|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.29. 23:04 - |
 *Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
Akác odasietett anyjához és vidáman ugrálta körül. Amalea közben folyamatosan beszélt hozzá; magyarázott valamit, de Akác mintha meg se hallotta volna.
-Akác! -korholta az anyja! -Figyelsz te rám?!
-Ne haragudj, anya... -hajtotta le bűnbánóan a fejét a kis kanca. -Mit is mondtál?
-Csak azt próbálom megértetni veled, hogy sose szabad óvatlannak lenned. Mindig alaposan nézz körül, nem leselkedik-e veszély a közelben, mielőtt nyílt, szabad területre mennél. Amíg nem vagy elég nagy és erős ahhoz, hogy megvédd magad, nem szabad szétszórtnak és figyelmetlennek lenned, mert könnyen az életedbe kerülhet! Érted, amit mondok?
-Igen, anya... -sóhajtotta unottan Akác. -De most már mehetek játszani?
-Mehetesz. -bólintott mosolyogva az anyja. -Mire fogsz nagyon figyelni?
-A csapdákra, és a vermekre, és ha folyót látok, nem megyek bele, mert elsodor a víz, ha tavat, akkor meg azért nem megyek bele, mert hirtelen mélyül, és még nem tudok elég jól úszni. Nem állok szóba idegenekkel, és nem megyek el senkivel, csak ha te is megengeded. -sorolta unottan a kiscsikó, mintha csak egy betanult monológot szavalna.
-Így van. -helyeslet az anyja. -Most már mehetsz.
Akác vidáman ugrálva vágtatott keresztül a réten, míg az anyja békés legelészésbe kezdett. Akác az erdő széléig nyargalt, ott azonban megtorpant. Hátrasandított anyjára; Amalea neki épp háttal állt, és nyugodtan rágcsálta a füvet.
Akác arcán, csibészes, huncut mosoly jelent meg, majd gyorsan beügetett az erdőbe és eltűnt a fák között...
...órákkal később Akác még mindig az erdő mélyén, a hatalmas, sötét fák közt bolyongott, sírva, anyját hívogatva, de nem találta a kivezető utat, és Amalea túl messze volt ahhoz, hogy hallja őt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Xyldon elfordult az idegen hang irányába.Nem kellett sok ész hozzá, hogy kitalálják, egy birodalmi nevelő érkezett közéjük.
Xyldon tiszteletteljesen bólintott.
-Üdv!-szólt kissé mogorva, de mégis barátságos hangon.
Nem ismerte az érkezőt, ezért maga mellé intette Dometet.
-Minek köszönhetjük a látogatást?-kérdezte egy kis idő után. |
Viszonylag gyorsan ideértek.Judy végig aludt akár milyen világos volt.Jezzy óvatosan lerakta az eggyik fa tövébe.Jezzy hangokat hallott és elment abba az irányba.3 lényt látott az egyik még csikó volt de a többi kifejlett lény.
-Üdv!-köszönt a nevelő előlépve a fák közül.
|
 Elgondolkozva és szomorú együttérzéssel nézett a csikóra, majd száját elhúzva felelt:
- Nos, én is csak az illata alapján szoktam megtalálni. Erős, keserű illata van. Egyébként apró fű, fehér szirmokkal a csúcsán..... |
-Nem tévedtél!Nem idevalósiak vagyunk!
-Én a maga részéről a havas tájakat kedvelem...A Havas Hegyekből érkeztem!
-Ő pedig-nézett a csikóra-Hát ő nem oly rég egy másik világból érkezett hozzánk!Senki sem tudja hogyan!
Doment elkeseredetten bólintott.
-De ha elmondod, hogy hogyan néz ki az a fű, talán segíthetünk! |
Kecsesen meghajolt.
- Az én nevem Eső! Örvendek!
Kicsit eltöprengett.
- Habár nem jártam sokat erre, jól gondolom, hogy nem vagytok idevalósiak? Sosem láttalak még benneteket errefelé....Ha tévedek, kérném a segítségetek némi alchion-fű keresésében! Fontos lenne találnom. Gyógyszert főznénk belőle.... |
-Igen!-felnézett az égre-Gyönyörű napunk van!
-El is felejtettem...Xyldon vagyok!
 -Én pedig Doment!-szólalt meg két evés között.
|
Kicsit csodálkozva egyenesedett fel, de nyugodtan mosolygott a közeledőknek.
- Üdv! - nyerítette.
- Szép ez a nap, nemigaz? |
Xyldon épphogy megfogta Domentet, hirtelen megállt.Füleit hegyezte, fejét felemelte.
