. 17:19 - #41

Amikor a lenyűgöző kettős párbaja véget ért, egyetlen pillanatra csend lett a világban. Aztán a fekete testből mérhetetlen energia szabadult fel, olyan erővel, ami hatalmas viharként majd' elsodorta mindnyájukat. És a gonosz, ami urlni kezdte a sötétséget eltűnt. A Sötétség Birdalma újra a világok születése előtti ősi sötét volt, tudat és érzelmek nélkül. 'Hát vége.' - sóhajtott fel. Aztán rájött, hogy valami mozog a sötétségben. Pont Gery előtt. Ott, ahol a rettegett úr meghalt. Steel megrettent. Aztán minden megvilágosult előtte. Felszállt és Gery mellé repült, ahonnan lenézett a sötétbe. És elmosolyodott.   - Ott lenn van valami. - mondta. - A Sötét Úr. - és elkedett nevetni és nevetett és nevetett. - Nehogy bántsátok! - Nézzétek! - mutatott le egy fehéres szürke fénycsóvával. Odalent egy fehér peguni csikó feküdt a frissen szilárdult földön. Még sötétszürke volt, de elég volt ráesnie a fénycsóvának és elkezdett világosodni, egyre ragyogóbb fehér lett! - Biztos, hogy őt kapta el a sötétség és beléköltözött! Azért lehetett ilyen erős! Ez egy hatalmas lény lesz..egy napon....De most az a kérdés, hogy mennyit változtatott rajta a sötét. Egy megszabadult  lényt látunk vajon, vagy a sötétség örökösét????? Valakinek vigyázni kell rá! Nevelni kell. Nézett végig a lényeken.

Lilina

Előzmény | 2006.06.01. 16:51 - #40

*És akkor meglátta. Ott állt előtte borzalmasan, gonoszul és sötéten. De Geryt nem érdekelte. Más semmi sem érdekelte. Csupán egyetlen dolgot akart. Megbosszulni... Felüvöltött, mély, velőtrázó hangon, elrúgta magát, és harcias üvöltéssel lenült előre,  hogy végezzen vele. Nem tartott soká. Egyetlen pillanat műve volt az egész. Leszegett, kampós végű szarvával felnyársalta Őt, s az orrán levő tűhegyes szarvával pedig szíven döfte. És... ennyi volt. Vége. A Sötét Nagyúr halott volt... Gery fölhorkantott, és kirángatta szarvait az ernyedt testből. Komoran és mogorván, részvét nélkül nézett az előtte heverő, lábainál fekvő hullára. És elégedett volt. Végre sikerült megbosszulnia...*

n.a.	Előzmény | 2006.06.01. 16:35 - #39

*Gery szeme vérvörös árnyalatokban játszott. Hihetetlenül felbőszítették, márpedig ha ő egyszer felbőszül... nos, akkor nem marad sok élet a közelében. Ilyenkor felébredt benne sárkányvére, s Gery valóságosan tombolt. Most vadul hasítva a fekete eget, egyenesen a vár felé repült. Két hosszú, hegyes, kampós végű szarvát előreszegezte, s meg adta a kegyelemdöfést a vár védőpajzsának. Áttörte. Egész testével, tiszta erejéből csapódott bele a várfalba, alaposan megrongálva azt, és nem kevés követ zúdítva le a földre a falból. Farkával is odacsapott párszor, újabb adat követ morzsolva porrá, mígnem a falon egy elefántméretű lyuk nem tátongott. Gery habozás nélkül átszuszakolta magát a résen, és döngő léptekkel indult meg a várban, felkutatni a Sötét Nagyurat.*

Steel

Előzmény | 2006.06.01. 16:30 - #38

"Nah erről lemaradtam" vette tudomásul a griff. Aztán megláta a jégtömböt. Leszállt melé. 'Mindegy melyik oldalon állsz, kiolvasztalak. Aztán vagy meg leszel mentve, vagy megöllek.' És egyetlen rugással-karmolással (hisz griff volt!) ripityára letörte a lényről a jégtömböt.

