|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Zenit elkezdett gondolkodni.*
- Mondjuk nem akkor láttad, amikor még a szüleinkkel voltunk ? Vagy... esetleg... esetleg láthattad a mágusnál is... Vagy akár az egyik álmodban. - *találgatott Zenit.* |
 Zenitre nézett és tudta, hogy zaklatottsága kiül az arcára. De nem látta értelmét titkolózni az öccse előtt.
- Ezeket én már láttam valahol. De nem tudom hol! De fontos, érzem! |
*Zenit nem fedezett fel semmi érdekeset a mintákon. Nem hozott elő semmilyen új emlékeket.
Ezért nem is értette, hogy Evét miért izgatja ez annyira.
Tekintetét le is vette a mintákról, és Asylont kereste. Nem látta, ezért újra visszafordult a mintákhoz.*
- Mondd Eve, miért érdekelnek annyira ezek a minták ? |
Kezdett nagyon nyugtalan lenni. Észre sem vette Zenit érkezését.
'Honnan ismerem ezeket a mintákat???' |
*Jó tíz perc múlva Zenit visszaérkezett.
Leszállt Eve mellé és Ő is a mintákat kezdte nézegetni.* |
Egyre jobban koncentrált, kereste a helyet és az időt az emlékeiben, ahol már láthatta ezt a mintát, de még mindig csak azt a bizonytalan homályos megérzést tudta előhalászni.
 - Jó, én maradok és ellenőrzök pár dolgot! - mondta a távozónak és egy rövid pillantás után Eve-re, ő is felszállt.
|
- Lehet, hogy igazad van. Akkor viszont sietek vissza. Szerintem 5 perc, és itt is vagyok !
*Kitárta szárnyait és már repült is.* |
'Ezek a minták...Olyan....Különös.....Mitha valami elfelejtett dolgot ábrázolnának! Olyan ismerősek....De honnan? Honnan????'
Felnevetett.
- Először a frászt hoztam rájuk!
- Aztán teljesen megdöbbentek, végül még jobban rákapcsoltak!
- Tudod, szerintem nagyon örülnének, ha most körberöpködnél és kicsit megveregetnéd a vállukat. 'Szép munka! Csak így tovább!' valami ilyesmi....
- Eris egyik kedvenc jótanácsa, ha vezető vagy, hogy 'A boldog alkalmazott, illetve alárendelt, produktív alkalmazott, illetve alárendelt!' Meg aztán segítene megszilárdítani a hitet, hogy Tényleg itt vagy! Szerintem sok lény nem is hitte el.... - mondta halkan a munkások felé pillantva. |
*Zenit felnevetett.*
- Ezek szerint nem számítottak még ránk.
- De nem baj, majd segítünk nekik.
*Miközben beszélt, figyelte Eveniont, aki egyre messzebb sétált és a mintákat fürkészte. nem akarta megzavarni, de végig figyelte.*
- És nagyon is a Te érdemed is ! Biztos nagyon becsülik, hogy beálltál melléjük dolgozni. |
Érdeklődve elindult a fal mellett.
'Ezek a minták.....'
- Áh! Nem az én érdemem! A lényeidnek köszönd! Hála az érkezésnek, megszállottan esett neki mindenki!
- Egyébként az ötödikbe fogtunk bele, mielőtt benéztem hozzátok! |
*Zenit élvezte ezt a felhőtlen jókedvet.
Végigszaladtak a tornyon, a hatalmas csarnokon, a hallon és végül megérkeztek a hatalmas kapuhoz.
Szóltak a kapuőrnek, hogy nyissa ki nekik a kaput, aki így is tett.
A trió kisietett a vár elé.
Zenit teljesen elképedt.*
- Wow ! Ti aztán dolgoztatok az éjszaka folyamán ! A nyolc toronyból már tök sok kész van ! Pontosan hány is ? - *kérdezte Zenit Asylontól.* |
Összemosolygott Asylonnal, majd vágtába ugrott és pillanatok alatt a csődörök elé ért.
- Hát akkor rajta! - nevette és gyorsan kapkodta a lábait.
