|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.08. 21:34 - |
 Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
De aztán kezdte unni... |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Ő is galoppozni kezdett de nem nagyon bírta az iramot majd befékezett.A csődörök mögé teleportált és újra galoppozni kezdett tobb szerencsével.
-Jó gyorsak vagytok! |
  Egy ideig elöl lépkedtek,majd sebes vágtába iramodtak. |
| Bólintott.Elindult a két csődör mögött. |
Kahn Ombre-re nézett,mit válaszol.
Ombre megvonta a vállát.
- Ha van benned elég kurázsi és bátorság,hát gyere.
Elindultak.
|
| -Én is mehetek veletek?-kérdezte. |
- Apropó! - kiáltott fel Kahn - Mi dolgod a Végzethegynél?
Ombre megvonta a vállát.
- Ismersz... Igyekszem feltérképezni a terepet. - mondta a fehér mén - De most egy illetőt keresek.Jéghalált.
Kahn kicsit meghökkent.
- Nem lesz könnyű dolgod... Eddig aki a keresésére indult,nem igen tért vissza.De veled tartok.
Kyre nézett. |
| Nem tudott mit mondani hiszen már szinte mindent tudott a két csődör multjáról. |
Bólintott. |
| -A nevem Kyre!Gondolom te Ombre vagy!-mondta. |
- És ki ez a hölgy,ha szabad kérdeznem? - kérdezte Kahnt,majd a kancára nézett,hogy mutatkozzon be. |
| "Végre"-gondolta.Nagyot sóhajtott. |
- Soha!! - ordította,hogy a táj is beleremegett - Addig nem,még fény nem derül rá,mi is történt valójában!
Ombre nyugodtan,de elég gyengén állt.
- Kahn! Hát nem érted? Sötétség és fény.Ying és Yang.Mond ez neked valamit? ... A világ e két részre szakadt,mint ahogy Mi is.A vak is látja,hogy ezekhez hasonlóan Mi is így állunk.A Te elemed a sötétség, az enyém a fény.Különbözünk egymástól,akárcsak az erőnk,de e ellentét nélkül oda a világ egyensúlya.Te már alapvetően nagy hatalommal rendelkezel.Tiéd a sötétség és a holtak lelke,e mellett a testi erő.Kell ennél több? Anyánk nem adott nekem semmit,ami téged illetett volna.Ugyanúgy szeretett Téged is,mint engem.Atyánk a Sötétség jelképes Ura,tudta,hogy Te örökölted az erejét.Hogy előtted behódolhat a világ vagy pusztulhat,ha nem kezeled jól.Ezért bánt keményen veled.
Közelebb lépkedett.
- Én túl gyenge voltam.Te is tudod és tudtad akkor is,de ha mégsem akkor is volt erről sejtelmed.Ha pedig nem vagyunk egyenlők,fény és sötétség,az csak káoszt szülne.Azon a napon nem pusztán becsvágyból hagytalak magadra.Egyedül kellett mennem.Magam sem tudom miért,ezt már csak Anyánk tudhatta.
Mostmár közvetlen Kahn előtt állt,aki elhülve hallgatta.
- Megértem,ha úgy érzed elárultalak.Csak tudd: Én voltam a gyengébb.Nem pedig Te.
Azzal Ombre sántikálva útnak indult le a hegyről.
- Állj meg! - kiáltott utána Kahn,majd utána vágtatott - Tudd,hogy évek óta forr bennem a bosszúvágy. ... A lobogó tüzet,ha vízzel leöntöd,még füstölög. - mondta komoly hangon,Ombre-val szemben - De hát az öcsém vagy....
Kahn merészen elmosolyodott,mire Ombre úgyszintén.Egy ideig egymásra mosolyogtak,majd szarvukat össze koccintották,mint a régi szép időkben.Ez náluk amolyan pacsi-féleség volt.Szarvuk még egy ideig összeért,majd szolídan megölelték egymást. |
-ELÉG!-kiáltott újra.