Steel

Előzmény | 2006.06.01. 16:28 - #37

Steel felbntotta a teste elemeit és (mivel Izabó vele volt) fekete és szürke csíkos fehérséggé vált. Egy óriási derengéssé vált és körbefogta a várat. Aztán egyetlen harangzengés hangzott, ami berezegte a sötétséget és szerteszaggatta a tompító mágiát, ami eddig mindnyájukra rátelepedett. Aztán Steel újra testet öltött és leomlott a földön, térdre rogyva lihegve... 'A lelkének vége. Végezzetek vele! Már nem tud védekezni!' zengte mindenki elméjébe. Az összes többi eriszi, távolról, a várra küldte mágiáját, ami leomlott a varázsvihharban és tisztán látszott egy kavargó, még most is gonoszt sugárzó lény, de a lény már eloszlóban volt, ide-oda vágódott a hajdani vár romjaiban, amit Paradox és Silverice végleg (a körötti talajjal együtt) elpárologtattak! A lény pedig előbb ozslani látszott, majd sárkánnyi testű monstrummá és feketeséggé állt össze.

n.a.	Előzmény | 2006.06.01. 16:27 - #36

*Thesztrál a mágikus jégtömbbe fagyva lassan kezdte elveszíteni az öntudatát. Úgy érezte, a jég megfojtja, kiszorítja belőle lelkét... végez vele! S akkor már másodszor halna meg. Márpedig ha az ő fajtájából valaki újra meghal, lelke többé nem térhet vissza egyetlen testbe sem, s nem születhet újjá. Örökké nyughatatlanul fog bolyongani a semmiben. Thesztrál ezektől a gondolatoktól alaposan megrettent, s az utolsó gondolata, mielőtt eszméletét vesztette, Izabó volt...*

Ustokos

Előzmény | 2006.06.01. 16:23 - #35

*Üstökös meglepődve vette tudomásul, hogy a már ismerős csatamezőn áll. Végignézett magán, és eddig szerzett sebeit begyógyulva látta. Visszaemlékezett. Hirtelen valami megfejthetetlen melegség futott végig lelkén. Elmosolyodott. Majd visszazökkent a valóságba, és a vár felé repült.*

SotetNagyUr

Előzmény | 2006.06.01. 16:19 - #34

A Sötétség Ura körbepillantott, és egyetlen egy élő szolgát sem látott már. Mind vérbefagyva feküdtek, vagy rángatóztak a földön. A vár védelmét is megtörte a sok ellenség. Már nem is akarta újra aktiválni. Mostmár csak arra koncentrált, hogy magát meg tudja védeni. Amíg volt ideje, még küldött egy két átkot az ellenség felé. Erre azonban nem volt már sok ideje. A támadók vészjóslóan közeledtek...*

Steel

Előzmény | 2006.06.01. 15:04 - #33

Steel érezte a bajbajutottak segélykéréseit. Mindenkiét. Egyetlen pillanatra egy ici-pici részét egy üzenet elküldésére küldte. 'Ti is kelletek!'     Michaelangelo először egy rettentő kristálydarabot szilárdított Leolan köré, lesüllyesztette a föld alá és kihozta a harmezőről. Aztán elrepült az idegen pegazus fölé, hisz közel volt. A tébolyodott lények majd eltemették szegényt és a rángatózásuk pokoli kínokat okozhatott az élő (!) teremtménynek. Maga sem hitte volna, hogy megmarad... Lágy sárrá alakította  körötte a földet, köréfolyatta, de úgy, hogy a sebeibe ne menjen bele az anyag és leszólt. - Ez most fájni fog. És a sárral gyorsan, könnyedén a helyére illesztett mindent.  Aztán elindította Leolanhoz. 'Na ez is rendben..' Végül a Ghostot fojtogató vízáradatot egy kőfalal állította meg. - Vigyázz a sebesültekre! Hagyd el a fennsíkot! Nem sok marad belőle, mire végzünk....   Lionelf Leolan mellett ált, aki, bár ömlött belőle a vér, mindent elmondott neki. Griffé vált (pár trükkje közül a leghasznosabb az alakváltás volt és széttárva szárnyait célbavette a várat.       Yadla kiolvadt a sötétből és megállt Csalogány mellett. - Na szép.....Igazán csodásan kimaradtam mindenből bátyó, de a szárnyadat kipofozhatom. És valóban: a csatában sérült szárny tökéletesen összeállt.       Paradox Flame és Silver Iceflame némán megálltak a többiektől távol. Nem véletlenül csak most jöttek: ha korábban jönnek és a csata sűrűjében elvesztik a fejüket, mindenkit megöltek volna, jót és rosszat egyaránt. De a lelkeket nem tudták volna elpusztítani, pedig ennek a küzdelemnek ez volt a lényege: a Sötétség Urának lelkét kell megtörni, mert ha annak teste elpusztul és a szelleme kiszabadul, a világnak vége lesz, mert bárhova...és bárkibe mehet....Addig is volt dolguk: Yadlát és Lionelfet is elhozták. Az erisziek többi része vagy menekülteket védett, vagy már korábban elesett....

