|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 16:11 - |
 -Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
A hossző ölelés végre engedett, s viharra Diadém álmos szemei pislogtak.Ásitott egyet.
-Vihar!Szerintem mi is feküdjünk le.... |
 Párjára hajtotta fejét és mosolygott. |
| Először "szidó" szemekkel nézett rá, de látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan.Hozzá simult a csődörhöz, és behunyta szemeit. |
Legelt még egy darabig, de már közben is mosolygott magában, aztán még szélesebben rámosolygott az alvó kiscsikóra, és felemelkedett.
Odasétált Diadémhoz, és magához ölelte. Majdnem összeért az arcuk, ahogy Vihar kikapott egy falatkát Diadém utolsó fűcsomójából.
Mosolyogva rágcsálta el, és végig csillogó szemekkel nézte a gyönyörű kancát.
'Milyen szerencsés vagyok......' gondolta. |
| Ő is elmosolyodott.Mindhárman legeltek.Diahar nem sokat evett, mert fáradt volt.Inkább lekuporodott a földre és elaludt, így Diadém és Vihar végre együtt lehetett.... |
Felkacagott, miközben fékezett vágtájából.
- Nagy ez a mező két ilyen virágnak! - mondta mosolyogva, azzal lehajolt, és legelni kezdett. |
Felnevetett.
-Kövess!-azzal elindult egy irámnyba-vágtában.....
-Gyerünk Diahar!Ki ér oda előbb?!-S az ötleten kapva a csikó is utána eredt.Egy mást váltakozva törtek előre!A célba egyszerre értek be
-Gyerünk drágám, még a végén elesszük előled a füvet!!! |
Elmosolyodott.
- Ebben a nagy vágtázásban teljesen kimerültem! Keressünk valami jófüvű részt! - indítványozta. |
Nevetve kihúzta magát:
-Igen, igen megvagyok!És semmi baj! |
A magasba röppent, és Diahar felett dobbant le, a magasfüvesbe valóságos szélvihart küldve.
A földrehajló fűszálak közül meg előtűnt Diadém alakja, mire Vihar elnevette magát, és eltüntette a mágiát.
- Bocsáss meg, drágám! |
 Megint szaporán bólogatott, és miután lerakták a földre, mint golyó a negy fűnek vetté az irányt.Előtte megállt, mire a nagy fűből morgás hallatszott...mintha egy nagymacska lenne.... |
Elkomorodva pillantott körül.
'Hová lett a párom?' töprengett.
- Diadém!- kiáltotta.
Semmi sem történt.
- Hm.....
Lányára pillantott.
- Gyere! Keressük meg a mamádat! - mondta, és letette a csikót. |
| Az anya olyan, mint a lánya!Közben elbújt is egy nagy bokorban, onnan nézte őket.Kis idő után-óvatosan-osonni kezdett utánok, majd ahol a virágok a válláig értek, bebújt, és onn an követte őket tovább.:) |
| Körülnézett, Diadémot keresve. |
| Nyihogva helyeselt. |
Felnevetett.
- Majd ha kicsit nagyobb leszel, megtanítalak repülni, ígérem! De úgy vélem még korai. |
| Elősször megrémült, de aztán felkiáltott vidáman.Csapkodni kezdett szárnyaival, mintha ő repülne!Élvezte az első repülést! |
Hirtelen vágtába ugrott, és nem sokkal Diahar előtt a levegőbe rúgta magát!
Széttárta szárnyait, és felevezett a magasba.
Körözött kicsit, majd megkereste a lányát odalenn, és hirtelen zuhanni kezdett felé!
Egy pillanattal később ledobbant a kiscsikó felett, és felkapta.
- Megvagy! - mondta nagyot mosolyogva. |
| Lassan kezdett fáradni, de bírta.Kicsit lassabban vágtatott... |
Mosolyogva vágtázott a mezőn, körbe-körbe Diahar körül, néha megiramodva felé, aztán újra elkanyarodva.
Hangosan nevetett! |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni.
Párjára hajtotta fejét és mosolygott.
Megint szaporán bólogatott, és miután lerakták a földre, mint golyó a negy fűnek vetté az irányt.Előtte megállt, mire a nagy fűből morgás hallatszott...mintha egy nagymacska lenne....