Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:41 - |
*Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Látod? Ez itt az Alkonyat Tengere, vagy röviden az Alkonytenger. -*mutatott a vízre, ami a lemenő Nap fényében arany, vörös, narancs és bíbor színekben játszott-csillogott.*
-Ez a tenger mindig az alkonyat fényeiben tündököl, ugyanis annyira a világ peremén van, hogy itt sose megy le a Nap. Kicsit olyan, mint az északisark, ahol hónapokig van éjszaka. -*mosolyodott el Szilaj.* -Csak itt nem hónapokról van szó, hanem az idők végezetéről. Itt mindig alkony lesz.
*Lassan magához húzta párját.*
-Tökéletes hely a romantikázásra, nem? -*mosolygott csibészesen, aztán gyöngéden megcsókolta a kancát.* |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Szilaj is nevetve jött föl a víz alól, s most boldogan kapkodta a tekintetét: párjáról az égre, az égről a tengerre, majd vissza Celyaryonra.* |
- Na megállj csak!
Bevetette magát a vízbe párja után.
Aztán rávetette magát és szárnyaival a víz alá nyomta! Aztán túlcsusszant rajta és a mélybe süllyedt.
Néhányat pördült a víz alatt, majd felúszott.
- Csodás! - nevetett az égre. |
-Helyes! Akkor mire várunk még? -*nevetett Szilaj, és leügetett a tengerhez. Először csak a part mentén vágtázott pár hosszt, majd döbbenten ránézett párjára, mintha most látná őt először.*
-Nahát, hiszen te száraz vagy! -*és ezzel egy nagy adag vizet fröcskölt a kanca nyakába, hogy az tetőtől talpig elázott. Ezután a tengerbe vetette magát, és onnan vigyorgott vissza Celyaryonra.* |
- Én követlek! - nevette el magát. |
-Valami olyasmi. Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben! -*csípkelődött mosolyogva Szilaj.* -És ha van kedved, kibővíthetjük a programlistát egy tengeri lubickolással is. |
Kedvesen párja fejéhez koccantotta a sajátját.
- Jó....
- Akkor lazítás, pihenés, romantika? Ez a program? |
-Nem tudom, de a lényeg, hogy lehet. -*mondta szelíden a csődör.* -Én örülök, ha csak egy pár órára is, de feledtetni tudom veled a gondokat, és mosolyogni láthatlak! |
- Ó igen. - engedte végül el magát és hozzásimult a párjához.
- Ha már romantika....mondd hogy lehet így élni? A világban gonoszság, sötétség tombol, de Te megtalálod a helyet, ahol még én is mosolyogni tudok és felejteni, ahol boldog lehetek! Ahol nem csak azt érzem, hogy aggódom és mennyi dolog van, amit el kell végeznem!!! Hogy lehet ilyen kétarcúan élni? |
*Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Látod? Ez itt az Alkonyat Tengere, vagy röviden az Alkonytenger. -*mutatott a vízre, ami a lemenő Nap fényében arany, vörös, narancs és bíbor színekben játszott-csillogott.*
-Ez a tenger mindig az alkonyat fényeiben tündököl, ugyanis annyira a világ peremén van, hogy itt sose megy le a Nap. Kicsit olyan, mint az északisark, ahol hónapokig van éjszaka. -*mosolyodott el Szilaj.* -Csak itt nem hónapokról van szó, hanem az idők végezetéről. Itt mindig alkony lesz.
*Lassan magához húzta párját.*
-Tökéletes hely a romantikázásra, nem? -*mosolygott csibészesen, aztán gyöngéden megcsókolta a kancát.* |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|