Ghost

Előzmény | 2006.06.01. 14:32 - #32

-Segítség!-Kiáltotta nagyon hangosan!Ghost nagyon megijedt!Ez a vízsugár alaposan legyengítette!Pedig kezdett belejönni a támadásba!

Lilina

Előzmény | 2006.06.01. 10:03 - #31

*Nightwish bevetette elmetrükkjét, s igyekezett minden társának üzenni.* ~Mindenki, aki még talpon van! Azonnal indulás! Az erisziek már a várat ostromolják, segítenünk kell! Gyerünk! Ezzel maga is előreszegett szarvval a vár felé kezdett vágtatni, s ott csatarendbe állt, az ersiziek mellé.*             *Az üzenetre Thesztrál azonnal felkapta a fejét, és... úgy is maradt. Nem tudott többé mozdulni. Lefagyasztották, és a dermesztő hideg, amit maga a Sötétség ontott rá, fájdalmasan a csontjaiba mart. Szárnyai többé nem tartották meg, hisz nem tudott velük verdesni... Thesztrál zuhanni kezdett a magasból, majd óriási robajjal csapódott a földbe.*       *Szauron a hívásra egy éles kanyarral a vár felé vette az irányt, a magasból leghalálosabb láncvillámait szórta a várra.* ~Ugyanilyen villámokat küldtem Draugheritre is... ~*jutott eszébe, s a félsárkány emlékére szeme egy pillanatra elfátyolosodott a könnyektől, amitől hihetetlenül meg is lepődött, hisz' 100 éves pályafutása során egyetlenegyszer sem sírt még soha!* Ettől még elszántabban és dühösebben szórta ádáz villámait, amik egyre halálosabbak és halálosabbak lettek, a beléjük öntött dühtől és pusztítási vágytól.*          *Átok eszméletlenül feküdt a földön. Túl sem élhette volna a becsapódást, ha a zuhanás során nem kerül alája a ködpeguni mindkét szárnya, ezzel tompítva az esés. De így is jócskán összetörte magát: bal szárnya két helyen is eltörött, jobb szárnyán pedig csúnya, véres szélű lyuk tátongott, ahogy átdöfte a ködpeguni hegyes szarva. Két mellső lába kificamodott, bal hátsó bokája eltört, és egész testét kisebb-nagyobb sebek és zúzódások borították. Miután lezuhant a harcmező közepére, a többi küzdő szörny nem törődve vele egyszerűen átgázolt rajta. Legtöbb sérülését ekkor szerezte...*    *Gery meglepődött, mikor hajszálnyira mellette elszáguldott a vak ködpeguni, s egy pillanatra még az üvöltéssel, harcolással, öldökléssel is felhagyott. Mikor aztán látta, hogy Átok és a ködlény összegabalyodva zuhannak a föld felé, kissé talán még meg is ijedt. Aztán végignézte, ahogy Átok és a bestia a földnek csapódik, s a fiatal pegazus nem áll föl. Gery bőszülten üvöltött fel újra, s hangja most sokkal inkább emlékeztetett egy eszelős sárkány mély bömbölésére, mint előtte bármikor. Gery hirtelen zuhanórepülésbe kezdett, s első dolga volt végezni a ködpegunival. Miután széttépte a rémséget, egy hihetetlenül éles kanyarral megfordult, s a vár felé iramodott. Most már csak egyetlen gondolat lebegett a szeme előtt: megbosszulni, ölni, pusztítani... Megbosszulni!!!        *Ingition büszkén felszegett fejjel állt nem messze a vártól Nightwish mellett, s testéből pusztító, mágikus tűz áradt, gyengítve a vár védelmét, és segítve az eriszieket.*

