Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 19:30 - |
*Lilina kisérteties vörös szemét a tájra szegezve nyargalt. Izmai megfeszültek, orrlyukai kitágultak, nyakán fekér izzadságként tajtékzott a hab, homlokán a feketévé vált kő vészjóslóan sötétlett, baljós fénnyel vonva be a környéket.
Lilina nem nézett semerre. Amerre csak száguldott mindent eltiport, elsodort, letarolt és elgázolt, ami csak az útjába került, s végzett mindenkivel, aki elé vetődött; szarvasokkal, őzekkel, nyulakkal... Hisz' egyenlőre az erdő ezen részén csak velük találozott.
De mindezt valójában nem ő tette. A Sötét Erő irányította a testét, a gondolatait, a tetteit... egyszóval őt magát. A Sötétség, ami beléköltözött mindent elfojtott benne, ami ő maga volt. Az elején küzdött, de annyival volt több ez a hatalom nála, mint kismacskánál a tigris. Lilina végül nem bírta tovább; feladta. Engedett az erőnek, amelyet nem bírt kiűzni a gondolataiból... amelyet végül már nem is akart kiűzni a gondolataiból... s amely tulajdonképpen már azt sem engedte meg neki, hogy saját gondolatai legyenek...
Lilina egy állandó szorítást érzett, amely az első órákban elviselhetetlen kínt okozott neki. Égette, perzselte, kínozta, györörte, s mindeközben jéghideg késként döfött belé. Ám idővel a fájdalom tompulni kezdett... Lilina fásulttá és érzéketlenné vált, már csak tompa zsibbadásként érezte mindezt. Ám egy kép nem akart elhalványulni lelki szemei elől.. Egy kép, melyet egy fekete csődör suttogott neki... S miközben ölt, akkor is csak ezt a képet látta lebegni maga előtt... Egy fehér pegazust, akit ő ölt meg... Ez jobban kínozta ott belül, mint az a szorítás a lelkén és az elméjén együtt... S emiatt a keserű fájdalom miatt tudott a Sötétség egyre nagyobb hatalmat gyakorolni rá...* |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Felszabadultan mosolygott, majd visszacsókolt. |
Megrázta a fejét!
-Nem érdemes a múltra gondolni!Az már rég volt!És lényeg, hogy mi együtt vagyunk!-mondta és megcsókolta. |
-Az jutott eszembe, amikor a régi gazdám egy lánccal kötött meg, és elvette a varázserőmet. Még most se tudom hogy csinálta...
-És mikor nem sokkal később valamitől erős lettem, és kitörtem onnét.-meglepve pislogott Dream-re.
-Tényleg mintha jobban érezném magam ettől... |
-Nah!Mond nyugodtan!Állítólag úgy jobb lesz!-mondta és magához húzta a kancát. |
Sóhajtott egyet, kezdte összeszedni magát.
-Csak eszembe jutottak a régi otthonommal kapcsolatos dolgok...bár az egésznek semmi köze ehhez...csak néha előfordul, hogy hirtelen valami eszembe jut... |
-Mi történt?-kérdezte. |
Erőt vett magán, és visszafojtotta a sírást.
-Semmi baj. Csak emlékek.-mondta, és Dreamhez bújt. |
Dream nagyon megijedt.
-Mi a baj?Mi történt?-kérdezte. |
Mosolygott, de hirtelen lehervadt arcáról a mosoly.
Képek villantak be, emlékképek, amik Elanort örök életében kínozni fogják. Szeme most nem örömkönnyektől csillogott... |
-Hát ezt ne tőlem kérdezd!-viccelődött. |
Mosolyogva nézett kedvesére.
-Mikor voltam én ilyen jókedvű...-jeygezte meg, és megpuszilta Dream-et. |
Dream látta a "Gondolkodó" arcát, majd megpuszilta és rámosolygott. |
Békés mosollyal az arcán ügetett kedvese mellett, és közben egyre csak az járt a fejében, hogy mennyire örül, hogy egyáltalán találkozhatott Dreammel. |
-Hát persze!-mondta és átölelve Elanort, már indult is. |
Felmosolygott párjára, ahogy mellé ért.
-Nos...körülnézünk alaposabban is?-kérdezte. |
Erre elmosolyodott.
-Hát igen!Timi leginkább ezért fogadta be!-mondta és Elanor mellé ügetett. |
Bólintott. Most azt a helyet nézte, ahol nemrég Elzász eltűnt. Néhány kék füstcsík még ott kavargott a levegőben.
-Furcsa...nem mégsem...nem ez a jó szó rá. Inkább egyedi lény ez az Elzász... |
-Gond?-fordult vissza-Gond nincs!Csak múlt....
Mondta majd eltűnt....
-Ő ilyen!-fordult elanorhoz. |
-Hm...ezt már valaki mástól is hallottam...-jegyezte meg.
-Hová mész?-kiáltott Elzász után. |
-Én vagyok Elzász!-válaszolt komoran egy hang, majd előlépett egy bokorból.
-Mi a gond Elzász?-kérdezte Dream.
-Fáj a múlt...és a jövő....Rossz úton jár az aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni!....Én ezt tettem.
Mondta és tovább indult. |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|