|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.19. 20:15 - |
 Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Legalábbis, ő így érezte a torony ablakának párkányán.
Lazán megfordult, és nézte kicsit az elétáruló látványt: a fátyolos-fügyönyös falú, szőnyegekel bélelt szobában csaknem mindenütt párnák pöffeszkedtek.
A legnagyobbon, amin egy sárkány is elfért volna, egyetlen lény feküdt.
Egy alig derengő, fehér lény. Úgy feküdt, mintha soha többé nem akarna felébredni. Homlokköve seszínű volt, és néha kavargott, majd újra kihunyt.
A föléhajló, leginkább rémre emlékeztető kanca suttogása betöltötte a szobát. Ahogy a suttogás néha felerősödött, úgy kezdett a homlokkő változni.
A suttogástól, bár Galbatorix már régóta ismerte a csontmaszkos lényt, most is kirázta a hideg a csődört.
A hangok egyáltalán nem tűntek eviláginak. Igaz, hogy a tulajdonosuk épp varázsolt, és önmagában sem volt evilági, de ahogy a hangok csaknem kicsalták a lelkét simításukkal, hogy kövesse őket, hogy hagyja abba a fejtörést és borzongást, és olvadjon fel a csodás, súlytalan táncban....Galbatorix ellen tudott állni, de nem kedvelte mindezt. Túl idegen volt őtőle! Épp ezért kellett neki Vanwa Vala. Tudta jól, hogy a kanca nem ártana neki, most is legföljebb szórakozik, ugyanakkor sosem tudta megzokni ezt a hatalmat. A suttogás erősödött, halkult, hullámzott a szobában, szavak nélkül szólt, és Galbatorix tudta, hogy hat.
 Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
- Mi az?! - hörrentett feszülten, és előrelépett.
- Nem tudom felébreszteni...Nagyon gyenge.....Nem is látom értelét próbálgatni..... - mondta, aztán egy csaknem elrejtett tálhoz lépett, ami a párnák közt lapult.
Ivott belőle, majd elnyúlt Lilina mellett.
- Miért nem hagyjuk csak úgy itt? Hadd pihenjen. Mi baja lehetne itt? Gyerünk innen! - mondta a fehér lényre pilantva, méricskélve őt.
Könnyedén és lesajnálóan nézett a csődörre, elnyúlva a párnáján.
- Galbatorix, ne bolondozz! A kancának szüksége van rám. Megtehetném, igen, megtehetném, hogy hagyom kiszakadni a testéből, és aztán visszaparancsolom. De annyira gyenge, hogy történhetne tragédia! Mellesleg: amíg jó helyen van, addig ottmaradjon, ahol van az a lélek! a helyén! Ez nekem minden erőfeszítést megér....
Sötéten elvigyorodott.
- Ez éppolyan erőfeszítés, mint az én álhatatosságom, hogy végre hozzámgyere!
Nagyot, reményvesztettet sóhajtott.
- Galbatorix.....ezt már sokszor megbeszéltük.........
- És még mindig nem értem a választ! - dobbantott.
Türelmesen pillantott a lényre.
- Kár lenne egy ilyen szép, gyümölcsöző, észérveken és érdekeken logikusan alapuló szövetséget bolond érzelmekkel tönkretenni!
Horkantott.
- Bár lehetnénk épp őszinték is: nem vagyok bolond! Tudom jól, hogy sosem bíznál bennem, és Te is tudod, hogy én sem igazán benned! Régóta ismrjük egymást, és mikor egymást védjük, akkor is szemeket növesztünk hátul! Akiket érdekek hajtanak, megértik egymást, tehát tudhatnád, hogy ez minden lenne, csak nem helyes döntés! Csak azért, hogy szilárdabb legyen a szövetségünk, meg hogy jobban szemmel tartsuk egymást a közelség miatt.....tudod jól, hogy az lenne a vége, hogy valaki ki- aztán meg felhasználná a másikat....és valószínűleg egymásnak menénk. Könnyeb meggyilkolhatóság....ez nem indok egy házassághoz! Mellesleg...mondj szentimentálisnak, de nem tartom etikusnak sem, hogy nem szerelemből-szeretetből házasodjunk.....Igaz, hogy nekünk idegen az etika, de ez az én elvem, és tartom magam hozzá! Azért egy dologban igazad volt - gonoszul elmosolyodott - ideje menni! Indulj!
Morrant, aztán nem vágott vissza azzal, hogy talán ideje másik szövetségest keresni, és erre Wizarde, Vanwa tagadott "lánya" épp megfelelne.
Sagulon, akit meg Vanwa elfogadott, jó lenne harcosnak...Bár ő hű Vanwához...
Megrázta a fejét.
Nem. Wizarde még Vanwánál is idegesítőbb. Jobb megmaradni a bejáratott módban...
Egyelőre......
Kilépett az ajtón, amit súlyos függönyök takartak, és vissza sem nézve elindult.
Kiérve a toronyból, ahol Vanwa elszállásolta védencét, elvegyült a szürreális város szürreális tömegében. |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Kyara horkantott.
