|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:33 - |
 *Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.* |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Ő is mosolygott, majd az immár teljesen rezzenéstelen víztükörre tévedt pillantása.
-Én is meg vagyok átkozva.-vallotta be végül.-Az elemem miatt. Ha tiszta vízhez érek, az olyan, mint másnak a tűzbenyúlás...-hajtotta le fejét.
Ezt nem mondta ki, de amit mondott, annak a lényege az volt, hogy örökös szomjúságra van kárhoztatva, és ha lávát sem ihatna, már rég szomjan pusztult volna. |
 -Egyáltalán nem!Már megszoktam...sőt így, ha valamit titokban kéne tartanom....valahogy jobban megy mint másnak!-mosolyodott el. |
Elmosolyodott.
-Ezt egy percig se vontam kétségbe.-mondta.
-De nem hiányzik a beszéd? a Szó? Persze, ha lehet ilyet kérdezni.-mondta. |
'Áááá semmiség...mostmár....vagyis ez már rég volt!'
Üzente.
'De tudok Én sokféleképpen kommunikálni...' |
Döbbenten nézte a víztükrön zajló történetet.
Utána kis ideig csak nézett maga elé és elmélkedett a dologról.
-Ez szörnyű...sajnálom, ami veled történt.-nézett végül Xyrionra. |
Xyrion már egy ideje csak ügetett.A tóhoz viszont halálcsöndben sétált le.Hátranézett és fejével inetett, hogy jöjjön a partra és nézzen a víztükörre.
Szarvát a vízbe érintette, mald mikor kivette egy unikornis csikót formált a víz (persze piciben).A vízcsikó lassan sétálgatott a víztükrön majd belesett egy sötét gödörbe a vízen.Egy kis idő múlva boszorkányokat formált a víz amik kimentették a csikót.Egy házhoz vitték.A csikó el akart menni, de megfogták és bezárták.Kiabált a csikó, de a boszorkányok elátkozták.Egy szalagot kötöttek a szájára. Az egész persze hangtalanul ment végig.
Aztán az alkok szertefoszlottak és a víztükör fekete lett.
'Azt mondták, ha leveszem....meghalok!....Ennyire emlékszem.....'
Lehajtotta fejét. |
 Itt éppen éjszaka volt.A tórol vissza tükröződött a tiszta égbolt Koni elmélyülten nézte a csillagokat, és Göncölre gondolt, majd a többi lényére.
-Csodálatos!-ámélkodott.
-Bizony, az!-törte meg a csendet valaki.Koni hátra nézett, egy unikonris volt az.Elmosolyodott.
 -No lám!Nem hittem volna, hogy találkozom egy lélekkel is itt és ilyenkor.
-Ha zavarok, elmegyek!.
-Nem kell, maradj csak!Csak csodálkoztam, hogy ilyenkor fenn vagy.
-A csillagok mindig is vonzottak, és jobban szeretek éjjel talpon lenni, mint nappal érbedni.
A lány elmosolyodott.-Nos, én ismerek valakit, aki pont őket teremti....szegény sokat robotol...de megéri!-nézett fel.
Elámult az unikornis.
-Valóban?Ez érdekes!
-Igen, de létezik!Ha akarod, majd bemutatlak neki....ő sok mindent tud a csillagokról, taníthatna is neked.
-Nos, nem akarok hencegni, de midegyik csillag névet tudom, amelyiket itt láthatunk.
-Tényleg?Mutass párat...-és az unikornis leült mellé.Tényleg nagy tudású unikonris volt, Koni csak bámult rá meglepetten.A beszélgetés közben megismerték egymást, s Koni később nagy örömmel mutatta be Göncölnek!Nagyon jó barátok lettek és a kanca és Koni kérése szívesen lett angelid!:) |
 A kanca követte.Megértette az unikornist, de nem volt kedve most egy lényt keresgélni.Pihenni akart, és boldogan, játszani, vagy inkább csak beszélgetni....de nem szólt. |
 Bólintott, és vágtázni kezdett. |
-Persze, és megértelek.
-Csak vezess, mert nem tudom merre kell menni. |
| - Bocsásd meg nekem, de azt tudni szeretném, hogy hogy van a húgom. Eljönnél a Látomások Barlangjához? |
| -Köszönöm!-mondta röviden és várt. |
- Neeem! - mondta könnyedén.
- Nem sietek sehová, és én sem szeretnék egyedül lenni! |
-Reméllem tényleg nincs gond!...Az a gond, hogy inkább nekem kéne az útba igazítás.
Elgondolkodott.
-Ááááá, inkább csak a társaság kéne, ha nem gond! |
| - Semmi gond! Semmi baj nincs! Biztos, hogy Chrisabellnek semmi baja! |
-Hááát!Az az igazság, hogy most járok itt először, mármint a birodalomba, így hát, nemhogy a lényeket, még a helyeket sem ismerem.Bocsánat....
Fejét bűnbánóan lehajtotta. |
| - Az ikerhúgomat keresem. Nagyon hosszú ideje veszítettem el, még a második nagy csata előtt, miután megérkeztünk a Birodalomba....Elkeveredtünk egy nagy viharban....Pont úgy néz ki, mint én, imád futni....Nem láttad véletlenül? |
Felállt.
-Üdvözöllek!Persze!Mit segíthetek? |
Sámán felpillantott az égre, majd úgy tűnt eldöntött valamit, mert megfordult, és odalépdelt a pegazushoz.
- Üdv! Segítenél nekem? |
| Iczekry is észrevette a lényt, és ő is biccentett.Nem szólt!Gondolta majd szól ő ha akar. |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.*
-Egyáltalán nem!Már megszoktam...sőt így, ha valamit titokban kéne tartanom....valahogy jobban megy mint másnak!-mosolyodott el.
Itt éppen éjszaka volt.A tórol vissza tükröződött a tiszta égbolt Koni elmélyülten nézte a csillagokat, és Göncölre gondolt, majd a többi lényére.
A kanca követte.Megértette az unikornist, de nem volt kedve most egy lényt keresgélni.Pihenni akart, és boldogan, játszani, vagy inkább csak beszélgetni....de nem szólt.
Bólintott, és vágtázni kezdett.