|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Beatles már nem akarta sokáig fársztani Csillagvihart.Amikor már elég közel volt hozzá, ugrott egyet és orrával megbökte a lényt.Ahogy hozzáért hátraugrott és felröppent a levegőbe...
-Te vagy a fogó!-mosolygott. |
 Küszködött tovább, hogy minél gyorsabb lehessen, de nemigen ment....Fiatal volt még, és nem az edzett, erős lények egyike!
|
Csak úgy száguldott Csillagvihar után.Kicsit megijedt, hogy nehogy az "áldozata" ütközzön, de végül sikeresen megkerülte a pegazust.
De valamiért...talán Beatles játékossága és figyelmetlensége miatt, követte Csillagvihart és a nagy futásban Ő is csak kikerülte Hóreményt és Greywindet.
Eszébe jutott, hogy mekkora hülyeséget csinált, de mostmár nem fordult vissza.Már nem adta fel, rohant a cél felé és egyre közeledett Csillagvihar felé... |
Szinte véletlen vetődött arra, a nagy futkorászásban, így most elkerekedett szemekkel nézte a felé száguldó csikót....aztán hatalmasat sikított, és futni kezdett, ahogy bírt!
Majdnem átesett a Hóreménnyel jött lényen, de végül kikerülte.....Csakhogy ezalatt hatalmas veszteséget szenvedett térben éd időben Beatleshez képest. |
Beatles azonnal talpra ugriott, majd boldogan indult Daleon után.
Futott amilyen gyorsan, csak tudott, de nem bírta utolérni a kancát.Persze Beatles sosem adta fel, de nem vetette meg a jó lehetőségeket.
Ha Daleonnál nem is sok, de a közelükbe tévedt Csillagviharnál már lehet, hogy van esélye.
Azonnal bekanyarodott Csillagvihar után, és őt kezdte üldözni. |
Könnyű szívvel követte Hóreményt, majd csatlakozva a többiekhez a többieket figyelte, hogy vajon ki a fogó... |
 Ő is elmosolyodott.
- Rendben van! Azt hiszem akár itt vannak a testvérem, akár nem, úgysem eshet bajom! - nevetett a ménre, és visszavágtatott a többiekhez. |
Hóremény tekintetét kereste.
-Gyere, inkább menjünk erről a helyről! Elvégre úgy látom, a játék még nem állt meg...-mondta, s egy bíztató mosoly ült ki arcára. |
 Daleon erre szinte rávetette magát Beatlesre! Meghemeredtek a földön, Daleon aztán képennyalta letepert áldozatát, és felugrott a talpára!
- Te vagy a fogó! - nyihogta visító nevetéssel, majd vadul csilingelő és csillámló díszeiben megpördülve elvágtatott. Nem félt, hogy nem tud repülni, bízott a gyorsaságában. |
Megrázta fejét.
-Nem igazán akarok a Fővárosba menni!-mondta elgondolkodva.
Már kezdett visszatérni az igaz Beatles...
-Inkább játszunk!-mosolygott!
|
- Túl sokat kérdezel! - mosolygott a csikón, és csillagos szárnyával összeborzolta az üstökét.
 Tara viszont ki akarta elégíteni a fia kíváncsiságát, és válaszolni minden kérdésére, amire csak tud...
- A játékban ez a lényeg! Igen, hogy ügyesen elkapd a másikat! De gondolj csak bele, hogy ott általában könnyedén veszed a dolgokat, nevetsz is sokat, néha, épp mert játék, hagyod futni, akit üldözöl! Azonos erőszinten vagytok, hasonló a tudásotok és ügyességetek! Így izgalmas! MIndketten tanultok is, míg játszotok. Mindenfélét. De Cedaron képtelen könnyen venni a dolgokat. Nem fogta vissza magát....Nem adott Neked egérutat egyszer sem, egy pillanatra sem lankadt az ébersége, és Te mégis soká repültél előle sikerrel, nem válva láthatatlanná, vagy mi is a bűbájod pontosan! Ez már nem igazi játék volt, mert nemcsak mókáról szólt, és Te bírtad a strapát......Ha játszani akarsz, elmehetünk éppen a Fővárosba. Ott lennének Neked izgalmas helyek - nézett elgondolkozva Beatlesre. |
Sarissimára majd anyjára nézett.
