|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:45 - |
 Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Chenoa megengedett magának egy apró mosolyt.
- Ugyanígy érzem magam! De örülök is. A nevem Chenoa.
Körülnézett.
- Voltaképp megtudhatnám hol is vagyok? |
Biccentett.
-Nos, bevallom, meglepett, hogy ennyi angyal között egy fajtámbélire is ráleltem!-szólt.
-Egyébként a nevem Mithlond.-mutatkozott be fejet hajtva. |
Megtorpant. Elcsodálkozott, hogy valaki megszólította, hát még mikor látta, hogy fajabéli! (Már amennyire....)
- Üdv! - köszönt vissza fejet hajtva, megörülve, hogy nincs már egyedül! |
Csendesen baktatott a Városban, közben el-elcsodálkozva, hogy az itteni angyalok mennyire mások, és mégis mennyire különbözőek a külvilágban elszórt angyaloknál...vagy például a gazdájánál.
A tömegből kiérve egy kiüresedett térre ért...bár teljesen üres mégsem volt, mert egy magányos lény lépkedett előtte. Meggyorsította kicsit lépteit.
-Üdv!-köszönt, mikor beérte. |
Chenoa csodálkozva, óvakodva, meg-megtorpanva lépdelt ezen a különös vidéken.
'Vajon hová kerültem?' töprengett. |
Bemlerose bambulva nézte a környezetet. És csak miután a lények elvégtattak, akkor vette észre őket.
-Ők kik voltak?- kérdezte társát. |
 Délceg követte. |
 Ezüstcsillag boldogan elmosolyodott.
- Akkor gyerünk - nyerítette, és egy merész ágaskodás után kilőtt vágtában. |
Lassan ügetett a város közepe felé.Egyenlőre az angyalok csak nézték őket és nem foglalkoztak velük.Aztán Délceg döntött úgy, hogy megszólítja valamelyiküke!
-Mindjárt jövök!-mondta Csillagnak.
Odaügetett egy fiatal lányhoz és megbiccentette fejét.
-Üdv!Nem tudod megmondani merre találjuk a Tündék erdejét?
-Üdv!Csak keresztül kell menni a városon, aztán egyenesen tovább!
-Uhh!Köszönöm!-mondta, majd újra biccentett és visszaballagott Csillaghoz.
-Csak egyenesen!-mondta neki mosolyogva. |
Lassan ügetett a város közepe felé.Egyenlőre az angyalok csak nézték őket és nem foglalkoztak velük.Aztán Délceg döntött úgy, hogy megszólítja valamelyiküke!
-Mindjárt jövök!-mondta Csillagnak.
Odaügetett egy fiatal lányhoz és megbiccentette fejét.
-Üdv!Nem tudod megmondani merre találjuk a Tündék erdejét?
-Üdv!Csak keresztül kell menni a városon, aztán egyenesen tovább!
-Uhh!Köszönöm!-mondta, majd újra biccentett és visszaballagott Csillaghoz.
-Csak egyenesen!-mondta neki mosolyogva. |
| Biccentett. |
| -Keresnünk kellene valakit aki tudja merre menjünk tovább!Nah induljunk! |
| Tanácstalanul, kissé megszeppenve nézett körül. A város nagy volt és nagyon fényes.....Eriszi mentalitástól messze állt.... |
| -Megérkeztünk!Már csak meg kell tudakolni, hogy merre van a Tündék erdeje! |
 Csodálkozva nézte gyorsan változó környezetüket.
-Fogalmam sincs.-válaszolt őszintén. |
Már elég régóta mentek, mikor Bemllerose felfigyelt egy érdekes dologra. A növények egyre nagyobbak lettek!-
-Hm. Érdekes. Szerinted miért kezdenek a fák növekedni? |
-Rendben, menjünk.-bólintott, és elindultak kényelmes ügetésben.
Stalker alaposan szétnézett, igyekezett az emlékezetébe vésni minden részletet, hisz ez a hely nagyon kedves volt a szívének. |
| -Tovább az ösvényen. |
Kifulladva rázta meg magát.
-Rendben de merre?-kérdezte. |
| Egyszercsak hirtelen elállt az eső. Gyorsan mincen pocsolya felszáradt.-Induljunk tovább.-ejánlotta Bemlerose |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit.
Chenoa megengedett magának egy apró mosolyt.
Délceg követte.
Ezüstcsillag boldogan elmosolyodott.
Csodálkozva nézte gyorsan változó környezetüket.