|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:03 - |
 *Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
-Hmm...kezdetnek végülis nem rossz. -*állapította meg, az eredménnyel elégedetten.*
-Na jó, nézzük, mit kell még itt helyrerakni, mielőtt elkezdeném a védőmágiákat... |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 - Most! - kiáltotta, és Ízisz mellé küzdötte magát.
Fejével kiemelte a vízből Íziszét, azonmód, hogy aládugta sajátját.
Köpködve, elelmerülve, nehézkesen mondta:
- Taposs! Rúgd el magad a talajtól! Épp az a lényeg, hogy a vízre támaszkodsz a patáiddal! Rajta, ügess! De ne a talajon! Hanem előre! Végy mély levegőt, és kezdd el! Ne törődj azzal, ha valaminek nekimész a patáddal! Csak taposd a vizet! |
 Bizonytalanul lépkedett a vízben, míg Ködláng mellé ért.Nagy levegőt vett, s elkezdett lassan beljebb menni....egészen nyakig.....
-Mikor kell "ügetni"?- de a kiengedett levegő miatt elmerült szinte csak a feje látszott ki.... |
- Rendben! Gyere!
Beljebb gázolt a vízbe, míg az a válláig ért.
- A lényeg, hogy mindenki tud ügetni. Mikor a lábad alól kimegy a talaj, ugyanazt a mozgást kell folytatnod, csak jó erősen! Taposd a vizet! Ne ess pánikba! Soha! Ez nagyon fontos! Ha elmerülsz, majd feljössz! Csak hideg fejjel! Mindig végy nagy levegőt, mert az fenntart! Itt leszek melletted! Gyere, próbáld meg! |
| -Persze, hogy akarom!Érdekesnek találom! |
Ködláng kilábalt Ízisz mellé.
- Csak ha akarod. Mondjuk ez a tó nem mély, de kár lenne olyasmibe fognod, amihez komolyabban nincs kedved. Vagy amitől félhetsz......
- De szívesen megtanítalak... |
-Magáról az úszásról sem hallottam!-mosolygott értetlenül.
Még egy kicsit multatott Ködlángon-de csak magában.
-Megtanítasz?-kérdezte már kedves mosollyal. |
- Úszom. Mi mást csinálhatnék? - kérdezte értetlenül visszanézve a kancára.
Aztán (első ízben azóta a kínos-furcsa beszélgetés óta) mosoly jelent meg az arcán. Kis mosoly, de mosoly.
Kifelé tempózott.
- Te talán még nem láttál úszó lényt? |
A víz azjára felébredt.Ahogy Ködlángra nézett, halkan elnevette magát.Mókás volt, hogy pont egy olyan komoly, tekintélyt parancsoló, bölcs csődört, mint Ködlángot így látja.Aztán pedig egyre jobban érdekelni kezdte ez a tevékenység , mivel még nem is tudta mi ez....
Felállt közelebb ment, majd kváncsian megkérdezte:-Mit csinálsz? |
Ködláng felkelt, és a vízhez ment.
Belegázolt, de nem állt meg, hanem addig haladt befelé, míg már nem ért le a lába.
Úszkálni kezdett, ide-oda. |
| Édes álmot látott.Nem volt kivehető semmi, csak színek, melyek olyan hangulatott keltettek, hogy a lény tényleg elfeledte minden gondját, és baját.Mosolyogva pihent tovább |
| Ködláng látta Ízisz álomba merülését, így csendben maradt, és az eget figyelte tovább. |
| Élvezte a csendet.Sóhajtott egyet csak úgy, egy pillantást vetett Ködlángra, lehunyta szemeit, és elszenderedett. |
| Ködláng kinyújtózott, és úgy feküdt, hogy nézhesse az eget. |
-Rendben.-bólintott, s kis mosolyt szavához csatolt bíztatás képpen.
Kezdte magát jobban érezni.Lefeküdt a fűbe ő is. |
Kisétált a partra.
Elnyúlt a fűben.
- Kis időt el szabad itt tölteni. Én szívem szerint maradnék. De dönts Te. |
Nem tudni miért, de a hely melankólikusan hatott Íziszre-maga se tudta miért.Elmélyítette a tó , mintha mesélne neki a csendről....
Ő is közelebb lépet, és a hosszas nézegetés után ivott.Ettől kicsit jobb kedvre derült, de nem volt mérhetetlenül boldog.Ez a hely nyugottá és komollyá tette. |
- Igen. De legalább nem az övé! Neki vége....
Odament a középen fodrozódó tóhoz, és belegázolt.
Nagyon tiszta, hihetetlenül kék tó volt.
Ködláng belepillantott a saját örökké sötét szemeibe, aztán lehajolt, és inni kezdett. |
Bólintott.
-Sajnos veszély mindig lesz...-mondta kicsit szomorúan. |
- Csak menedék. Szép hely, de arra való, hogy baj idején használjuk, nem találtuk helyesnek, hogy valaki itt lakjon. Meg aztán...erős mágiák vannak itt, de nincs igazi élet...Nem való ez élőknek. Jobb, ha odakint, a valóságban keresi meg mindenki a boldogságát.
Lehajolt, és kicsit nézegette a füvet.
- Rég nem járt itt senki....Ellenőrizni pedig kell. Egyrészt, mert tisztán szeretjük tartani, üresen, épen, hogy kész legyen a menekülőknek, bár reméljük soha többé nem lesz rá szükség.....másrészt a Sötét Nagyúr tudhat erről a helyről....Ő már megsemmisült, de tartunk még valami kósza varázstól.... |
Bólintott.Bár megőrizte komolyságát, lenyűgözte a hely.
-Hm.Milyen gyönyörű....és milyen kihalt.-suttogta.-És ezt a vidéket csak menedéknek használjátok, vagy vannak, akik itt telepedtek le?
"Bár, ha ellenőrzik nem nagyon lakhatnak itt....mindegy. Hátha nem erős lények élnek-ha egyáltalán élnek-ezen a vidéken, és ezért szükséges..."gondolkodott. |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
- Most! - kiáltotta, és Ízisz mellé küzdötte magát.
Bizonytalanul lépkedett a vízben, míg Ködláng mellé ért.Nagy levegőt vett, s elkezdett lassan beljebb menni....egészen nyakig.....