-De mi értelme a fogózásnak, ha nem az nyer aki elkapta a másikat?-Értetlenkedett.
Visszagondolva...Ő nem sokat játszott még így senkivel.Mindig egyedül járt.Utoljára azokkal a csikókkal játszott akik Vino tanítványai voltak.
|
Időközben ő is, ahogy szinte mindenki, leszállt a talajra. Meghallotta a kérdést, és elmosolyodott.
- Nem feltétlenül az számít a játék hogyan végződött akkor, amikor azt nézzük ki az igazi győztes! - nevetett kedvesen.
- Tudod fiam, az erkölcs szó azt jelenti, hogy mi helyes és mi nem. A morállal rokon szó. Nekünk, akik itt vagyunk, nem a harc adja a tisztánlátásunkat, hanem az élet! Amit azt élve láttunk. Te az imént erődön felül repültél, száguldottál mindenféle trükköt használva Cedaron elől, aki sokkal nagyobb, erősebb, tapasztaltabb, mint Te! Nem használtad a különleges képességed, tisztességes harc volt, már amennyire egy csikó és egy ilyen hatalmas lény "párbaja" tisztességes lehet. Ha Te is olyan erős és nagy lennél már, mint amilyen Cedaron, lehet, hogy Te győzöl! Hisz ő is mennyire kifáradt abban, hogy végül elérjen! Ebben a fogócskában igazából Te győztél, hiába kapott el. Mert nem az, nem csak az számít hogy elkaptak, hanem az is, hogy hogyan kaptak el! Cedaron nagyobb volt. Erősebb. Valahol előnyt kellett volna adnia, de nem adott, hanem teljes erejéből űzött, és Te nagyon-nagyon soká kitartottál ilyen igazságtalan viszonyok közt. Ha igazságos viszoynok lettek volna, szerintem sosem ér utol! Nagyon bátor voltál, Beatles, apád büszke lenne Rád - mondta elfúló hangon. |
Egy darabig sértődötten, lehajtott fejjel állt anyja mellett.
Egy kis idő múlva felemelte fejét és kérdőn anyjára nézett.
-Hogy érted, hogy Én győztem? |
Horkantott....Ő nem örült, hogy felsült!
Sem annak, hogy hosszú ideig bezárt hercegnő volt a toronyban, baártok, izgalmas, tanulás nélkül. A való élet, ami veszélyes és izgalmas és tanulságos, idegen volt neki.....és új! Sosem panaszkodott emiatt, de azért.....szabadságról álmodott minden nyári, illatos éjen....
Nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében.
Azután követte Beatlest, és mikor beérte, halkan, hogy csak ő hallja, ezt mondta:
- Okos enged, szamár szenved, fiam! Minek marnád Cedaront? A mi szemünkben Te győztél! Cedaron meg főjön a saját levében.... - valóban a legtöbben a csikóra mosolyogtak, míg a sárkány-lényt nem is látták szinte.
- Egyébként is veszélyes lény, ne kísértsd ok nélkül a sorsot! Lehetnek még idők, mikor bátornak kell lenned, de a veszélyek keresése nem az! Az bolondság. Becsüld a békét, és légy bátor, amikor kell!
 A társait nézte, majd a csikót, de egy szót sem szólt, és villogó szeme sem árult el érzelmet.
Aztán hirtelen megpördült, és elvágtázott. |
Ha kettesben lettek volna Cedaronnal biztos, hogy válaszolt volna, valamit amire Cedaron újra csak dühösen tudna válaszolni.
