|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
 Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Egyetlen szempillantás alatt maga elé kapta áttetsző szárnyait, és a villámok, mielőtt igazán közel érhettek volna hozzá, egy-egy nagy fellángolással eloszlottak a levegőben. Az energiát így elnyelni nagyon kellemetlen volt, de két előnnyel is járt: erősebb lett, és nem rázta meg az áram....
Szemei izzottak és sörénye felragyogott, amikor a villámeső végeztével leengedte szárnyait. Zúgó, surrogó hangon szólalt meg:
- De, igazad van, remek ok! Mindenkinek joga van a képességei csiszolására.....Mindegy milyen következményekkel jár ez kívülállók számára! - az utolsó szónál lángköpeny robbant a fiatal, fekete lény köré, és szoros, lassanként összeboruló gyűrűbe fogta!
Serpensortiaz ügyelt rá, hogy rettenetesen forró legyen.... |
 *Már nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, de Erasmus megelőzte!*
*Előre és oldalra szökkent, hogy kikerüljön Tinwe hatásköréből és a jövevény felé fordult.*
- Nem... elég... ok... az,... hogy... a ... képességeinket... csiszoljuk...? - *kérdezett vissza, minden egyes szót egy villámmal hangsúlyozva, Serpensortiazt célbavéve.* |
(reag erdő,a nagy,fényes,tölgyfás tisztáson) |
 Monocerus nem akar senkit bántani. És most felvillant a reménysusár, és követte párját.
|
 Feketeszépség elgondolkozott." változásnak igaza van"Ekkor lassan Monocerus felé lépdelt és a fülébe sugtta.-Köves engem-És megvárta amig Monocerus uttol érte hisz már a levegöben vitorlázott.
|
Monocerus egy kedves pillantást lövellt Változás felé, majd pedig egy könyörgőt szerelme felé. |
 Azon, ahogy elbeszélgettek Timi lényeiről, Változás nagyot nevetett, de csak magában.Igen, az Afraiak között vannak mogorva lények, de nagyrészük kedves, játékos.Fura, hogy az újak, pont a mogorvább felét fogták ki az afraiaknak.
"Pedig Én bírom Elzászt!Néha nagyon vad, de legtöbbször jófej!"-gondolkodott el, majd mikor fejét felemelte gondolatmenetéből már nagyban egy veszekedést látott maga előtt.
Nem akart beleszólni és a szerelemhez sem értett, de ezt rossz volt nézni.
Eléjük állt és így szólt:
-Ez mire jó?-kérdezte először, de látta, hogy kicsit furán néznek rá, de folytatta-Magyarul....a veszekedés nem old meg semmit!Szeretitek egymást, vagy nem?A múlt elmúlt, inkább a jelent szépítsétek és a jövőt építsétek!A düh nem segít senkin....inkább béküljetek ki!.... |
A mént már egy kicsit kezdte dühiteni hogy a "volt" párja még hülyének is nézzi.-Elmondom részletesen.Én és Lhh párbajoztunk aztán a szárny tollaidal csináltál egy falat,átörtem rajta.Aztán te sörényeidből oda láncoltál minket a földhöz,és akkor még teljesen ébren voltál.-Mondta már egy kicsit szemre hányoan.Aztán inkább azt kivánta hogy bárcsak ujra kibékülnének hisz szerette tiszta szívéből. |
-Jól van.- a hirtelen nyugodtság mindenkit meglepett.- És voltak láncok is? Szép kis mese! |
A csödör visza fordult hogy meg beszélhesék a kancával.Nyugodt volt egyáltalán nem félt a villámoktol.-Kérlek ne hazudj mert mikor kiszabadultam a láncaidból akkor nagyot órditva azt mondtat hogy tünjek el az életedből.-Mondta szarnyait ujra felemelve hogy felszálhasón.-Ja és én nem hagynálak el ha te nem zavartál volna el.-Mondta és ebbe a pillantba fel is szált. |