-Nem tudtok egymásnak megbocsátani? |
- Az igaz testvérek nem szúrják egymást hátba! - közölte a kancával,majd szúrósan a sebesült testvére szemébe nézett.
Ombre viszonozta a nézést.Összeszedte magát,majd felegyenesedett,de még így is bizonytalan volt.
- Nem vertelek át. - mondta.
-Legalább most mondj igazat! - ordított Kahn - Anyuci kedvence!!Eltettél láb alól,hogy Te kapd a nagyobb erőt!
Ombre válaszként csak lazán megrázta a fejét.
Kahn legszivesebben most újra kegyetlenül nekiugrott volna,de csak fogait csikorgatta.
- Miközben engem magamra hagytál,Te szépen learattad a babérokat!Szép mondhatom!Szép!
- Nem.Én sem tudtam róla....
- Tessék?!Hogy érted,hogy "Te sem tutál róla"?! Leráztál,hogy megkapd az Én erőm is!
- Nem. - mondta Ombre.
Kahn mostmár össze volt zavarodva. |
-ELÉG!-kiáltott majd szőre fényleni kezdett és beforrt minden seb.
-Testvérek vagyok!-mondta és a két mén közé lépett.
-Csak a testemen keresztül! |
Kahn próbálta megsebezni Ombre testét,de szarvával mindig eltérítette a csapásokat.Mikor szarvuk összeért,azok élesen csikorogtak és mintha csak apró szikrák hullottak volna ki belőlük.
- Kahn! Elment az eszed?! Mi ütött beléd?! - ordította a fehér mén.
Kahn erre csak felnevetett.
- Betartom,amit igértem! - majd öccse felé célozta szarvát.
Ombre ezt is sikeresen elhárította,csikorgással ellökte a fekete mén fejét.
- Anyánknak nem ezt igérted! - mondta Ombre.
- Nem izgat! Nem érdekel mit mondtam neki! Érted?! - válaszolta Kahn dörögve - Különben is: Mindig Te voltál a kis kedvenc! Én csak púp voltam mindenki hátán!
- Ez nem igaz! Ugyanúgy szerettek téged is!
- Hazudsz! - szarvával döfésre készült - Különben is: Mindig Én harcoltam jobban!
Kahn feketén izzó szarva,most jó kora sebet ejtett Ombre nyakán.A mén fájdalmában felnyerített,majd kis híján összeesett.
- Emlékszel mit igértél?! Hogy jóban,rosszaban együtt leszünk! És hogy....
- Tudom! - szakította félbe a fekete mén - De mit számít ez?! ...
- Haldoklottak! - Omre az ordítástól már alig állt a lábán.
Kahn habozni kezdett.
- Emlékszel még... - lihegte Ombre - A csikó-korunkra? Mennyi őrültségen átmentünk? És megérte? ... Igen! Mert ott voltunk egymás mellett!
Kahn mostmár csak állt.Szarváról csöpögött a vér.
- Átvertél! - szólt oda a fehér ménnek,majd várt a válaszra,mert látta,hogy Ombre már eléggé küszköd. |
| Csöndesen állt és figyelte a csatát.Remélte ,hogy hamar vége lesz. |
Egészen elmerengett gondolataiban.Hirtelen közvetlen előtte erős fény keletkezett.Erre egy pillanatra behunyta szemét és mire kinyitotta maga előtt látott egy igeden kancát és bátyját,Kahn-t.
Kahn nem tétovázott.Mikor megpillantotta Ombret,szarvát nekiszegve azonnal felé vágtázott.
Ombre az utolsó pillanatban szarvával feltartotta Kahn-ét.
- Kahn! - kiáltott meglepetten
- Ombre. - szólt vissza Kahn ördögi hangján.
Most nem foglalkoztak a kancával.Szarvukkal viaskodtak,mintha csak karddal vívtak volt. |
| Pontosan a másik mén elé teleportáltak. |
| Sebesen vágzátott le a hegyről. |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
Egy ideig elöl lépkedtek,majd sebes vágtába iramodtak.