|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.14. 12:54 - |
 Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
'Csodás hely.'gondolta és egy-két párkánnyal lentebb repült, hogy alaposabban szemügyre vehesse a tavat. Az szinte átlátszó volt: az alján csillogó halak sodródtak ide-oda. Majd hátrafordult, és végre rájött, hogy honnan ered a párkányokra csobogó víz: ahogy magasra felnézett, öt-hat pata nagyságú résen csorgott a víz a legmagasabb párkányra, ahonnan továbbhaladt a lentebb fekvőkre. Felrepült a legmagasabb párkányra, és inni kezdett a lyukból kicsorgó vízből. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Zavartan elnevette magát.
-Bátort pedig modoráról!-vágott vissza. |
Felnevetett.-Madarat tolláról, Riát virágáról! |
Elnevette magát.
-Tulajdonképpen, ez rám is igaz...-mondta, és felsandított saját virágjára. Az majdhogynem ciklámen volt. Ria elpirult... |
| -Hm, lehet, ugyanis rózsaszínben látom a "virágot"!(világot)-mondott egy szójátékot |
Ria elmosolyodott, ahogy a Bátor sörényébe tűzött virágra nézett.
Az most rózsaszínes árnyalatban tündökölt.
-Lehet, hogy ez a virág az érzelni állapotodat mutatja...-mosolygott. |
| Ránézett a virágra.Megrázta sörényét, hogy az ő virága is látható legyen.'Most mmár van valami, ami összeköti őket' |
Ő is a vízhez ügetett. A kis virág még mindig a sörényébe volt tűzve...és, mintha nem is hervadt volna a hosszú idő alatt.
Inni kezdett, majd tükörképére nézett.
Valahogy más lett...és mégis ugyanaz maradt...Ria nem tudta eldönteni. |
Elmosolyodott.Pislogott, s ezzel egy időben el is lépett a kanca mellől.Inni kezdett. |
Pár pillanatig még szeme lehunyva volt, és megőrizte emlékeiben ezt a csodás pillanatot.
Bátorra nézett.
Nem szólt, csak némán nézte szerelmét, úgy érezte, mintha szavak nélkül is megértenék egymást. |
| Befejezett.Némán nézett a kanca szemébe és felismerte a lángot, ami benne is ég...viszont szerette. |
Csak csókolt, mindent feledve, miközben szívében egy addig ismeretlen érzés lángolt fel: a szerelemé... |
| Csak még szorosabban zárta össze szárnyait.... |
Szemét lehunyta, ahogy ajkuk összeért. Az első egy rövid, bizonytalan csók volt, de a második már hosszú és szenvedélyes...
Mosolygott és visszacsókolt. |
| Ő is közelebb lépett.Amikr nagyon közelért a kancához, komollyá vált arc tekintete.....Hirtelen átkrolta, és mélyen a szemébe nezétt.Feje közeledett Riáéhoz, végül ajkuk összeért:megcsókolta.... |
Elmosolyodott.
-Nyertem...-mondta halkan, és Bátorhoz lépett...... |
| Egy idő után alig bírta tartani szemét, de végül a kanca nyert...De ő még mindig nem vette le szemét Riáról. |
Még véletlenül sem akart pislogni, rezzenéstelen tekintettel nézett Bátorra.
Ő is elmosolyodott, és szemében mintha egy pillanatra tűz lobbant volna...a szenvedély tüze... |
| Elmosolyodott.Farkas szemet nézett a kancával. |
Most, hogy kicsit elakadt köztük a társalgás, Ria szemét Bátoron felejtette... |
| Hálásan bólintott. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.