-Most mit teszel? Elhagysz? Jellemző. Minden csődör megbízhatatlan.- köpte a szavakat, miközben a könnye patakként folyt az arcán.- Tudod, csak ezért, hogy felfrissítsem az agyadat, tudd, hogy nem voltam magamnál, ha azt mondtam. Hidd el, nem emlékszem ilyesmire.- a könnyei a melegben párologni kezdtek. MELEG???? Monocerus annyira felfújta magát, hogy villámok cikáztak az égből. A kanca sziluettjét sárga fény húzta ki. Mi tagadás, pánikba estem. |
Feketeszépség halota hogy Monocerus milyen szomorú de ő akart elválni.Feketeszépség szíve salygot és majdnem ő is sírni kezdett,ezek a szavak csengtek a fülébe"Tűny el az életemböl"és visza emlékezett amikor épp kiszabadult a láncból ekkor mondta neki Monocerus. |
-Mi? Ez nevetséges, sosem mondtam ilyet!- Éreztem, hogy a kanca megrémült.- Nem mondtam ilyet!- ismételte. De párjára nem hatott. A kanca szemébe könnyek torultak. Megrezzentem. Felkészültem, hogy összeesik, megint, de a kanca szilárd volt. |
Feketeszépség egy kiscit dühös volt hogy a kanca nem emlékezett arra amit mondott pedig az neki fájt.-Azért mert azt montad hogy tünjek el az életetdböl.-Feketeszépség megfordult felszált és szinte már csak egy pöty vol,t az égen.
 Én és Any megszepenve néztük a két lény beszélgetésétt.
|
-Azért- mondta hangosan, montha teljesen természeres lenne- mert nagyon szeretlek! |
-Ezt most miért kaptam?-Kérdezte és monocerus felé fordult.A szárnyait lelogatta és szomorúan nézett. |
-Szia, Fekete Szépség!- mondta, azzal terjedelmes puszit nyomott párja arcára. |
-Igen ez Timi lénye volt.De meg kell értened nem mindenki olyan hogy is mondjam érzelgös és őket így kell el fogadni-Mondtam határozotan egy kicsit fura volt mert ez nem az én stilusom.
Feketeszépség lassan oda ment Monocerushoz és szomorúan azt mondta-Hát akkor én megyek is.Kellemes napot.- |
 Felnyögtem. Sajnos túl hangosan, mert mindenki odanézett. Monocerus és Dorna aggódó pillantást váltottak, de gyorsan megszólaltam.- Tényleg semmi bajom, csak kicsit reccsent a hátam.- Nagy nehezen könyökre küzdöttem magamat, és végigtapogattam sajgó gerincemen. Majd vegül térdre álltam, majd csodával határos módon felálltam. Megigazgattam a hajamat, és csak néztem a messze szálló (igen-igen utálatos) lényt. Majd akaratlanul is, de kiöltöttem rá a nyelvem. Persze nem látta, hisz a távolban szállt, de éreztem, hogy megérdemelte.- Ez Timi lénye?- kérdeztem, úgy, hogy le se vettem a szemem a távolodó lila foltról.
|
Változás felé fordultam.-Üdvözölek-
-Üdv a nevem Fekete Szépség.-Mindenkinek."úgy látszik a mezö jó társasági hely"Fekete Szépség mélyen a gondolataiba merült."De menöl többen vannak itt annál jobb." |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca.
Egyetlen szempillantás alatt maga elé kapta áttetsző szárnyait, és a villámok, mielőtt igazán közel érhettek volna hozzá, egy-egy nagy fellángolással eloszlottak a levegőben. Az energiát így elnyelni nagyon kellemetlen volt, de két előnnyel is járt: erősebb lett, és nem rázta meg az áram....
*Már nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, de Erasmus megelőzte!*
Monocerus nem akar senkit bántani. És most felvillant a reménysusár, és követte párját.
Feketeszépség elgondolkozott." változásnak igaza van"Ekkor lassan Monocerus felé lépdelt és a fülébe sugtta.-Köves engem-És megvárta amig Monocerus uttol érte hisz már a levegöben vitorlázott.
Azon, ahogy elbeszélgettek Timi lényeiről, Változás nagyot nevetett, de csak magában.Igen, az Afraiak között vannak mogorva lények, de nagyrészük kedves, játékos.Fura, hogy az újak, pont a mogorvább felét fogták ki az afraiaknak.