Steel

Előzmény | 2006.06.01. 08:45 - #30

Steel kisöpörte az idegen tudatot Roquenből, aztán rádöbbenve valamire, mikor a sárkányra nézett hirtelen elkiáltotta magát a támadók fejébe: 'Hagyjátok békén azt a sárkányt!' Mikor a többiek értetlenkednek, folytatta: 'Az Eris elveszett sárkánya!!!' Felrepült a sárkányhoz és kiásta a tudatát, aztán a sárkány erejével, összefogva, kitaszították a sötétséget. 'Segíts! Könyörgöm!' kiáltotta neki, mire a sárkány nekiállt a legnagyob lényeket feldarabolni a harcmezőn! 'Minden eriszi! Álljatok neki a várnak! A többi az én dolgom!!!!' Az erisziek így elvágtattak a várkastélyhoz. 'Ezt kapd ki, Te mocsok!' és az elméje, Izabóéval egységben ráömlött az ellenségre és széttörte az elméjüket. A Sötétség hadseregének minden tagja a földön feküdt rángatózva a csapás után.   Majd Steel is a többiek után ment. És az erisziek rettenetes hatalma kiszabadult...   Az egyesített Erő nekiállt a vár védelmének és felmorzsolta. A Sötét Nagyúr már nem védte a várat, csak a saját személyét, de nem menekülhetett. Az erisziek nem engedték menekülni. 'Nemsokára bevégeztetik...' gondolta Steel.       Eközben a hullák és tébolyodottak közt Üstökösnek különös élménye volt: lángok ölelték körbe és begyógyították a sebeit, valamint kifehérítették és felragyogtatták a testét. Egy pillanatra mintha egy ismerős alak hajolt volna fölé, aztán a jelenés tovatűnt, és ő épen állt a csatamezőn......

SotetNagyUr

Előzmény | 2006.05.31. 22:41 - #29

*A Sötét NagyÚr boldogan nézte az elhulló lényeket. Egyszer csak hirtelen egy nagy rázkódás rázta meg a várat. Az Úr jobbra kapta tekintetét, és egy mágikus behatolást vett észre a pajzson. Erre szörnyen feldühödött. Hogy képzeli ez a kis szürke unikornis, hogy itt pattog ? Hát ez felháborító. Steel felé küldött néhány villámot, de azokat könnyedén kikerülte. Ezért egyik leggonoszobb mágiájához folyakodott. Látta, hogy két pegazus utolsó sárkányát igyekeznek eltenni lábalól. A bosszú ez volt: Az egyik pegazus elméjébe befurakodott. Mivel a fehéret találta, veszélyesebbnek, ezért a fehér elméjébe furakodott be végül. Félig átvette az irányítást teste fölött. Először megtámadta a piros pegazust (Csalogányt), aki elképedve nézett rá. Valószínűleg Roquen is elképedt arcot vághatott, vagy éppen a gonoszat tükrözhette arca. A piros pegazus szárnyába erőteljesen belerugott, aki így lezuhant. A Sötét Úr még egy kicsit kínozni akarta a fehér pegazust, ezért elméjében suttogott folyton. Néha néha egy egy pillanatra átvette teste felett az irányítást, és belereptette egyszer a sárkány farkába, másszor pedig más pegunikba. Mikor végülis legyengülve érezte a fehér pegazust (Roquent), kiszállt elméjéből, és más préda után kutatott. Egy fekete pegazuson akadt meg a szeme (Thesztrálon). Most Ő vele akart elbánni. Vele annyit tett, hogy befagyasztotta egy hatalmas jégkockába. A messze lévő unikornis pattogása nagyon zavarta. Ezért hatalmas vízsugarat iráényított felé, ami telibe találta Ghostot.*

