|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 - Astaroth? - kérdezte erre riadtan és bizonytalanul. Talán csak valami buta játék.....
- Astaroth! - kiáltotta, ahogy telt az idő, és még lépett is egyet befelé.
- Astaroth, gyere fel! - kiáltotta sokkal hangosabban.
Hová lett ez a mén? Csak nem esett baja???
Elessa nem is töprengett tovább, hanem még egyet előrelépve (és a víz alá buggyanva egy pillanatra), felszabadította varázsát, és egy hatalmas szélviharral elkezdte kisöpörni a vizet a mederből! |
 Astaroth hirtelen lebukott a víz alá mint elkapta volna valami.Sokáig nem is jött fel..... |
Elessa kicsit elgondolkozott.
Aztán lassan, tétovázva bemászott a tóba.
- Valóban egész jó - mondta kissé bizonytalanul.
Elkezdett befelé lépegetni, de még mindig félt egy kicsit, így a mélyebb víz előtt megállt újra.
- Félek kicsit.... |
-Nem hideg-mondta majd belegázolt a vízbe
-Gyere nagyon jó a víz-mondta mosolyogva |
- Egészen szép. Biztosan jó a fáknak ez a sok víz. Itt nagyon szépek - mondta körülnézegetve.
A sötét víztükör fölé hajolt.
- Lassan biztosan nagyon hideg lesz... |
-Nos?Milyen?-kérdezte cinkosan |
 Elmosolyodott.
- Felőlem átmehetünk oda! |
 -Hm...Mindig is imádtuk a kis tisztást!
 Boldogan nyerített vissza apjának!
|
- Hol ünnepeljünk? - kérdezte párja fülébe súgva, és nagyot fújt, hogy meglebbenjenek a gyönyörű sörényszálak. Mosolygott, és vidáman pillantott szálldosó lányára.
- Nagyon jól megy már, kicsim! |
| Nagyban helyeselt, aztán felröppent a maga módján és ide-oda szállt, mint egy fuvallat! |
Boldogan megcirógatta lánya fejét.
- Azt hiszem akárhogy is legyen, szép ez a nap! |
| Jól esett az ölelés.Persze Diahar is bekéreckedett a tollak közé egy kis apai szeretetre! |
Megölelte kedvesét.
- Carpe diem, egyetlenem! Csodás így az erdő, ha csak egy napig is! |
| -Igen, csak az az egy kár, hogy a varázslataim feltétele, hogy éppen virágzó virágokat varázsolok!Sajnos, az ősz közeledtével tán nem mindegyik éri meg a holnapot! |
Körülnézett. A többieket csendben elnyelte az erdő, Vihar egyedül maradt a társakkal, de nem csodálkozott el vagy ütközött meg. Ha eljön az ünnep ideje, csak hívni kell őket.....
- Jó épnek látni - mosolygott Diadémra, miután nagyot szippantott a friss növények illatából. |
*Nautilusz nem messze állt a beszélgetőktől. Egy ideig még nézelődött, figyelt.
Mikor megunta, köddé vált.* |
| Lassan végeztek a varázsolgatással, s az illat is igazolta, az erdő visszaállt a régi kerék vágásba!Diahar vidáman táncikált a növények közt! |
 Lassan eltávolodott a többiektől, maga mögött fasort hagyva, ahogy Csalogány lángvarázsát követte. Az életteli zöldek csodás illatot árasztva lepték el a hamut......Mosolygott.... |
Lehajolt, szarvát a földhöz érintve, sa talajon érezhető kis hullám söpört végig, s ennek hatására-ahol még kopasz volt a föld-kés fácskák, bokrok növekedtek.
 Ő viszont felgyógyította a még menthető fákat.
|
Szelíden felnevetett, és megcsóválta a fejét, miközben csodálta a növekedő életet....
Trianna közben elindult, és léptei nyomán sűrű, vadvirágok robbantak elő a földből. Néha, ha intett, facsemeték suhantak elő, bizarr nyomokat adva a kancának..... |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
- Astaroth? - kérdezte erre riadtan és bizonytalanul. Talán csak valami buta játék.....
Astaroth hirtelen lebukott a víz alá mint elkapta volna valami.Sokáig nem is jött fel.....
Elmosolyodott.
-Hm...Mindig is imádtuk a kis tisztást!
Boldogan nyerített vissza apjának!
Lassan eltávolodott a többiektől, maga mögött fasort hagyva, ahogy Csalogány lángvarázsát követte. Az életteli zöldek csodás illatot árasztva lepték el a hamut......Mosolygott....
Ő viszont felgyógyította a még menthető fákat.