|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 *Üstökös Steelre nézett.*
- Nem, nem örültem annak, amit hallottam. - *válaszolta.*
- Hát... - *nagyon sóhajtott* - Megpróbálom úgy nevelni, hogy a jó dolgok jöjjenek ki belőle, ne meg a rosszak. |
 Steel az utlosó pár méteren hirtelen Üstökös mellé lépett és hozzáigazította lépteit.
- Nem örültél annak, amit hallottál, ugye? - kérdezte csendesen.
- Nem akartam hogy halld. Nem, amíg magam is meg nem bizonyosodom róla. De aztán már sejtettem, hogy Maud és Miraut figyelmeztetni fog. Csak későn jöttem rá.....
- Amit mondtak, igaz - mondta hosszú hallgatás után.
- Mit fogsz most tenni? Tudni szeretném. - mondta továbbra is halkan. |
*Üstökös figyelmesen hallgatta Maud szavait.
Amikor meg elment, földbegyökerezett lábakkal állt egyhelyben. Nem akart hinni füleinek.
Pillantása megakadt a csikón, aki időközben mellé sétált, és kérdőn nézett rá.
Gyorsan összeszedte magát, átölelte a csikót jobb szárnyával, és elindult lépésben a fény felé.* |
 Miraut és Maud villámgyorsan ott termettek Üstökös előtt.
- Beszélnünk kell veled!
Miraut félreállt és játszogatni kezdett Zenittel, míg Maud egészen közel lépett Üstököshöz és halkan, gyorsan beszélni kezdett.
- Üstökös beszédünk van veled! Nagyon fontos! Szerintünk Steel is tudja, de jó okkal nem akarja elmondani. Mi viszont el úgy érezzük, kötelességünk mondani!
- Miraut és én az egész világot képesek lehetnénk uralni, de a hatalmunk nem teljesedett ki bennünk, a tudatunk uralja. Ő a fény és a jó, én a sötét és rossz lennék, de a tudatommal uralom a szenvedélyt, így ebből sosem lesz semmi. Viszont ennélfogva érzékelni képesek vagyunk mindent! És ez a csikó.....Hogy is mondjam.....Nézd, Üstökös, tudnod kell valamiről: mikor a Sötét Nagyúr meghalt a hatalma és emlékei átsugárzottak a lényeibe, akik odakint kóborolnak! De nem mind, a legjavuk itt maradt. Megnéztük a várkastély helyét: a hatalom nincs ott.
És mostmár tudjuk hol van: a csikóban maradt! Steel nem tévedett: Ő a sötétség örököse!
De nem mérgezte meg a tudatát. Látjuk rajta.
És azt is látjuk, hogy micsoda fénye van! Rendkívüli lény lett volna mindenképp! Úgy ragyog! Ki tudja hogy szerezte meg magának a sötétség és mit tett vele.A hatalmas hatalma miatt kellhetett neki...Lehet, hogy ez a kicsi sosem lesz a sötété, lehet, hogy semmire sem emlékszik, nem tudjuk.
De az biztos, hogy ebből a csikóból most bármi lehet, akár a Világ Ura is! Hisz mostmár a fény és a sötét is benne van. Vagyis az egész mindenség. Páratlan erősséggel!
Nagyon kicsike - nézett le a vidám csikóra - beszélni nem hiszem, hogy nagyon tud, inkább ösztönből követhet Téged, hiszen Te is ragyogó fehér peguni vagy! És elég fáradtnak látszik, már ennyi séta után is....Fiatal és kicsi.....De a fény jót fog neki tenni.
És egy biztos: most minden a nevelésén múlik! Minden! Lehet, hogy a világunk sorsa is!
És még valamit tudnod kell: a sötétség lényei keresni fogják. Érzik őt....Azt nem tudom milyen is lesz, ha ő is elkezdi érezni őket....Vagy milyen lesz, ha elkezdi használni az erejét.....Az emlékeket.....
Vigyázz rá nagyon Üstökös! Nem ok nélkül bízta rád Steel és kerüld hozzád.....
Vigyázz rá!
*Maud hátatfordított Üstökösnek és elvágatott. Miraut még egyszer barátságosan megbökte orrával a nyihorászó csikót, majd társa után vetette magát.* |
 Machos azért lehetett ott a sötétben, mert visszament körülnézni. Logost már letette a sötétségen kívül, hogy tegyen amit jónak lát, ő pedig visszajött Leolanért.
Akkor futott össze Ghosttal.
- Szia! - mondta örömtelien.
- Örülök, hogy semmi bajod és remélem tudod, hogy nem lett volna szabad idejönnöd! De tényleg jó, hogy épségben látlak!