Ustokos

Előzmény | 2006.05.31. 22:27 - #28

*Üstökös időközben leszállt a földre, és ott harcolt. Lábai már vörösesen csillogtak a vértől, de nem a sajátjától, hanem ellenségeitől. A földön már rengeteg elhullot szörny feküdt. Egy pillanatra megállt, felnézett a napra. Mindig, amikor fogytán volt ereje ezt tette. Nem elég, hogy ekkora ellenséggel kell elbánniuk, de még a sötéség is gyengíti. ~Draugheritért !~ folyton ezzel bíztatta magát. Hirtelen szemben találta magát egy nyelvkilökős lénnyel. Nem számított a támadásra, gyorsan fakító fénységet árasztott magából és odébbugrott jobbra. Az ugrás egy jó kemény kis csapatba sikerült. Minden irányból orkok és pegunik voltak. Nem akarta könnyen adni az életét, így vadul szurkált ide-oda szarvával. Úgy látszott, épp bőrrel megúszta ezt a kis csetepatét. Váratlanul azonban éles nyilalást érzett a nyaktövénél. Odafordította fejét, és egy peguni épp akkor húzta ki szarvát a nyaktövéből. Azthitte, hogy még kap pár szúrást testébe, de tévedett. A peguni tovább is állt. Üstökös erőtlenül térdre rogyott. Lábain már nem csak idegen állatok vére folyt, hanem sajátja is. A zajok lassan meg kezdtek szűnni körülötte, látása homályossá vált. Lábai nem bírták megtartani, ezért oldalra dőlt. Utolsó gondolatai ezek voltak: ~Fortuna, szeretlek!~Draugherit, nem sikerült. - itt nagyon sóhajtott - mégis a sötétségben halok meg, és sose tudom meg a harc eredményét.~. Fejét letette a földre (és talán nem is emeli többet föl?)...*

Steel

Előzmény | 2006.05.31. 22:10 - #27

Steel féktelenül feldühödött. A ködlények közül pár túlélte a szellemeit, és most súlyos sérüléseket szenvedtek el! Az új és régi szellemeit egyesítve parancsot adott az össze ork és hozzájuk hasonló megölésére. Míg a szellemek elkezdték a feladatukat, Steel üzent Machosnak: 'Hozd ki Leolant és a másik teremtményt!' 'Csalogány, Roquen menjetek és öljétek meg azt a nagy sárkányt! Kezd veszélyesen dühös lenni! Rátok nem hozhat akkora bajt, mint a többiekre! Csalogány, te égesd és ezzel vondd el a figyelmét, Roquen, a szárnyaiddal vágd le a fejét! Ha tudjátok, a várra ejtsétek!' 'Michaelangelo helyezd biztonságba a sérülteket!" Ő pedig a várnak emelte mágiáját és egyetlen ponton, retenetes erővel, belevágta mentális jégszilánkját a pajzsba. 'Ezt meg kelett érezned!' gondolta gonoszul és örömtelien.

