|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.04. 22:18 - |
 Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Olyan gyönyörű és varázslatos volt itt minden! |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
-Dehogynem!-csattant fel egy pillanatra, majd kissé lehiggadva folytatta:
-Ha a szemedbe nézek, látom azt az Ariát, aki valójában vagy...erős, kitartó...ne nyomd el a valódi éned! Erősebb vagy, mint te magad hinnéd!-mondta meggyőződve. És valóban: Aria szemeiben még mindig ott volt a láng, a ragyogás...nem hagyhatta, hogy kialudjon. |
 Megdöbbent és elcsendesült. Nagyon kimerült a sok eseménytől, és Shira szavai letaglózták......
- Én nem lennék képes ugyanerre - mondta ki végül csendesen. |
Megrázta fejét.
-Aria, hagyd ezt abba.-szólt szelíden, de határozottan.-Nincs értelme tépni, szidni saját magunkat azért, amiről nem mi tehetünk...
-El kell, hogy mondjak valamit. A tudásom...hogy képes vagyok gyógyítani, energiát áramoltatni...nem ingyen volt....nekem a..a...szárnyamba került.-nyögte ki végül nehezen.
Ezt még senkinek sem mondta el...
-Valaha én peguni voltam. De megfosztattam a szárnyamtól. Magamba zuhantam...éppúgy, mint te most. De mikor először gyógyítottam...akkor döbbentem rá, hogy mire lettem képes. Képes lettem segíteni...
- Ígyhát feleszméltem, és élek tovább! És most itt vagyok... |
Aria összerogyott a rátörő kétségbeeséstől. Olyan erővel jött a megrázkódtatás, hogy percekig csak reszketett - és persze ettől a megalázó kiszolgáltatottságtól érezte magát még rosszabbul.
- Mi lesz velem?....Értéktelen lettem, tökéletlen....Beleavatkoztak az erőmbe, a lelkembe! Meggyaláztak engem!!! Épp az elmém!! Az lett másé!!! Senki vagyok! Megrontott vagyok......tisztátalan..... |
Egy kis ideig hallgatott.
-Lehet, hogy éppen ezzel...hogy nem emlékszel. Az emlékeket vehették el tőled.-töprengett. De még ő maga sem volt biztos ebben.. |
- Mit tettek velem? - zokogta az üvöltésnél is ijesztőbb, csendes kétségbeeséssel.
- Mi lesz velem ezután? Nem emlékszem miképp avatkoztak be...az életembe! |
Shira észre sem vette, hogy minden izmát befeszíti, ahogy Aria emlékezni próbál...hirtelen felvillantak benne a képek, amik a kancában is.
'Ez lesz az...' gondolta, majd gyorsan odalépett a reszkető Ariához, hogy támogassa.
-Jól van.-szólt szelíden.-Emlékszel hát. Üldöztek téged...de már nincs baj. Biztonságban vagy.-nyugtatta, látva, hogy reszketése alábbhagy. |
Aria komoly erőfeszítésekkel emlékezni próbált. Aztán megrázta a sörényét és újra kifakadt:
- Nem tudom! Ez őrület! A sivatagban voltam......De....ezelőtt....nem ott..... - mondta egyre jobban ködösülő szemekkel.
Homályos képek árja rohanta meg, arról, ahogy minden erejét megfeszítve vágtat, miközben sötét és gonosz alakok üldözik és egyre fogy benne a remény és a szufla......Aztán elkapták, és onnantól már nem tudta szétválasztani a színkavalkádot szorosan lehunyt szemei mögött.....
És észre sem vette, hogy közben könnyek peregnek végig az arcán a szorosan lehunyt szemekből és minden ízében reszket...... |
Lázasan gondolkodott, hogyan segíthetne Arián, hiszen nem akarta, hogy rögtön elinduljon, bele a vakvilágba...
-Kérlek, próbálj nagyokat lélegezni. Nyugodj meg. Tudom, nem egyszerű ilyenkor, de ha lenyugszol, talán felidézheted a hely környezetét...-mondta lágy hangján. |
- Nem tudom hogy kerültem ide! - fakadt ki ingerülten.
- Ha tudnám, már meg lenne oldva a bajom!! |
Szemöldökráncolva gondolkodott.
-Mond...arra vissza tudsz emlékezni, hogy hogyan kerültél ide?-kérdezte.
-Úgy értem, lehet, hogy ott kell elintézned valamit, ahonnan jöttél... |
- Nem akarok maradni - mondta bizonytalanul.
- Van...valamit el kell intézzek - mormolta aggódó szemekkel.
- Csak....nem emlékszem... |
Kinyitotta szemét a patadobogás morajára. Mikor látta, hogy Aria egyre távolodik, hökkenten kapta fel kecses fejét, majd felállt.
-Aria! Hová mész?-szólt a kanca után.-Még pihenned kéne...-ezt már halkabban, bizonytalanul mondta. |
Éhesen és szomjasan riadt fel. Látta a másik két lényt, de nem nagyon jutott ez el a tudatáig.
Felkelt, ha tántorogva is, és elindult valamerre. Nem akart maradni. |
Hálásan nézett Melwalusra.
-Nos, rendben. De csak mert Te is itt vagy.-egyezett bele mosolyogva, majd közel Ariához ő is megtámasztotta fejét, s hamarosan már félálomba merült. Teljesen, mélyen sosem aludt még...nem is tudott. |
 - A Tengerpart megvár.Most fontosabb itt a dolgunk. - vágta rá egy fikarcnyi kis idő után hevesen,nyugodtan és mégis elszántan.
- Minden rendben? - érdeklődött óvatosan Shirától.
Szemében látta a fáradtság apró jeleit.
- Pihenj Te is egy kicsit.Én majd figyelek,bár nem hiszem,hogy itt túlzottan is nagy veszély fenyegetne minket.
Suttogott,hogy Aria pihenését még csak véletlenü se zavarja meg,de jól ki lehetett venni szavait. |
Aria mélyen elaludt..... |
Békésen mosolygott a kancára.
-Pihenj csak...-mondta halkan. Majd Melwalusra pillantva felállt, és bocsánatkérően nézett rá.
-Remélem, nem gond, ha a Tengerparttal kicsit várunk...-mondta. |
- Különös - sóhajtotta, és leengedte fejét a földre. Pihenni kellett még neki.... |
Ezen még ő sem gondolkdott. Tényleg, hogyan került ő ide?...
-Nos, hogy őszinte legyek, magam sem tudom...azt hiszem, ezt a helyet csak nemrégen fedezték fel a Birodalomban.-mondta eltűnődve.
-Eddig én sem hallottam róla, de aztán valahogyan idekerültem... |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Megdöbbent és elcsendesült. Nagyon kimerült a sok eseménytől, és Shira szavai letaglózták......
- A Tengerpart megvár.Most fontosabb itt a dolgunk. - vágta rá egy fikarcnyi kis idő után hevesen,nyugodtan és mégis elszántan.