De sajnos nem ketten voltak.Visszagondolt azokra az időkre amikor egyedül volt.Hány ilyen lénnyel találkozott?Hány pofont kapott tőlük?És, ha néha el is tört a mécses, nem menekült egyik elől se!Sőt!Mindenkinek tudott valamit mondani, ami egy neveletlen csikótól kitellik!
Az egész eriszi brigád őket bámulja, rádeásul anyja a háta mögött állt és nem is hagyta ezt az egészet szó nélkül.
Hátranézett anyjára, aki láthatóan ellenezte Beatles Cedaronhoz szólását!
Beatles sértődött arcot vágott, majd ereszkedni kezdett a levegőben, hogy leszálljon a földre. |
Bíztatón nézett Hóreményre.
-Ugyan, ne hidd, hogy egyedül a Te testvéreid ilyenek! Egyszerűen azért féltenek ennyire, mert szémukra te vagy a legfontosabb, és a nagy féltés közepette nem látják be, hogy felnőttél, és önállóvá váltál...vagy lehet, hogy nem akarják belátni.-mondta elgondolkodva.
-Mindenesetre kétlem, hogy most, ha itt lettek volna, leszidtak volna téged. Inkább örültek volna, hogy túlélted ezt a kis kalandot...legalábbis én inkább ennek örülök. |
Megpördült, és nagyot üvöltött a csikóra! Négy lábát megfeszítve állt, farka ide-oda csapkodott, szárnyai remegtek, ahogy kifelé bontotta őket. Szemei szinte izzón meredtek a kihívó, nagyszájú kölyökre, aki elég laza hangot ütött meg, hogy Cedaron máris feldühödjön tőle!
- Mit mondtál?! Még hozzám mersz szólni, miután majdnem a szusz is kiszáguldott belőled?! Heh?!
Elkerekedett szemekkel nézett fiára, akárcsak mindenki!
- Beatles....én büszke vagyok rád, de ezt nem kéne! - mondta halkan, riadt hangon, és elkapta fiait szárnyával, hogy elkezdje szépen maga mögé tolni.
- Valóban túlhajszoltak az imént, nem kellene bajba sodródnod! - aggódott. |
-Mostmár igen!-mondta összeszedve erejét.Kezdett visszatérni jókedve is.Mostmár tudta, hogy Cedarontól sem kell félni annyira, mint amennyire hitte.
Cedaront viszont nem hagyta annyiban!
-Cedaron!Hova mész?Úgy tudom elkaptál!Én vagyok a fogó!-kiáltotta utána.
Rájött, hogy nem kellett volna úgy megijednie, és akkor talán tovább bírja. |
- Legközelebb ne hívj ki egy sárkányfélét! - vetette oda a csikónak még mindig vigyorogva. Tara mondhatott, amit akart, a csikó tudott teleportálni, ő nem, így igenis érdem, hogy alkapta!
Kihúzva magát elindult a főváros felé. A többiek csodálkozva néztek utána, de nem szóltak hozzá, és ő sem másokhoz.
Átölelte Beatles-t, és szárnyával megcirógatta.
- Jól vagy? Nem kellett volna azután is folytatni, hogy Cedaron kinézett magának! - mondta bűnbánón és rosszallón. |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Beatles már nem akarta sokáig fársztani Csillagvihart.Amikor már elég közel volt hozzá, ugrott egyet és orrával megbökte a lényt.Ahogy hozzáért hátraugrott és felröppent a levegőbe...
Küszködött tovább, hogy minél gyorsabb lehessen, de nemigen ment....Fiatal volt még, és nem az edzett, erős lények egyike!
Ő is elmosolyodott.
Daleon erre szinte rávetette magát Beatlesre! Meghemeredtek a földön, Daleon aztán képennyalta letepert áldozatát, és felugrott a talpára!
Tara viszont ki akarta elégíteni a fia kíváncsiságát, és válaszolni minden kérdésére, amire csak tud...
A társait nézte, majd a csikót, de egy szót sem szólt, és villogó szeme sem árult el érzelmet.