Asylon is nevetett és a többbiek után dobta magát! |
-Éééérteeeem.
- Ez bárki bármit mondd, akkor is morbid...
*Miközben beszélt, kettesével szedte a lépcsőket lefelé a toronyból.
Amikor látta, hogy egy kicsit előre szaladt, hátra kiáltott.*
- Nah, gyertek, gyertek ! |
Evenion Zenit után indult.
- Nos, alapvetően nincs rá szükségem. Mikor nagyon fáradt vagyok, vagy úgy tartja kedvem, persze alhatok, de ma éjjel nem éreztem szükségesnek. Sokkal jobb volt dolgozni!
- És pár órát én is eltöltöttem éber-álomban! - vallotta be, ahogy ő is kilépett és becsukta maga mögött az ajtót. |
*Zenit igatottan toporgott.*
- Menjünk ki és nézzük meg !
*Azzal már indult is az ajtó felé.*
- Ez tök fura számomra, hogy neked nem kell aludnod Asy. - *mondta, miközben kinyitotta az ajtót.* |
- Ez engem is érdekel. - nézett Asylonra várakozóan.
- Hiányoztam? - kajánkodott.
- Miért nem nézitek meg? - intett az ajtó felé.
- Egyszerűbb ha kimegyünk a Kastély elé. Eve, te nem tudsz repülni, ugye? Én meg tartok tőle, hogy izgatottságomban magamra fagyasztanálak!
Kétségtelenül furcsa volt, hogy épp ő, Steel fia izgatott, de ez látszott is rajta: a kontúrjai csak homályosak voltak és bizonytalan, fehéres árnyalatban játszott.
- A lényeg az, hogy én nem kell aludjak. És a kinti dolgozók meg vagy szintén ilyenek, vagy váltásokban dolgoznak! Éjjel kinnvoltam és segítettem, meg irányítottam őket. Majdnem minden torony kész van!!!! - vágta ki végül.
|
- Jó reggelt !
- Amint láthatod, már ébren vagyunk.
- Szerintem jó volt. Kényelmesen lehet itt aludni. Legalábbis nekem ez a véleményem.
*Aztán villámgyorsan Asylon előtt termett. Egészen közel hajolt hozzá.*
- Te meg hol voltál egész éjszaka ? |
Csak pár érzéke ébredt fel először.
'Meleg. Valaki lépked melettem. Nem fáj semmim.' aztán végül rájött hol van és mint ment(ek) keresztül.
Kinyitotta szemeit és mosolygott ebbe az új világba.
- Jó....reggelt!
- Áh, mindketten ébren vagytok? Remek! - sűvített be az ablakon.
- Milyen volt az éjszaka???
Nagyon huncut volt a szeme és a hangja.... |
*Zenit reggel viszonylag korán kelt.
Igaz, ugyanolyan sötét volt, mint előző nap, mégis érezte, hogy most odakint a Birodalmon kívül a reggel van.
Halkan felkelt. Sznte osonva lépkedett, nem akarta Eveniont felébreszteni.
Odalépett a szénához, egy jókora darabot a szájába tömött és néma csöndben kisétált az ablakhoz. Kidugta rajta a fejét. Szemeivel a láthatárt fürkészte. Valójában nem a kilátásra volt kíváncsi, hanem hogy hol lehet Asylon, és miért ment el éjszakára és hogy miért nincs még itt. Sok kérdés fogalmazódott meg elméjében.
Aztán vissza behúzta fejét az ablakból és odébb sétált.* |
*Zenit ezekre a szavakra felemelte már egyszer nyugalomra helyezett fejét.
Evét nézte fekete szemeivel.
Aztán visszaengedte fejét egy párnára, és Ő is nyomban elaludt.* |
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Zenitre nézett és tudta, hogy zaklatottsága kiül az arcára. De nem látta értelmét titkolózni az öccse előtt.
- Jó, én maradok és ellenőrzök pár dolgot! - mondta a távozónak és egy rövid pillantás után Eve-re, ő is felszállt.