Aztán ment tovább, hogy megtalálja a sérülteket. |
| Ghost még nagyon gyenge unikornis volt, szinte csikó!Meg is volt lepődve mikor megölte első szörnyét!De az a vízsugár mikor telibe vágta nagyon megijedt, elájult!Azóta csak most ébredt fel!Kicsit támojgott aztán körülnézett!Meglepődve, kíváncsian és persze örömmel kérdezte:-Győztünk?-Mivel nem válaszolt senki és már látta, hogy igen győztünk felkiáltott:_Győztünk!-Meglátta Machost, odaszaladt hozzá és átölelte!És azt mondta neki:-Nem bírtam ott maradni a barlangnál!Nagyon hiányoztál és én úgy éreztem, hogy muszály segítenem!-ghost nagyon szerette Machost! |
| Machos felkacagott, majd továbbrepültek a fény felé. |
 *Logos örült, hogy Machos segített neki.*
- Élvezem is ! - *felelte jókedvűen.* |
- Győztünk! Ne csodáld, hogy eufórikus vagyok!
Azzal elmosolydott, köddé alakult, körülgomolyogta Logost, majd kényelmesen felemlte a földről és siklani kezdett vele a levegőben, de úgy, hogy a pegazus szárnyát fájdalommentesen kitámasztotta és rögzítette.
- Élvezd, míg lehet! - nevette. |
*Logos lesúlytó pillantást vetett Machosra, de tempóján nem lassított.*
- Mondd, ezt komolyan kérdezed ? - *kérdezte fájdalmasan.* |
Steel hosszú idő óta először érezte magát boldognak.
'Már nem sokáig vezetem én az eriszieket.' És valóban: érezte, ahogy a három tudatból, a testében, egy elhalványul és tovaszáll. Aztán simítást érzett a tudatán és elmosolydott.
Kifelé menet meglátott egy érdekes kettőst: Lionelfet és Thesztrált. Odaügetett.
- Thesztrál, valaki nagyon vár téged a Félelemben. - mondta mosolyogva.
Machos meglátta Logost és odarepült hozzá.
- Nos, jót harcoltál? - kérdezte viccelődve.
|
*Skywalker a messzeségből figyelte az eseményeket. Amikor látta, hogy mindenki távozni készül a Sötétségből, úgy döntött, kifelejti az elbúcsúzást. Így figyelemfelkeltés nélkül elrepült.*
*Logos bal törött szárnyával képtelen volt a repülésre. Ezért a meginduló unikornisokat követte.*
*Despota egyik szárnyából egy nyílvessző állt ki, de ez nem akadályozta a repülésben. Ő is felszállt, és elindult kifelé a Sötétségből.*
*Üstökös Steel szavait hallva ismételten sokkal jobb kedvre derült. Valahol, lelke legméllyén tudta, hogy Draugherit nem halhat meg.
Kivételesen nem kapott azon nyomban szárnyra, hanem nyugodt tempóban ügetett kifelé a Sötétségből, oldalán a kis Zenittel.* |
Steel felkapta a fejét.
- Ez nem lehet igaz! - suttogta.
- DRAUGHERIT! - anniy öröm áradt a hagjából, hogy valósággal felragyogott.
- Él!
- Figyeljetek! - kiáltott a többi eriszinek - draugherit...és a töbibek mind...élnek!
Elcsuklott a hangja és fagyos könnyek peregtek végig az arcán.
- Élnek!
Ezzel hirteen felkacagott és megugrott. Vágtázva indult el, hogy (remélhetőleg) örökre maga mögött hagyja a csata színterét. |
| - A Zenit tökéletes név lesz neki! - mondta mosolyogva. |
*Üstökös bólintott.*
- De addig is valahogyan szólítani kell. - *mondta mosolyogva.* |
| - Nem rossz. De azt hiszem a jelleme is meghatározó lehet majd... - mondta elgondolkodva. |
*Üstökös gondokozott egy csöppet.*
- Hogy tetszik a Zenit (jelentése: tetőpont) név ? |
| - És én is gratulálok. - mondta csendesen. |
| - A Te fiad! Én nem szólhatok ebbe bele! Vagy szeretnéd, - értetlenkedett. |
- Gratulálok ! - *válaszolta Steelnek Üstökös.*
- Én meg kérszeresen leszek apa. Fortuna bármelyik pillanatban világra hozhatja a csikónkat. - *mondta halkan, hogy csak Steel hallhassa.
Üstökös boldog volt, hogy végre vége van ennek a borzalomnak. Ránézett a csikóra, akinek jelenleg Ő volt gyámapja, majd gyorsan Steelhez fordult:*
- Még el kell neveznünk a kicsit. |
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
*Üstökös Steelre nézett.*
Steel az utlosó pár méteren hirtelen Üstökös mellé lépett és hozzáigazította lépteit.
Miraut és Maud villámgyorsan ott termettek Üstökös előtt.
Machos azért lehetett ott a sötétben, mert visszament körülnézni. Logost már letette a sötétségen kívül, hogy tegyen amit jónak lát, ő pedig visszajött Leolanért.
*Logos örült, hogy Machos segített neki.*