SotetNagyUr

Előzmény | 2006.05.31. 22:00 - #26

*A Sötét Nagy Úr kezdett félni. A serege rohamosan fogyott, de még 1et sem tudott megölni az ellenségből... Tekintetét végigjáratta az ellenségen, kiszemelt magának egy lényt. Az első egy tűz színű pegazus volt. Lent harcolt a földön. Mivel látszólag teljesen belefeledkezett a harcba, föntről egy nyilat küldött felé. A pegazus az utolsó pillanatban maga elé rántotta szárnyát, amiben megált a nyíl. Kezdetben ennyi elég volt a Sötét Úrnak. A levegőben cirkáló pegazusok tömegéből kivilágított egy fehér pegazus. Kiszúrta magának Őt. Éppen az egyik (még életben maradt) sárkány mellett repült. A Gonosz megsúgta a sárkánynak, hogy pont mögötte van, erre a sárkány egy hatalmasan rúgott hátra, ami egy az egyben telibe talált. Így messziről úgy vélte az Úr, hogy az egyik szárnya biztosan eltört a pegazusnak. Ahogy zuhant, zuhant, pont a megfagyasztott vizen belülre esett, ahol rengeteg ocsmány lény volt még életben. A félsárkány merészsége bosszantotta a Gonoszt. Ezért egy arra repülő vak ködpeguninak megparancsolta, hogy sodorja magával a mélybe. Mivel a peguni nem látott, csak azt tudta, hogy egyenesen kell mennie, és akkor pont bele fog ütközni, az csak repült egyenesen. Az összeütközés meg is történt. Amint összeütköztek, a peguni körbefogta a másik lényt szárnyaival, ami így nem tudott kiszabadulni szorításából, és együtt becsapódtak a földbe. A kitűzött cél azonban nem sikerült. Nem a félsárkány lett elsodorva, hanem a mindig mögötte repülő másik pegazus. A peguni földetérés után összetört szárnyakkal harcolt tovább a földön. A lerántott pegazussal senki sem törődött, mert meg voltak győződve, hogy egy ilyen zuhanást nem lehet túlélni. Ebben viszont nagyon is tévedtek. A pegazus még javában élt, csak elvesztette az eszméletét.*

Lilina

Előzmény | 2006.05.31. 21:30 - #25

*Nightwish leszegett fejjel vágtatott, szarvát előreszegezte, s mindenkit felnyársalt, és ledöfött, aki csak az útjába került.*                  *Thesztrál teljes lelki nyugalommal csatázott. Sebezhetetlen volt, se sárkány se ködpegazus, se senki nem árthatott neki, hiszen ő tulajdonképpen már halott volt. Erős állkapcsával könyedén roppantotta el a szörnyek csontos nyakát, vagy karmolta halálra a ködpegazusok jó részét.*         * Szauron az árnypegazusokkal verekedett, több-kevesebb sikerrel, s elszántan küldözgette villámait is a földön küzdő szörnyek felé.*              *Gery továbbra is vadül üvöltött, akár egy sárkány. Nem állhatott meg előtte senki, akár élő volt, akár szellem. Rúgott, döfött, szúrt, harapott, nyársalt, s pusztító erejével könnyedén gyilkolta le a felé tartó, támadó ködpegazusokat. Állkapcsa egyetlen harapásál végzett velük, vagy hosszú, hegyes, kampós végű szarvaival nyársalta föl őket. Mikor a föld közelében suhant el, akkor pedig nem késlekedett az alul küdő szörnyek közül leszedni párat, s halálra mart mindenkit, aki szörnyű állkapcsai útjába került. Ám ezek szinte gyerekjátéknak bizonyultak, az igazi kihívást a sárkáynok jelentették számára. Ott már nem boldogult olyan egyszerűen, mint a pegazusokkal, ám nem adta föl, s elszántan szúrta szíven azokat, akiknek hasi pikkelyeik nem voltak oly kemények. Másokat pedig a lágyékuknál döfte le, s mindeközben harcias bömbölést hallatott.*        *Átok nem volt ugyan kivételesen erős fizikailag, hiszen még teljesen felnőttnek sem számított. Most élte tinédzser korát. Ezért hát szorosan Gery mögött suhant, s csak a gyöngébb ködpegazusokkal verekedett meg a levegőben, vagy méllyesztette beléjük tűhegyes fogait.*            *Ingition a sűrűjébe rontott és felperzselt maga körül mindet, szörnyet-földet egyaránt, akik pedig mégsem égtek volna el teste és dühe forróságától, azt hegyes, csavart szarvával nyársalta fel, s küldte a pokolra.*

[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]