- Rendben, rendben! De mostmár talán elég volt a rodeóból és miegymásból.....Menjünk valami nyugodtabb helyre! Talán a fellegvárba..... |
 -Látod?-bólogatott tudós képet vágva.
|
'Na peeeersze!' húzta el a száját.
 Kyrador nem győzött bólogatni, annyira igent akart mutatni! Nagyon tetszett neki az egész rodeó, de "elrablása" is! Bolond lett volna nem segíteni Éji Táltosnak.
- Nagyon jó volt! Olyan szép a város fentről! És semmi bajom nem esett! - bizonygatta pont úgy, mint Éji Táltos.
Tudta, hogy nyert ügyük van. Látta, hogy anyja szeme már mosolyog, ha a szája nem is....de az is meg-megremegett felfelé. |
Bűnbánó mosollyal nézett Kyarára.-Bocsáss meg, csupán kiváncsi voltam, mekkora és hogy is néz ki madár távlatból a város!Na meg...Kyrador is élvezte a kilátást, nem igaz?-fordult "igenlő szemekkel" a csikóhoz. |
Kyara dühösen repült fel a kettős után!
- Erről nem volt szó! - tiltakozott, és Éji Táltos mellé suhant. Látta, hogy semmi bajuk, és fia épségben, biztonságban vigyorog a fekete pegazuson, de nem értett egyet a hirtelen röpködésekkel. A város nem egyszerű hely, és a repülés egy kamasznak kockézatos!
- Kyrador, tudsz Te egyedül is repülni! - mormogta, és lesöpörte fiát "hátasáról". Az meg tüntetően jókedvűen szárnyra kapott, és fellebegett mellé.
- Remélem eléggé kiélvezted, mert én ezt többé nem fogom megengedni! - fogadkozott szigorúan, de hogy kinek is mondta ezt, nem lehetett tudni.... |
Há-há, csakhogy Éji Táltosunk nem hagyta annyiban!Egy felágaskodásnál ugyanis kiterjesztette szárnyait, s felröppent velük, s Kyradorral a hátán!
-Na Kyrador, most elrabollak!-viccelődőtt vidáman, s a házak felé érve szét pillantott.
-Váó!Te láttál már ekkora várost?-ámult el.Már nem rodeózott, sőt, vigyázott, nehogy a hátán ülő csikó leessen.Magában viszont elképzelte, hogy festhetett szegény Kyara, amikor kiterjesztette a szárnyait, és kitalálta, mi lesz a következő lépése Táltosnak.Viszont abba bele se mert gondolni, mit kapnak ezért, ha leszállnak! |
Kyara leesett állal, riadtan kalapáló szívvel nézte a kettőst, és nagyon-nagyon szerette volna szemeit eltakarni szárnyaival.
Sohasem látott még ehhez foghatót, és sejtette, hogy nem is fog......de nyugodt lelke tiltakozott, hogy jobb lett volna kihagyni az élményt.....
Kyrador a mennyekben érezte magát!
- Igeeeen! - kiabálta lelkesen, de közben kitartóan kapaszkodott.
Szíve szerint még órákig folytatta volna, de látta anyján, hogy hamarosan végetér a hihetetlen játék. |
-Kapaszkodj!-felelte.Felegyenesedett, várt egy kicsit, amíg lelkében megfelelő lendületet nem vett, s hirtelen elkezdett ugrálni, mint a riadt lovak!Hol felágaskodott, hol kirúgott, de mindezt kellő távolságban Kayrától, s olyan finoman ért le a földre az éppen levegőben léve testrésze, hogy valóban nem kellett félteni Kyradort a nagy balesettől.
-Na, bírod még?-kérdezte kissé lihegve, de nem állva le a bakolással. |
Teljes döbbenettel meredt Éji Táltosra, aztán elnevette magát a két könyörgő szempár láttán.
- Rendben, de egyikőtöknek se essen baja! - mondta beleegyezőn.
Kyrador boldogan és tombolva nyerített fel, és majdnem hasraesett a saját lendülete miatt, amikor a nagy ménhez akart szaladni.
De végül odaért a fekete lényhez, és felmászott rá.
- Így jó lesz? - kérdezte lelkesen. |
-Igen, ennek a dolognak tényleg csúnya múltja vann...-helyeselt Kayrával-Csakhogy én saját magam szeretném, ha megülne....márha meg tud!Különben is, ne nevezzük akkor rodeónak, csak egyszerű "ugrálásnak" ezt a játékot....hiszen én is szeretném....-ismételte magát, s Kyradorénál mégnaaaaaaaaaagyobb szemekkel nézett Kyarára. |
Villámgyorsan elkapta elvigyorodó, lelkesen felnyerítő fia vállát.
- Még mit nem! Ugyan már! Kyrador, ehhez már nagy mén vagy! Éji Táltos pedig nem hátasállat. Erre semmi szükség! Miért akarsz rodeózni, amikor Tiéd az ég?! Repülhetsz, futhatsz! Tudod jól, hogy annak a....sportnak mi az alapja! Te, mint pegazus, igazán nemet mondhatnál erre! - mondta rosszallóan.
