|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Keselyüstök csodálkozva fordult az idegen pegazus felé.
'Micsoda forgalom van itt!' gondolta.
Meghajolt a lénynek, és szelíden elmosolyodva köszönt neki:
- Üdv! A nevem Keselyüstök! Benned kit tisztelhetünk? |
 Gyorsan galoppozott végig a barlang járatokon.Szárnyát oldalához lapította így könnyebben tudott közlekedni.Elérte a tavat.Nagyot fékezett.inni kezdett.Rájött ,hogy nincs egyedül.Felkapta a fejét.
-üdv!-mondta és méltóságteljesen meghajolt. |
Keselyüstök búcsút intett a kis családnak, azután a többiekre pillantott.
- Ti mihez kezdtek? |
 Megbökte párja vállát.Rámutatott a karjaiban félálomban didergő Igazgyöngyre.Narvál bólintott.Későre is járt....
-Bocsássatok meg, de mennünk kell!Hideg a víz felszín éjszaka a csikóknak...Igazgyöngy is már aludni szeretne...sziasztok, remélem még találkozunk, Keselyüstök!-s lebuktak.Nem kellett sokáig várni, míg eltűntek a víz sötétjében... |
Vállatvont, és közönyösen felelt:
- Én erre nem tudok és nem is akarok válaszolni.... |
 Mosolygott.
-Mi sem gondoljuk másképp!Nem is úgy értettem, hogy Koni megölte vagy bármelyikünk az agnelidek közül a csikókat. ...Úgy értettem, Koni nem volt olyan szerencsés, hogy csak árva, de élő csikókkal találkozott...Lelke sokszor járt ott, ahol pusztítás volt, s ilyenkor egész családokat is vitt át a túlvilágra.Megtörtént az is, amikor egy csikó utolsó lélegzet vételeinél "halt meg", hogy megadja neki a végső nyugalmat.Így gondoltam, hogy egy pár csikónak "megváltó" lehetett. |
Furcsán, száját elhúzva pillantott Narválra.
- Én azt hittem Koninak mindig fáj kicsit, hisz ő is "meg kell haljon" az áldozattal együtt, mikor elkíséri...Furcsa, hogy épp Te, egy anya mond ilyet......Az eriszieknek egyetlen szent dolog van csupán a világon: a csikók. Még közülünk a legvadabb is, ha idegen fiatalt is talál, ha az bajbajutott, megvédi és segíti. Nem vagyunk mind pótszülők, de sosem hagytunk magára vagy öltünk csikót....A mi szemünkben nincs nagyobb bűn, mint csikóknak ártani. Vagy elhagyni őket.....Ezért is vigyázzák az eirszi csikókat a szüleiken kívül többen.....Lehet, hogy súlyos sérülteknek a halál megváltás, de mi inkább ittmarasztaljuk a lelket, és meggyógyítjuk a testet, ha kicsiről van szó...... |
-Igen...valóban!-nézett egy pillanatra fátyolos szemmel az ő "Győngyére", majd szórakozottan elmosolyodott:
-De az is lehet, hogy a csikók, akik nem tudtak megmenekülni, talán jobban jártak, hogy meghaltak...Néha furcsa belegondolni, hogy a gazdám milyen erővel rendelkezik....Néhány csikónak biztos megváltó volt.... |
Most rajta volt a meglepődés sora.
- Én azt hittem mindenki tudja! Jónéhány párkapcsolatot is nehezebbé tett, hogy a gyengébb vagy problémás kicsiket nem hagytuk óvodában, hanem külön kerültek, pótszülőkhöz. A Sötétség legnagyobb bűne volt ezeknek a szegény kicsiknek a magára hagyása, miután megölte a szüleiket....Gyalázat, hogy így kell mostmár élniük.....Meggyalázták őket, hogy ilyen hamar fel kelljen nőniük...És az eredeti cél a haláluk volt...... |
-Még nem hallottuk!-kerekedtek el szemei-E nemes cselekedet!Nagyon nemes! |
- Ó, értem - bólogatott.
- Nos, igen. A csikókra nagyon kell vigyázni, míg fiatalok.....Az erisziek sok árvára vigyáznak, nem tudom hallottátok-e. Ott is sok gond lehet, hogy mindenkire hogyan figyeljenek.... |
Mosolygott.-Elárulnánk magunkat, ha nem!De még túl fiatal rá, hogy egyáltalán tengerre kivigyük! |
Keselyüstök elkerekedett szemekkel kapkodta pillantását a két sellőló közt.
- Hihetetlen - nyögte ki - Én mindig hatalmasnak és ijesztőnek láttam a tengeri viharokat.....Minél messzebb vannak, annál jobb!
Narválra pillantott.
- Ma már nem csináltok ilyesmit? A csikótokat sem tanítjátok meg rá? |
-A tengeren sokszor fordulnak elő viharok.-magyarázta-A hullámok könnyen nőnek ilyenkor.Ha nem akarjuk, hogy egy-egy kedvenc korall-zátonyunkat elpusztítsák a nagy erők, néha szembe kell szállnunk velük....
-De az is igaz, míg nem volt csikónk, csak mi ketten, néha csakúgy, vakmerőségből is szembeszálltunk velük-mosolygott kajánul.-Néha kell az extra izgalom! |
- Érdekes..... - mondta kétértelműen. |
-Sellőlovak vagyunk!A Víz a lételemünk!-emlékeztette mosolyogva-Ha a tengeren jársz, ilyen hullámokkal találkozol...s ez még semmi!Van, amikor szökőárral kell harcolnunk! |
- Ilyen erős az elemetek? - csodálkozott el. |
-Ugyan!Meg sem éreztünk!-mosolygott. |
Egyetlen nagy szökkenéssel kirepült a partra! Csillogó szemekkel fordult vissza.
- Nagyon köszönöm! Ez csodálatos volt! Olyan....hihetetlen, hogy ilyesmire is képes a Víz! Vagy a Mágia.....Ömm....valamelyik..... - zavarodott össze.
- Egyébként nem voltam túl nehéz? - aggódott. |
Látta, hogy Keselyüstök élvezi a "menetet", sajnos hamar elérték így a túlpartot...A hullám hirtelen lassabb lett és ereszkedni kezdett.A parttól pár méterre már semmi nem maradt belőle... |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Keselyüstök csodálkozva fordult az idegen pegazus felé.
Gyorsan galoppozott végig a barlang járatokon.Szárnyát oldalához lapította így könnyebben tudott közlekedni.Elérte a tavat.Nagyot fékezett.inni kezdett.Rájött ,hogy nincs egyedül.Felkapta a fejét.
Megbökte párja vállát.Rámutatott a karjaiban félálomban didergő Igazgyöngyre.Narvál bólintott.Későre is járt....
Mosolygott.