-Azthiszem nem vagyunk egyedül!
Miután tekintetével megtalálta a pegazust, kicsit közelebb lépkedett hozzá, Domenttel a nyomában.
-Üdv!-szólt a kancának. |
Eső szokásához híven gyógyszert keresett a réten. Kutatón hajtogatta félre a nagy, pengés szálakat vagy a pamacsos hangaféléket. Remélte, hogy megtalálja amit keres, habár sem az évszak nem kedvezett, sem az illatok. Nem érezte azt a kesernyés lengedezést, amit máskor megtalált..... |
-Hát itt lennénk!-mondta beügtve a rétre-Jó étvágyat!-mosolygott a csikóra.
-Köszönöm!-mondta már teli szájjal Doment!
Xyldon is nekilátott az evésnek, már Ő is éhes volt.Mikor már mindketten befejezték, és tele ették magukat Doment feloldódva, játékosan megbökte orrával Xyldont.
-Te vagy a fogó!-nevetett.
-Héj!Ez nem ér!-vigyorgott Xyldon, majd Domentnek előnyt engedve utána ugrott. |
 Csak bosszankodva megrázta fejét, horkantott.Nem akart fáradozni, hogy Shekeira után menjen, s megmagyarázza neki.....Kibontotta szárnyait, s tova röppent.
|
 -Ezzel meg mire célzol???
-Eddig nagyon is úgy nézett ki, hogy csak Én akarok segíteni!Te meg csak ölbetett szárnnyal várni, hogy megmeneküljön a társad!
-Az Angelidekről semmit nem tudok!Hála neked!És mostmár nem is akarok tudni róluk semmit!Hála neked!Főleg ha mind ilyen makacs keményfejű mint Te!
-Örülök hogy segíthettem!Azért jó volt a verseny!Szia!-ahogy elköszönt hátrafordult és néhány vágtaugrás után fellendült a levegőbe. |
Erre már mérgesen fújtatott.
-Mégis mit tudsz te az angelidek összetartásáról?!Mit tudsz te az angelid-erőről?!Ez csak a mi dolgunk!Én éreztem a fájdalmat, nem te !-kiáltotta zordan!Az angelidek egy dolgot gyűlölnek:ha sértegetni, lebecsülni merik a szoros kapcsot, ami köztük van, vagy pedig nem hinni benne.....
Elügetett pár méterre, hogy lehiggadjon.-Én nem azt mondtam, hogy nem akarok segíteni, hanem azt , hogy reménykedem!Fogalmad sincs, mit jelent nálunk a remény, igaz?-fordult hátra, s ezt már teljes komolysággal kérdezte. |
-Szerintem meg van segítség!-makacskodott-De ha nem szeretnéd, akkor biztos Ízisz is megoldja egyedül!Vagy menj és segíts neki Te!!! |
| -Remélem, nem lesz...S nem lenne, ki segíthetne... |
Felsegítette a csődört.
Lehajtotta fejét.
-De ugye nem lesz semmi baj?Ne hívjunk segítséget?Valaki biztos meg tudjamondani, hogy hol vannak! |
| -Én igen...csak fájt...Mi, angelidek, így (is) vagyunk összekötve...megérezzük egymás baját...Sajnos nem tudsz..én em tudok, de nem érdekes...azzal hogy reménykedek, sokat segítek-hangoztt kissé egoistán, de hangja teljesen komoly volt, ezért nem holmi jelentéktelen önimádatú kijelentés volt... |
Shekeira nagyon megjedt.
-De Te ugye jól vagy?-kérdezte arra utalva, hogy az előbb nem tudott felállni.
-Te jó ég!Mi történt?Tudok valahogy segíteni? |
| -Egy társam bajban van...-révedt tekintete a távolba.-Nem érzem, hol, de tudom... |
Shekeira látta, hogy a mén felébredt és ennek nagyon örült.
Annak viszont nem örült, hogy a lény szenved és nem tud felállni.Odarohant hozzá!
-Wing Spirit!-kiáltotta-Mi a baj? |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
Xyldon elfordult az idegen hang irányába.Nem kellett sok ész hozzá, hogy kitalálják, egy birodalmi nevelő érkezett közéjük.
Elgondolkozva és szomorú együttérzéssel nézett a csikóra, majd száját elhúzva felelt:
Csak bosszankodva megrázta fejét, horkantott.Nem akart fáradozni, hogy Shekeira után menjen, s megmagyarázza neki.....Kibontotta szárnyait, s tova röppent.
-Ezzel meg mire célzol???