|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Michaelangelo tehetetlen volt.
Harapott...volna.....rúgott......volna.....De ha el is érte a kötelektől és láncoktól a támadóit, azok meg se érezték!!!
Aztán meglátta hova viszik: mintha egy katonai tábor lett volna. Sátrak, tüzek és sok-sok lény, ami hol rendben, hol teljesen átláthatatlanul kavargott.
És karámok sok-sok lénnyel, amin látszott, hogy a Sötétség teremtménye és támadói szövetségese...
- Mit akartok? - kiáltotta.
- Hol van a csikó? - válaszolt hörgő, lehetetlenül mély hangon az egyik őt vivő.
- Sosem mondom el! Tehettek velem bármit!
- Sejtettük. Még jó, hogy maradt a tarsolyunkban egy-két trükk, amit a Nagyúr hagyott ránk.
- Mi??
- Képzelj el egy nagy, vörös követ, ami egy fekete fémből készült foglalatban ül. A foglalat egy hatalmas szögben végződik a kő hátuljánál. MEgvan? És most képzeld el, ahogy lekötözünk és beleverjük a szöget a homlokodba! A kő pont illeni fog rád....És miatta a szolgánk leszel, míg világ a világ. - nevették az elborzadó Michaelangelo képébe.
Igazuk volt....Ő maga is ismerte a drágakövek rettenetes erejét, ha megfelelő kézbe jutottak. És ha az a kő a Nagyúr eszköze, akkor ő nem lesz elég hatalmas a leküzdéséhez....
A rettentő út folytatódott..... |
| Ghost megkönnyebülten ügetett utána! |
 Machos csak bólintott. És ügetett tovább. |
| Ghost utánaindult!-De ugye jól van?Azt mondtad nem halt meg senki!Mond, hogy jól van! |
- Leolant már elvitték. Ez a vérfolt itt az övé.
- Menjünk....
Azzal hátatfordított a sötétség csataterének és elindult egy szebb világba..... |
| -Értettem!Akkor megkeressük Leolent vagy megyünk? |
- Csakhogy örökrre megjegyezd!!!
-És örülök, hogy tisztáztuk. Úgy a helyes. |
| Ghost lehajtotta a fejét!-Én nem erre gondoltam!-mondta elkeseredve!-Miért mondasz ilyet?-kérdezte halkan és a fejét még nem hajtotta fel! |
- Ezt jó, ha elfogadod és nem futsz előle. Jó, ha felkészülsz rá. Jó, ha tudod mikor mit kell tenned.
- De nem kell örüni neki! Nem szabad vágyni rá!!!!
- Ghsot, a harc csak néha jó. Leginkább a barátságos párbaj a jó, amiben egyenlő ellenfélre akadsz...
- De az, csak a csodának volt köszönhető, hogy ebben a hatalmas csatában senki sem halt meg. Erre vágysz Ghost? Az állandó lehetőségre, hogy a barátaid meghalhatnak??? |
| -Hááát!Nem is tudom!Őszintén szólva... fogalmam sincs!De láttad milyen voltam,Igazi harcos, akiii hááát elbukott!De mindegy!Szeretnék majd tényleg nagy harcos lenni!És vigyázni a világra! |
Machos végül megállt és szomorúan, de kicsit megkönnyebbülve nézett le a földre.
A földön egy óriási vérfolt sötétlett, de semmi több.
- Leolant ezek szerint már elvitték.
- Gyere! Menjünk...
Unottan kocogott a fiatal egyszarvú mellett, aztán hirtelen elvigyorodva megszólalt:
- Mi volt az a pajzs a csatában? Ne hidd, hogy nem vettem észre!
|
| Ghost nem szólt semmit és Machos után ugetett! |
- Igen, amint megtudtuk, hogy mi van Leolannal. - mondta türelmesen.
És elkocogott a fennsík széle felé. |
| -Visszamagyünk a barlangba? |
| - Megnézzük, hogy Leolant elvitték-e már, aztán mi is megyünk. - mondta tárgyilagosan. |
| -Machos!Velünk most mi lesz? |
 *Üstökös még válaszolt volna Steelnek, de a kanca gyors eltűnése ezt megakadályozta.
Ránézett Zenitre, és együtt kisétáltak a Sötétségből.* |
 Steel csak bólintott, levette tekintetét a csődörről.
- Ha segítség kellene majd, az erisziek veled vannak. Draugheritet úgyis megtalálod, ő meg szólhat majd annak, akire szükséged lehet. - mondta mosolyogva.
Azzal nekiugrott a sötétség falának és tovatűnt. |
*Üstökös jobb kedvre derült.*
- Ígérem, megteszek minden tőlem telhetőt. - *felelte Steelnek.* |
Mivel Steel épp Üstökös másik oldalán volt, közelebb húzódott hozzá.
- Én épp ezért mertem rád bízni....Nem adtam volna oda akárkinek....Nem kell semmi mást tenned, mint ezt az elgondolást követned. - mondta szelíden a csődör arcába mosolyogva. |
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Michaelangelo tehetetlen volt.
Machos csak bólintott. És ügetett tovább.
*Üstökös még válaszolt volna Steelnek, de a kanca gyors eltűnése ezt megakadályozta.
Steel csak bólintott, levette tekintetét a csődörről.