Témaindító hozzászólás
|
2007.08.30. 00:40 - |
Megálltak a rét szélén, és körülnéztek.
- Elég kihaltnak tűnik... - mondta halkan.
- Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
- Pihenni szeretnék...Nézz körül! - küldte előre Lamírát. |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Felőlem...
A magasba emelte a fejét, és szimatolt egy darabig.
- Arra - intett hirtelen egy irányba a szárnyával. |
-Igen!-mondta.
-Mivel én nem vagyok pegazus ezért egy troll elől nem tudnék elrepülni másrészt nincs fa vagy csak nagyon messze!-mondta.Végül a fűhöz hajolt.Bekapott egy fűcsomót és enni kezdett.Egy pár falat után így szólt.
-Keresünk valahol egy kis vizet? |
- Én mindig vándoroltam, egész életemben. Sosem éltem egy helyen nyugton...Ez túl nyugodt is valahol! Olyan...érzésem van, mintha valami rossz történhetne! Baljós nekem ez a nyugalom! - vallotta be. |
Furcsa volt neki a hely de szépnek találta.
-Igen!Nekem ez a hely valahogy olyan sima és furcsa...megszoktam a dombokat ,hegyeket vagy legalább a fákat! |
- De Te mégis képes voltál velem tartani a tempót! - mondta, és aprócska főhajtást mutatott be a kanca felé.
Körülnézett.
- Alighanem jó lehet itt élni...De meglehetősen egyhangú....Sosem tudtam eldönteni melyik lehet a jobb! |
A méntől nem sokra lemaradva megérkezett.Még hallota a szavait.
-Igen!Csodálatos!-mondta és kiváncsian tekingetett körbe.Kicsit szusszant.
-Jó gyors vagy!-mondta. |
Roquen itt leszállt már, udvariatlannak tartotta Óceánia fölött száguldozni. Már amennyit ő tudott az illemről.....
- Itt még sosem jártam....Milyen nyugodt vidék!... - nézett körbe. |
*Utolsó megmozdulása az indulás előtt az volt, hogy jókedvűen leharapott egy fűcsomót, majd útnak indult.* |
Ő is arra fordult, majd egy nagy levegő után nekilódult a távolságnak. |
*Felvidult!*
- Akkor hát, mire várunk?
*A Mocsár irányába fordult.* |
Megriadt újra, de ezúttal már nem rezzent össze, csak kicsit lesütötte szemeit, sörénye mögé visszavonulva. Aztán Meznokto szemébe nézett, és halkan felelt:
- Igen.....Ha Te is... |
- Szeretnéd? - *kérdezte halkan, furcsa arckifjezéssel az arcán.* |
Bólogatott, mert nem tudta mit mondjon.
- Velem jössz a Mocsárba? |
*Zavartan a földre szegezte tekintetét.*
- Furcsán, de ugyanakkor jól. |
- Talán...De minden bizonytalan... - suttogta.
Aztán Meznokto szemébe nézett.
- És Te? Te hogy vagy? |
*Meznokto jó ideig csak nézte Azírát.*
- Sosem késő elkezdeni magadra is figyelni. |
Megütközve nézett a ménre.
- Hogy lennék? Jól! Elintéztük ezt az ügyet....Jó véget ért...Nem is lehetnék jobban - mondta meglehetősen hamis hangon.
Aztán sóhajtott és hozátette.
- Ez a kérdés fonák nekem.....Sosem figyeltem arra hogyan, mit érzek, mert nem tudhattam nem másé-e az érzés.... |
*Jó ideig hallgatott.*
- Hogy vagy? - *rukkolt elő a váratlan kérdéssel.* |
- Én is - mondta, ha lehet még halkabban. |
- Örülök, hogy nem máshova mentetek. - *mondta egész halkan.* |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|