- De Anya! Kéérlek! - fogta a dolgot naaagy szemekkel könyörgőre. |
-Itt jó lesz!-tértbe egy két pegazus fesztávolságának megfelelő széles épület közbe, s sötét fátyollal takarta el a bejáratot.-Nem akarok néző közönséget....
Térdre ereszkedett.-Na, szálljon fel a cowboy úrfi a vad, zabolázatlan lényre!-és még gonosz képeket is vágott hozzá, hogy megmutassa, miiiiiiiiicsodaaaa megvaaaaaaadult pegazus! |
Kyara elhűlve hallgatta Éji Táltost, és kicsit bizonytalankodva követte a mént.
'Mire készülhet?' töprengett magában aggódva.
Kyrador anyjával ellentétben csillogó szemekkel ügetett Éji Táltos után. |
Kis idő múlva elmosolyodott.
-De igaza van, miért ne próbálhatná meg a rodeót, ha annyira szeretné?!-kacsintott észrevétlenül Kyarára.Meg sem várta a választ, máris keresett egy épület közt, ahol hármasban lehetnek, s ami rlég nagy volt! |
- Szó sem lehet róla! - rebegte elhűlten, miután rájött mit is kérdez a fia. Aztán határozottan megrázta a fejét is.
- Éji Táltos is jól mondta! - bökött fejével a mén felé - Nem semmi egy ilyen feladat, de én őrültségnek is látom! Felesleges veszélynek! Nem, nem!
Szárnyonfogta a fiatal lényt, és eltolta arról a piacrészről.
- Keressünk gyorsan valami mást, ami izgalmas! - súgta közben Éji Táltosnak.
- Biztos ment volna - mormogta Éji Táltosnak megfordulva, és kelletlenül tűrte, hogy elvezessék..... |
Éji Táltos szeme az épületeken nyugodott.A hatalmasan széles utca-ahol volt a piac- két szélén egész kontraszts épülete álltak:görög oszlopos, timpanonos paloták, agyon aranyozott szobrokkal; csavart épületek, kör ablakkal; hol új, hol régi;hol nagy, hol kicsi;hol divatos, hol lepukkant házak keveréke jelezte-ez a város mindenkinek otthont nyújt.
Elnézte az alkudozó, fura kofákat, a gyanakvó vevőket, a tömeg-mulattatással pénzt kereső lényeket...Ilyen volt ez a rodeóztató bogár is...
Elnevette magát.-Kyrador, te biztos fel tudsz "ülni" egy ilyen lény hátára?-kérdezte szelíd tüntető szándékkal, bár a választ Kyara "patájába adta". |
Elnevette magát, és majdnem Éji Táltos nyakába ugrott!
- A legjobbat választottad! - nyihogta, és ügetni kezdett a hatalmas utcán, amire bejutottak. Az egyre lejjebb és lejjebb vezető utcán egy idő után macskakő váltotta fel a simább kövezetet, de nem is ez volt igazán szembeötlő. Sokkal inkább a tömeg! Kétlábon járó, köpenyes szarvasok, madárlábú, csevegő kutyafélék, rémítő, púpos, ráncosképű emberfélék, akik gyanús pillantással méregettek mindent és mindenkit, hatalmas, színesarcú, ezerféle tiri-tarka ruhába öltözött hatkarú lények, szárnyas rovarok, akik pegazusméretűek voltak és eszeveszetten alkudoztak, testek nélkül járkáló árnyak, akik nagyon megsértődtek, ha valaki átment rajtuk, aranyszínű tehenek, akik békítettek a túl heves kereskedők közt - Kyara ezeket vette észre csak először.
- Anya....Anya, kipróbálhatom azt én is? - kérdezte szinte suttogva, hatalmas szemekkel. Egy óriási harci bogár állt a piactér egyik központjában. Jókora szabad téren.
És rodeózni lehetett vele!!! |
-Hümmmm....-nézett jobbra-balra!Akkora falat volt a város, hogy nem tudta, merre kezdje "feldolgozni".
-Talán kezdjük a.....piacon? |
Csillogó szemekkel nézte a fekete lényt. Nagyon tetszett neki Éji Táltos reakciója. Félt, hogy a lény esetleg undorodik az ilyen élettől, vagy féli a tömeget. De nem így lett!
- Merre kezdjük? - kérdezte végül tettetett flegmasággal, hiszen alig várta, hogy elnevesse magát, és belevessék magukat ebbe a forgatagba! |
Tátva maradt a szája!Még nem volt "civilizációban"....Elállt a lálegzete a lebegő tornyoktól, a sok különleges háztól, a nagy tömegtől!Hirtelen valami izgatottság lett úrrá rajta!Megakarta ismerni ezt az életformát, a sok lény látta miatt igazán felvillanyozódott! |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
Kyara horkantott.
-Látod?-bólogatott tudós képet vágva.
Kyrador nem győzött bólogatni, annyira igent akart mutatni! Nagyon tetszett neki az egész rodeó, de "elrablása" is! Bolond lett volna nem segíteni Éji Táltosnak.