|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 16:13 - |
-Szóval  , itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
-Majd ideküldjük Diadémot!-vigyorgott Kavarkád-Rengeteg feltérképeznivaló nővény van, ráadásul hasonlít a szülőföldjére.
-S jó hely lenne a családjának is!-tette hozzá Nemes.
A kanca bólintott, s felnézett az égre.-Hm, milyen rég volt már együtt a banda!Jócskán csak a tudatalatti képekből és adatokból ismerjük egymást!
-Ne aggódj, egyszer megint lesz "családi gyűlés", és akor mindenki ott lesz!
-Lehet,-bújt párjához Kavarkád...-lehet.. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
| -Mi szintén készségel állunk a szilnoriak rendelkezésére!-léptek komolyan többiek mellé. |
 Fejét rázva hallgatott.
- Én nem találkoztam vele - jegyezte meg.
- És ha akarod, szólhatok Mirabeau-nak. Ő segíthet - mondta ugyanolyan higgadt hangon, nem mutatva, hogy mélyen megérti a lényt. Ő is a gazdája miatt csinálta végig az őrült utazást. Rá is fizetett....de legalább hazamehet. |
*Atencion csendben hallgatott végig mindenkit, majd a fekete unikornishoz fordult.*
- Ha tudok valamiben, akármiben, szívesen segítek. |
 *Nefadar úticélja felbolygatására hangosan horkantott, és aranyszínű patájával kissé megkaparta a talajt.*
-Niphredillie Úrnőnket keresem. Egy darabon ő és Eledhwen is részt vett a versenyen, ám vissza nem tért. Eledhwen elszakadt tőle, s egymagában érkezett vissza, azt gondolván, hogy Úrnőnk is rég biztonságban van velünk. Habár valószínűtlen, hogy itt lelem őt, ám feladatul ezt kaptam. Hát most teljesítem. -*prüszkölte, ám idegessége ellenére hangja mindvégig szilárd nyugalommal, ellentmondást nem tűrőn csengett.* |
Csak a tartása árulta el a fekete ménnek, hogy megnyugodott.
Szemei már a többieket figyelte, és csak valami apró fejmozdulattal felelt.
A zebracsíkos lény után könnyedén megszólalt:
- Felderítő voltam. Haza akarok jutni. Arrafelé igyekszem, itt csak pihenni álltam meg. |
| Felemelték fejüket.-Mi csak kiváncsiak voltunk, milyen ez az új vidék, de nem csalódtunk!Örülünk, hogy a felderítők rátaláltak! |
*Kicsit közelebb sétált a hatalmas unikornishoz és beszélgetőpartneréhez.*
- Ki mi járatban errefelé? - *kérdezte hangosan, hogy mindenki hallhassa.* |
-Megértem, hogy óvatos vagy, de hidd el, teljesen felesleges ez a hideg magatartás. -*szólt kimérten, tekintetét a kanca higgadt, hűvös szemébe fúrva.* -Hiába nagy a termetem, tőlem nem kell tartania senkinek, hogyha jóbarát. -*észrevehetetlenül apró mosoly futott át az arcán, de szemei nyugodtságot és bizalmat árasztottak.* |
| Nem szokott hozzá ily nagy társasághoz, kicsit zavart volt, viszont mellette párja nyugodt, s mivel látta, hogy senki sincs beszédes kedvében, gondolta, követi párját-legelni kezdtek. |
*Csendben állt és a nézelődéssel lefoglalta magát, de a szeme sarkából mindig figyelte a hatalmas unikornist, aki jóval nagyobb volt nála.* |
Honor szemei szinte haraggal lobbantak fel riadalmában, ahogy a hatalmas, fekete lény közvetlen közelébe ért.
De megértette, hogy nincs mitől tartania, így higgadtan, sőt, határozott hűvösséggel felelt.
- Igen. Az vagyok. A nevem Honor. |
*Nefadar ismét végigmérte a társaságot. Az unizus kancán kívül senki sem viszonozta üdvözlését, de rég túl volt ő már azon a kicsinyeskedésen, hogy megsértődjön, vagy megbántódjon miatta.
Körbepillantott, és első ránézésre annyit tudott megállapítani, hogy az unizus kancával talán egy hullámhosszon lenne, így odalépett mellé. A zebracsíkós egyszarvút túl csicsergőnek és beszédesnek találta, a párja viszont kifejezetten szűkszavú volt, a fekete lényről pedig egyenlőre képtelen lett volna bármit is mondani. Talán csak annyit, hogy jóindulatú. Habár az unizus kanca sem szólt eddig semmit, Nefadar érezte rajta a komor, megfontolt nyugalmat, a mindig vigyázó, lankadatlan éberséget, a nemes lelket, és azt a jellegzetes őrá is oly nagyon jellemző tulajdonságot, miszerint "inkább szólj kevesebbet, de bölcset és igazat, mint fecsegj badarságot", és ennyi neki elég volt ahhoz, hogy rájöjjön; hasonlítanak - legalább néhány tulajdonságukban egész biztosan.*
Persze Nefadar sem tévedhetetlen, talán alaposan félreismeri a kancát... de mindenesetre odalépett mellé, s megszólította.
-Eriszi vagy, ha nem tévedek. Jól mondom? -*hallgatott, majd hozzátette.* -A nevem Nefadar. |
Csendben, összehúzott szemekkel ált ott, ahol belépett.
Mintha csak egy őrszobor lett volna!
Az utoljára jött fekete unikornisnak ő is csak biccentett, majd figyelt tovább. |
*Nem tudta, örüljön-e ennek a sok lénynek, vagy sem... Végül inkább a pozitívum mellett döntött.*
- Igen, valóban meglepő és ritka. |
| -Csodálatos világ!Kihinné, hogy egy barlang mélyén ilyen szép kert található!-mosolygott a többiekre Kavarkád- ő volt a eszédesebb... |
*Nefadar belépett a Gyönyörök Kertjébe, majd megállt és szétnézett.*
~Tehát Úrnőnk és Eledhwen idáig már nem értek el... ~*suhant át a gondolat az elméjén, ahogy méltóságteljes tekintetét körbehordozta a tájon. Szeme megakadt a kis csoporton, s figyelme azonnal a gyülekezet felé irányult.
~Hmm, társaság? Itt? ~*gondolta, miközben büszke, kimért léptekkel közeledett a többiekhez, majd egyenként végighordozta tekintetét a szerzeteken.
-Üdv! -*köszönt végül, és fejével igen aprót biccentett.* |
- Üdv - köszönt kissé mogorván.
Nem tudta mihez kezdjen most....Zavarta, hogy gyengének látják! |
*A hang kizökkentette ámultságából. Arra fordult, amerről hallotta a köszöntést.*
- Üdv! - *válaszolta udvariasan.* |
Meglátták a két lényt.Nem számítottak túlságosan rájuk, de gondolták, hogy nagy népszerűségnek örvend a hely...
-Üdv! |
Nyugodt léptekkel haladt egy járatban hazafelé.
Hosszú út várt rá, de a nehezén már túl volt.
Lepillantott felkötött szárnyaira, és nagy sóhajjal továbbindult.
Belépett a csodás helyre, ahol pihenni szándékozott, de szinte azonnal megállt.
Mások is voltak ott! |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
, itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
Fejét rázva hallgatott.
*Nefadar úticélja felbolygatására hangosan horkantott, és aranyszínű patájával kissé megkaparta a talajt.*